2018. február 17-én az egész világ döbbenten meredt a képernyőre, vagy éppen tátott szájjal a fejét fogva értetlenül nézte, ahogy a női alpesi sí szuperóriás-műlesiklás során Ester Ledecka célba ért, és egyetlen századmásodperccel megelőzte azt az Anna Veithot, aki már félig nyakában érezhette a második olimpiai aranyérmét, miközben világszerte újságírók százai írták az utolsó sorokat cikkükhöz, amely a sorozatos sérülésekből csodálatosan visszatérő osztrák csillag címvédéséről szólt. Ebben a pillanatban ugyanis egy egészen más, nem kevésbé csodálatos sztori első fejezete született: a történelem első téli olimpikonjáé, aki néhány nappal később két különböző sportágban mondhatta magát olimpiai bajnoknak ugyanazon a játékokon.
Senkit nem lepett meg azonban jobban a győzelem, mint magát Ester Ledeckát, aki mindenkinek úgy égett bele az emlékeibe, mint a snowboardos, aki előbb lett olimpiai bajnok alpesi síben, mint a deszkás sikersportágában. Aki látta azt a versenyt, soha nem felejti el Ledecka ledöbbent arcát a befutó után.

Ester Ledecka a phjongcshangi olimpián

Fotó: Eurosport

Snowboard
Teljes erőbedobással az olimpiai részvételért
02/05/2021 20:10
Abban a szerencsében volt részem, hogy évekkel ezelőtt személyesen megismerhettem Sigfried "Sigi" Grabnert, a korábbi alpin snowboardost, aki visszavonulása után saját snowboard gyárat nyitott, SG Snowboards néven. Ebben a minőségében jelenleg a parallel világkupán induló versenyzők kb. egyharmadának ő a snowboard szponzora, így Ester Ledeckának is ő adja a felszerelését, amivel továbbra is verhetetlen abban a sportágban. Sigi közbenjárásával sikerült interjút kérnünk Estertől, akiről elöljáróban csak annyit mondhatok, hogy pontosan olyan közvetlen és bohókás, mint amilyennek a közösségi oldala alapján képzeljük.

Crans-Montana: élete legnagyobb bukása


Idén január 23-án Ledecka a svájci Crans-Montana szuperóriás-műlesiklásában éppen a győzelem felé száguldott, amikor az egyik kanyarban hatalmas sebességgel a védőhálóba csapódott:
Ezúttal Ester Ledecka bukott óriásit | Eurosport
Ester Ledecka óriásit esett, jó hír, hogy saját lábán tudott végül távozni.
Szerencsére komolyabb baja nem esett, csak a szája repedt fel, amit néhány öltéssel össze kellett varrni. A maga szokásos humorával elütötte egy poénnal a dolgot, hogy "most pár napig csak hátulról fotózhatnak". Kérdésünkre elmondta, hogy már szinte teljesen meggyógyult, és elmesélte azt is, hogyan történt az eset:
Az a nyomvonal korábban mindig jó volt nekem. Működött az edzésen és a versenyeken is. Ezúttal azonban sokkal jobban ki volt fagyva a pálya, nagyobb volt a sebesség. Fel sem tűnt igazán, hogy ennyivel gyorsabb vagyok. Kövérebb ívről és korábban kellett volna indítanom a kanyart, de én a megszokott nyomvonalon jöttem, és ezzel a tempóval nem tudtam bevenni. Reagálni sem volt időm, mert annyira közel volt a védőháló a kapuhoz, nem volt hely korrigálni.
Nem tagadja, hogy ez volt élete eddigi legnagyobb bukása.
Kissé ijesztő volt, de az jót tett, hogy már a másnapi versenyen rajthoz tudtam állni. Még úgy is, ha a szám tízszeresére volt dagadva. Mintha nem lett volna elég, hogy a testem így is tele volt zúzódásokkal, fájt a nyakam, a hátam. De a további gyorsasági versenyek szempontjából fontos volt, hogy rögtön vissza tudtam térni.
A megnyugtató hírek után kicsit visszamentünk az időben. Kíváncsiak voltunk, vajon mivel töltötte az olimpiai Super G győzelme utáni első 24 órát?
A terv az volt, hogy elmegyünk szűzhavazni snowboarddal, de a győzelem miatt annyi kötelezettségem volt, hogy ezt ejteni kellett. Ezek persze édes kötelezettségek voltak, az ünnepélyes díjátadó, a média rohama, de azért jó lett volna egy kicsit snowboardozni. Persze annyira nem bántam :) Estig szerintem az egész világnak adtam interjút. Közben át kellett költöznöm a snowboardosok olimpiai falujába, így már este az új helyre mentem haza. Másnap már a snowboard versenyre edzettem, nem igazán jutott eszembe, hogy nyertem valamit. A bennem lakozó snowboardos lány úgy érezte, hogy még nem nyert semmit, úgyhogy a snowboard versenyre kell koncentrálnia.
Noha Ester hangsúlyozza, hogy gyerekkora óta párhuzamosan műveli a két sportágat, és nem a snowboardról tért át a síre, az nem volt mindig magától értetődő, hogy Ester síelhet az olimpián.
Két évesen kezdtem síelni, négy évesen már versenyeztem. Mindig is többet síeltem, mint snowboardoztam, de ez kívülről nem nagyon látszott, mivel nem nagyon nyertem világkupa-versenyeket. Az első világkupámat snowboardban nyertem, talán 18 éves koromban. A síben ez jóval tovább tartott. De éppen a snowboardos sikereim tették lehetővé, hogy több energiát fektethessek a síelésbe, ugyanis a pénzdíjaimat a sí csapatom és felszerelésem finanszírozására fordítottam. Ebből fizettem az edzőt és az edzéseimet, így tudtam fejlődni. De a síben jóval tovább tartott eljutni a csúcsra, mint snowboardban.

Szocsi - pofon a saját szövetségtől és súlyos egészségügyi problémák


Ester már a 2014-es szocsi játékokon szeretett volna alpesi síben rajthoz állni. Ez elé azonban éppen a saját szövetsége gördítette a legnagyobb akadályokat. Mivel éppen az olimpia előtt nyert snowboard világkupa-futamot, 18 évesen, elkönyvelték snowboardosnak, és senki nem hitte, hogy alpesi síben lenne keresnivalója. A szövetség finoman szólva nem volt segítőkész az indulását illetően.
A saját síszövetségem egy évvel az olimpia előtt kihirdette a kvalifikációs kritériumokat, amelyeket teljesítettem is. Majd közvetlenül az olimpia előtt megváltoztatták a rendszert, és közölték, hogy mégis inkább az egy évvel korábbi szezon alpesi sí eredményeit veszik figyelembe. Nekem pedig abból az évből csak snowboardos eredményeim voltak, így síben nem indulhattam Szocsiban. Nem igazán volt jó a kapcsolatunk a szövetséggel, bár azt hiszem, akkoriban senki sem hitt abban, hogy én mindkét sportágban ilyen eredményeket lennék képes elérni. Az egy nehéz időszak volt a velük való kommunikáció szempontjából, hiszen hiába teljesítettem mindent, amit kértek, mégsem engedtek indulni.

A legnehezebb időszak


Ester már a szocsi snowboard versenyeken is akut porckorongsérvvel versenyzett, az is csoda volt, hogy le tudott jönni a pályán. A későbbi olimpiai bajnok, Patrizia Kummer ejtette ki, de így is szerzett egy hatodik és egy hetedik helyet. Az edzője és segítői ott sorakoztak a pálya mellett, beavatkozásra készen, ha összeesne.
Mivel a szövetség nem engedett síben indulni, be akartam biztonyítani, hogy igenis tudok olyan jó lenni, aki megérdemli az indulást. Iszonyú igazságtalannak éreztem. Annyit edzettem, hogy porckorongsérvem lett. Ha már nem síelhettem, a snowboard futamokat azonban teljesíteni akartam. Egy orvos figyelt a rajtban, egy a célban. Szocsi után 11 hónapot ki kellett hagynom. Műtétre nem volt szükség, de csak speciális edzéseket végezhettem, és egyáltalán nem lehetett tudni, hogy ez beválik-e. Azt sem tudtam, versenyezhetek-e még valaha. Képzelheted, egy ilyen versengő típusú és aktív embernek ez mennyire nehéz időszak volt. Végül működött az erősítő rehabilitáció, és talán még erősebben tértem vissza, mint amilyen előtte voltam. Szerintem minden sportoló számára azok a legnehezebb időszakok, amikor az egészségük veszélybe kerül, és emiatt nem tudnak versenyezni.
A téli sportok polihisztora harcba száll a lesikló világkupáért | Eurosport
Az alpesi sí világkupát 54 éve rendezik meg, ez idő alatt cseh versenyző sosem nyert kristálygömböt. Ester Ledeckának erre azonban meg lehet az esélye a következő szezonban. Ledecka a 2018-as olimpián két különböző sportágban is aranyérmet szerzett. A nagy meglepetés az volt, amikor szinte a semmiből nyerte meg az alpesi sí versenyek Super-G versenyszámát, aztán esélyesként indulva snowboardban is olimpiai bajnok lett.
Ester saját kis csapatával járja az alpesi sí és snowboard világkupa állomásait. A logisztikai és szakmai előnyök miatt azonban gyakran edz együtt más nemzetek versenyzőivel.
Szinte már mindenkivel edzettem. Az elején snowboardban egy nemzetközi csapat tagja voltam, de az javarészt svájciakból állt, és az edzőm is svájci volt. Ezután osztrák, majd olasz edzőm volt, most pedig amerikai (Justin Reiter - PL). Síelésben mindig voltak cseh edzőim. De most egy dél-tiroli edzővel dolgozom, Franz Gamperrel.
(Gamper korábban Deborah Compagnonit és Aksel Lund Svindalt segítette olimpiai és világbajnoki aranyakhoz - PL.)
Nagyon sokat mentem együtt az osztrák csapattal, főleg lesiklásban. Most a szlovákokkal és a szlovénekkel, az ausztrálokkal mozgunk együtt. Elég nemzetközi a csapat. Remélem, kedvelnek bennünket :) Elég kicsi csapat vagyunk, ezért fontos a jó kooperáció a többi csapattal.
Kis csapatunk van, de ha úgy nézzük, hogy egyedül körém épül, akkor szerintem nagy csapatom van. Egy snowboard edző, egy fizikoterapeuta és egy technikáért (felszerelés és waxolás) felelős srác - síre és boardra ugyanaz a személy. A síelésre van két edzőm, illetve az anyukám és az apukám is általában velem jön. A Red Bulltól a menedzserem Robert Trenkwalder is sokszor velünk tart.
Egyetlen sportágra is nehéz fizikailag felkészülni, nemhogy kettőre. Ester sem állítja, hogy könnyű, de szerinte nem nehezebb, mint azoknak az alpesi sízőknek, akik minden számban indulnak.
Síben gyors számokat csinálok, ezért erőnléti edzésekre van inkább szükség. Ezek másfél-két perces erőkifejtések, amihez kell az állóképesség. Ezzel szemben a snowboard futamok rövidek, viszont van belőlük egy nap gyors egymásutánban hat futam. Ezek inkább interval típusú terhelések. Úgyhogy edzenem kell dinamikára, erőre és állóképességre is. Ezeket próbálom összehangolni. Nyilván komplikáltabb, mintha csak egyetlen sportágra kellene edzenem, de szerintem nem sokban különbözik azoktól a síző lányoktól, akik minden számban indulnak, mint pl. Michelle Gisin, Petra Vlhova vagy Federica Brignone. Nekik ugyanúgy többféle típusú terhelésre kell edzeniük.

Nyakunkon az alpesi sívilágbajnokság, melyik számra koncentrál?


Még nem tudom, meglátjuk :) Természetesen szeretném a kombinációt, a lesiklást és a Super G-t. Valószínűleg nem indulok szlalomban és óriásban. Hogy a másik három közül melyikre koncentrálok, azt még nem tudom, szeretnék mindháromban indulni és mindháromban a leggyorsabb lenni. A legjobban azonban a szuperkombinációra vagyok kíváncsi. Idén nem volt egyetlen ilyen versenyünk sem, én pedig imádom a szlalomot, bár rettentő lassú vagyok benne :) De nagyon élvezem, tök vicces, hogy le kell ütni a kapukat. Úgyhogy azt nagyon várom. Az edzőim sosem engedik, hogy szlalomot gyakoroljak, de most a vébé szuperkombináció miatt kénytelenek lesznek. De a Super-G-t és a lesiklást is nagyon várom, mert nagyon jó a cortinai pálya. Jó móka lesz.

A pekingi téli olimpián is mindkét sportágban tervez indulni?


Valószínűleg igen. Minden nyitott. A szezon után el kell gondolkodnom rajta, hogy mi az, ami örömet okoz, hogy továbbra is ugyanolyan élvezetet nyújt-e mindkét sportág, mert azért párhuzamosan művelni őket nem egyszerű. De egyelőre mindkettőt egyformán imádom, szóval ha most kéne válaszolnom, azt mondanám, hogy mindkettőben indulok az olimpián.

A snowboard világbajnokság rendezését a kínai helyszín visszalépése után idén a szlovéniai Rogla vállalta. Örülünk?


Nagyon örülök neki, megmutatták, hogy tökösek. Minden világkupán indultam ott korábban, a rendezők mindig fantasztikus munkát végeznek, úgyhogy nagyon örülök, hogy elvállalták a rendezést.

Az a kevés szabadidő is a sport jegyében telik


Van azért egy kevés szabadidőm. Leginkább windsurfözöm, nagy szabadság jár vele: csak te, a szél meg a windsurf, ezt imádom. A strandröpit is. Ez az egyetlen csapatsport, amit művelek. Nem vagyok az a kimondott társasági ember, de ez egy egészen más helyzet. Alapesetben egyéni sportoló vagyok, a saját hibáimért magam felelek és csak magamnak okozok problémát. Itt viszont a csapatért vagyok felelős, más eredményét is elronthatom.

Barátok a világkupában


Snowboardban van több és inkább a fiúk mezőnyéből. Mindig fiúkkal csúszok együtt, őket akarom utolérni. Sok időt töltök az amerikaiakkal. Síben sokat edzettem Ilka Stuheccel, és az olaszok is jó fejek. De sajnos nem sokat tudunk együtt lenni, az én csapatom kicsi, megvan a saját kis buborékunk. Nem nagyon van alkalom beszélgetni. Nem azért, mert nem akarok, de én amúgy is inkább visszahúzódó típus vagyok, és amikor versenyzünk, akkor meg mindenki a saját gondolataival van elfoglalva, az a helyzet nem nagyon alkalmas barátkozásra.

Példaképek


Nagyon sokan vannak! Bode Miller, Aksel Lund Svindal, szinte az összes világkupás srác. A norvég Kilde, annyira sajnálom a bukását és sérülését a vb előtt. Ondrej Bankot is imádtam, aztán egy időre az edzőm lett. (Most a testvére, Thomas az edzője - PL). Snowboardban Benji (Benjamin) Karl, aki minden versenyt megnyert, amikor én kezdtem a pályafutásomat. De ott van Zan Kosir, vagy Justin Reiter, aki most szerencsémre már az edzőm. Jellemzően inkább a fiúkat figyelem, mert hát ugye mégiscsak lány vagyok, ők meg fiúk :) Mindig gyorsabbak mint a lányok, ezért nyilván rájuk akarok hasonlítani!

Élvezni az életet


Ester a közösségi profilja alapján egy vidám, humoros teremtés, aki igyekszik nem túl komolyan venni sem saját magát, sem a közeget, amiben él. Ez a benyomás a telefonbeszélgetés során csak megerősödött bennem.
Ez a legfontosabb: élvezned kell, amit csinálsz. Mindegy, hogy sportról vagy munkáról van szó. Nagyon hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és igazából ez a motivációm alapja. Versengő típus vagyok. Ha kihívnál egy futóversenyre, megszállottan le akarnálak győzni. Bár rémesen futok, és úgy általában elég béna vagyok a többi sportágban is :) De a  fő motivációm, hogy élvezem a versenyzést és imádom a sportot, amit művelek!

Végszó


Nagyon hálás vagyok, hogy ezekben a nehéz időkben csinálhatom, amit szeretek, mert sok ember nem élheti úgy az életét, ahogy én. Rendkívül jól esik, hogy bár a legtöbb országból nem utazhatnak el síelni, ahogy korábban, mégis szurkolnak nekem a tévén keresztül. Ez is motivál, hogy nekik a legjobb formámat nyújtsam minden versenyen, és ezzel örömet okozzak. Ha már nem lehetnek ott velem. De hiszem, hogy hamarosan újra együtt lehetünk és ők a helyszínen szurkolhatnak! Ezért vagyok különösen hálás, hogy otthonról is szurkolnak, nagyon sokat jelent ez a támogatás!
Ester Ledeckát legközelebb a Cortina d'Ampezzóban február 9-án kezdődő Alpesisí Világbajnokságon láthatjátok versenyezni. Az Eurosport a világbajnokság minden percét élőben közvetíti. Íme, a női versenyek tervezett programja:
február 9.  13:00  - Eurosport2
Nõi szuperóriás-műlesiklás
február 13.  11:00 - Eurosport2
Női lesiklás 
február 15. Az időpont és a csatorna még kérdéses
Női alpesi összetett
február 18.  09:50 - Eurosport2
Női óriás-műlesiklás 1.futam
február 18. 13:20 - Eurosport1
Női óriás-műlesiklás 2.futam 
február 20. 09:50 - Eurosport2
Női szlalom 1.futam
február 20. 13:20 - Eurosport1
Női szlalom 2.futam 
Snowboard
Lavinabalesetben elhunyt a világbajnok snowboardos
24/03/2021 17:47
Snowboard
Fricz Botond gyönyörű triplaszaltója a világbajnokságon
14/03/2021 20:21