Neil Robertson 10-0-ra győzött a gyászoló Stuart Bingham ellen a World Grand Prix döntőjében

Stuart Bingham a 2020-as Masters megnyerése óta nem játszott komoly döntőt, bár kétszer is eljutott a világbajnokság elődöntőjéig. Az idei szezonja igen gyatrán alakult, hiszen a World Grand Prix előtt még csak negyeddöntőt sem játszott. Éppenhogy kvalifikált erre a versenyre, hiszen az előzetes ranglistán mindössze a 28. helyet foglalta el.

Ezek után már az első fordulós győzelme is meglepő volt Mark Williams ellen, és ezt további három nagyszerű sikerrel überelte: Wu Yizét, Mark Selbyt és Judd Trumpot is elütötte a továbbjutástól. Nem akármilyen teljesítmény lett volna, ha a döntőben a negyedik világbajnoki skalpot is begyűjti.

Neil Robertsonnak nem volt ennyire nehéz útja a fináléig, de az elődöntőben hatalmas csatát vívott Shaun Murphyvel. 5-3-as hátrányból fordított az ausztrál úgy, hogy az utolsó három frame-ben pontot sem tudott szerezni a Masters címvédője. Az új titániumgyűrű nagyon bevált Robertsonnak, és ezzel az önbizalma is láthatóan megnövekedett.

A döntőben is remekül játszott, ami egyáltalán nem volt meglepő. Annál kellemetlenebb volt Bingham szereplése, amit a "betli" szóval lehet röviden összefoglalni. 2015 világbajnoka beszélt a "yipsről", mely megnehezítette az utóbbi időszakát, és a döntőben szemmel látható technikai problémái voltak - rossz időzítéssel, rossz kilökéseket produkált. Hamar 4-0-s hátrányba került, és bár a szünet után jó esélye volt három frame-ben is, végül egyet sem nyert az első szakaszban. 8-0-s, sokkoló részeredménnyel távoztak a játékosok a Kai Tak Arénából.

És az esti etap első frame-je is az ausztrálé lett - ez volt a harmadik, melyet a feketével nyert meg. Robertson aztán le is zárta a mérkőzést - 10-0-ra győzött, és ezzel meglett szezonbeli második, összességében 25. pontszerző trófeája. Másodszor nyert kétszakaszos pontszerző döntőt nullára a 2020-as European Masters után, ahol Zhou Yuelongot verte 9-0-ra. Pontszerző verseny döntőjében mindössze másodszor született 10-0-s végeredmény; Steve Davis győzött 1989-ben 10-0-ra Dean Reynolds ellen a Grand Prix fináléjában.

Mint a mérkőzés utáni rövid interjúkból megtudtuk, Bingham gyenge játékában biztosan közrejátszott, hogy a héten elhunyt korábbi edzője, illetve a döntő reggelén kapta a hírt, hogy a nagybátyja is életét vesztette - érthető, hogy 2015 világbajnoka majdnem elsírta magát, mint ahogy az is, hogy Robertson korántsem ugrált örömében. A döntőbe jutással szerzett pontokkal kvalifikált a következő versenyre, a szezon 16 legeredményesebb játékosának rendezett Players Championshipre. Ezzel együtt ez a nagy vereség nagyon komoly csapás lehet számára, nagy kérdés, hogy fel tudja-e dolgozni.

Ami a közeljövőt illeti, Robertson nagyon sokra viheti, hiszen csodásan játszott a héten, elsősorban a végjátékban. És nem csupán a támadások során, hanem a biztonsági játék tekintetében is kiegyensúlyozottan teljesített. Bingham a döntő után azzal viccelődött, hogy reméli, összefutnak a Players Championshipen, és ott biztos, hogy nem fog 10-0-t kapni Robertsontól. Nos, az élet úgy hozza, hogy az első fordulóban éppen egymással játszanak, és Bingham valóban nem kaphat ki 10-0-ra, mert csupán hat frame kell a győzelemhez.