Álmatlan zöld éjszaka - Brecel a sírból hozta vissza az elődöntőjét, de még így is a kiesés szélén áll

Időnként persze hibák is becsúsztak, de egyik sem volt annyira fontos, mint Si utolsó lökése. A 24. frame-et ugyanis ellophatta volna, csak az utolsó golyókat kellett volna ehhez letakarítania az asztalról. Csakhogy elhibázta a nagyon egyszerű zöldet, és ezzel visszaadta a frame-et Brecelnek. Így az utolsó öt frame a belgáé lett, aki gyakorlatilag visszajött a mérkőzésbe. Si annyira ideges volt a zöld kihagyása után, hogy az asztalra csapott.

5-3-as állásnál kezdték el péntek délelőtt a világbajnoki elődöntő második etapját, és Si úgy játszott, mint egy isten. Öt nagy breakkel és egy pici szerencsével 6-2-re megnyerte ezt a szakaszt, és 11-5-ös előnyre tett szert. Este folytatták a mérkőzést, és Si eleinte megint úgy játszott, mint egy isten. Három frame-et nyert három nagy breakkel (90, 132, 97), és ezzel 14-5-re alakította az állást. Ami azt jelentette, hogy ha a hátralevő lehetséges öt frame közül csak hármat megnyer, akkor szombaton már nem kell visszajönniük a negyedik etapra.

Csakhogy Brecel egyszer csak felébredt Csipkerózsika-álmából. Si elkezdett hibázgatni, és a belga lökött egy százast, amivel jelezte, hogy ő is itt van ám. Olyannyira, hogy az összes többi frame az övé lett, és bizony 14-10-es részeredményről már van esélye a fordításra. Ahelyett, hogy Si lezárta volna a csatát péntek este.

És azért a zöld kihagyása a legfontosabb, mert ha a kínai hozta volna az utolsó frame-et, akkor most hat frame-es előnyben várná a befejező szakaszt. 15-9-re vezetne, mindössze két frame kellene neki a győzelemhez. Óriási sansza lenne a győzelemre, a történelmi döntőbe jutásra. 1979 óta, Terry Griffiths csodálatos bajnoki címe óta nem volt olyan játékos, aki Crucible-újoncként elmenetelt volna a fináléig.

De neki most nem az adatokkal, a rekordokkal és a különlegességekkel kell foglalkoznia. Könnyen lehet, hogy nem is tud ezeken gondolkodni, mert az a kihagyott zöld golyó kísérti. Nagy kérdés, hogy tud-e egyáltalán aludni azok után, hogy ennyire közel kerülhetett volna a sikerhez. És persze a legnagyobb kérdés, hogy hogyan fog játszani szombat délután a befejező szakaszban.

Mint ahogy természetesen Brecel esetében is ez a legfőbb kérdés, csak éppen ő nyugodt lehet, mert remekelt péntek este. Megmutatta ő is, hogy képes zsinórban hozni egymás után a frame-eket, nem is keveset. Egyelőre ötnél jár, de ki tudja, meddig tart a sorozata?

Húsz éve történt, hogy a világbajnokság elődöntőjében Paul Hunter 15-9-re elhúzott Ken Doherty ellen. Az ír világbajnok azonban az utolsó etap első öt frame-jét megnyerte, és ezzel felzárkózott 15-14-re. Hunter szoros csatában hozott még egy frame-et, de többet már nem tudott nyerni, és Doherty végül 17-16-tal jutott a döntőbe. Valami hasonló végjáték bőven elképzelhető a mostani mérkőzésen is.

A másik elődöntő, Mark Selby és Mark Allen csatája merőben más képet mutat. Ott is nagy a harc, de a lendület hiányzik a szereplőkből. Fél perces lökésátlaggal operálnak mindketten. A péntek délutánra tervezett nyolc frame helyett csak ötöt játszhattak le, annyira lassan haladt a mérkőzésük. 5-3-as Allen vezetés után Selby 4-1-re nyerte a második etapot, és így ő vezet 7-6-ra. Rengeteget kell még snookerezniük ahhoz, hogy ellenfelet kapjon a másik elődöntő győztese.