A 2025-ös Masters: Ronnie O'Sullivan visszalépésétől Shaun Murphy világbajnoki esélyéig

Ronnie O'Sullivan visszalépése fontos történés volt, már csak azért is, mert ha elindul a Mastersen, akkor Shaun Murphy egészen biztosan nem Neil Robertsonnal játszik a második fordulóban, hanem akár éppen a Rakétával. Lehet, hogy ez esetben is Murphy lett volna a bajnok, de tudva, hogy milyen gyenge a mérlege O'Sullivan ellen, ki lehet jelenteni, hogy semmiképp sem ártott neki a közönségkedvenc visszalépése.

Ami bizonyos szempontból a tornának is jót tett, mert a nyolcszoros győztes távollétében csak úgy hemzsegtek a favoritok a mezőnyben. Persze O'Sullivan nem volt olyan távol, hiszen már a második játéknaptól az Eurosport szakértőként vett részt a versenyen. Ezen sokat felhördültek, de összességében mindenképp emelte a torna fényét, hogy minden nap láthattuk a legnagyobb bajnokot, aki érdekes beszélgetések részese volt.

Szintén a torna előzményéhez tartozik, hogy jócskán megemelkedtek a pénzdíjak: az összpénz közel 300 000 fonttal, a győztes díja pedig 100 000-rel lett magasabb. És ez azonnal felveti a kérdést: vajon a világbajnokságon is sikerül majd emelni a megnyerhető pénzösszegeket?

A döntő napján érkezett a hír, miszerint a BBC 2032-ig meghosszabbította a szerződését a World Snooker Tourral, ami azt jelenti, hogy a három Triple Crown-esemény addig biztosan marad a brit "királyi" televíziónál (ettől még az Eurosporton is láthatóak lesznek). Ami jó hír azoknak, akik szeretnék, ha Nagy-Britanniában maradna a legfontosabb snookerverseny, hiszen valószínűnek látszik, hogy a BBC nem fog Ázsiából közvetíteni.

Visszatérve a konkrét snookerre: a nyitónapon Robertson fordítására kaptuk fel a fejünket John Higgins ellen. Ritka esemény, mindössze hatodszor történt meg, hogy valaki 1-5-ről 6-5-re fordít; ezt hajtotta végre az ausztrál. Aki olyan lendületesen és jól játszott ebben az öt frame-ben, ahogyan már nagyon rég nem.

Az első forduló kiemelkedően jó játékosa volt még Mark Selby és Judd Trump. Előbbiről O'Sullivan azt mondta, hogy hosszú évek óta nem látta ennyire jól snookerezni. Utóbbi esetében meg hát... majdhogynem természetesnek vettük. Hiszen ő a világelső, aki annyi versenyt nyer, aki sorra hozza a jó eredményeket, aki mindig jól játszik. De ez egyáltalán nem olyan természetes, mint amilyennek tűnik, nem csoda hát, hogy Trump kicsit besokallt, és arról beszélt, hogy alulértékelt a teljesítménye, illetve hogy szeretné elhallgattatni a kritikusait, akik azt veszik zokon, hogy Trump "alig" nyert Triple Crown-versenyeket.

Mondjuk a legutóbbi éppen az övé lett, és ezzel a UK-sikerrel már öt TC-címe van. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy bőven van benne frusztráció, és talán részben ez is okozhatta, hogy az elődöntőben haloványan játszott és simán kikapott Kyren Wilsontól. A szezonban immár harmadszor.

Aki szenvedett az első két meccsén. Zhang Anda ellen sajátosan győzött 6-4-re: a kínai lökte a nagy breakeket, Wilson hozta a szoros frame-eket. Aztán "túlélte" a Luca Brecel elleni találkozót is, ami nem volt egyszerű, mert a belga világbajnok rákapcsolt, és ismét értelmezhető, időnként nagyon is remek játékot produkált. Wilson ráadásul duzzadt bokával játszott, mert rossz pózban aludt... Fájdalomcsillapítókkal teletolta magát, csak így bírta ki ezt a csatát.

A másik ágon az első fordulóban remeklő Selbyt simán verte Mark Allen. Úgy tűnik, már ki lehet jelenteni, hogy nem Selby a biztonsági játék királya. Trump is előtte jár már, Allen pedig még a néhány évvel ezelőtti Selbynél is jobban safetyzik. Más kérdés, hogy a támadások nem annyira mentek neki, amitől egyrészt (ismét) nehéz volt nézni a játékát, másrészt az elődöntőben viszonylag simán kikapott Murphytől.

Aki már a Robertson elleni negyeddöntő utolsó frame-jében is közel került a maximumhoz, amit aztán Allen ellen össze is hozott. Ez is mindössze hatodszor fordult elő a Mastersen (mint az ausztrál fordítása), egyébként pedig Murphy kilencedik hivatalos maximuma volt. A végső győztes hét százas breaket produkált a tornán, ebből négyet a döntőben mutatott be. A Masters döntőjében korábban mindössze hárman löktek legalább négy százast: Paul Hunter (ő kétszer is, 2001-ben négyet, 2004-ben ötöt), O'Sullivan (2007-ben négyet) és Selby (2008-ban négyet). Tehát ilyen teljesítményt 17 éve nem láttunk a Masters fináléjában. És olyan sem történt korábban, hogy aki maximumot lökött a Mastersen, az meg is szerezte a trófeát ugyanazon a tornán. Ezek is jelzik, mekkora csúcsteljesítményt mutatott be Murphy.

Kérdés, hogy mi lesz vele a folytatásban. Tud-e hasonlóan jól snookerezni például a világbajnokságon is? O'Sullivan máris az egyik favoritnak kiáltotta ki, ami érthető, mert tényleg remekelt. Csak néhány hete dolgoznak együtt Peter Ebdonnal, 2002 világbajnokával, de máris megvan az eredménye: Murphy megfontoltabban játszott, mint szokott, okos döntéseket hozott, jobb volt a biztonsági játéka. És ezzel a stílussal, ezzel a határtalan önbizalommal bizony hogy jó esélye lesz a vb-n is. Ne feledjük, Murphy négyszeres döntős a Crucible-ben, nem sok kell hozzá, hogy húsz év után ismét győzni tudjon a sportág szentélyében.