Ronnie O'Sullivan és Mark Selby baráti stúdióbeszélgetése a Masters eddigi csúcspontja - Vélemény
Publikálva 15/01/2025 - 05:51 GMT+1
Mark Selby 6-1-re legyőzte Ali Cartert, és utána csodás beszélgetésbe bonyolódott Ronnie O'Sullivannnel az Eurosport stúdiójában. Izgalmas és szokatlan beszélgetés volt, olyan, amire az angol azt mondja: great television, azaz nagyszerű tévés élmény. Pedig éppen attól volt különleges, hogy olyan fesztelenül és őszintén beszéltek komoly témákról, mintha a kamerák ott sem lettek volna.
Ronnie O'Sullivan: "Vasárnap reggel már úgy éreztem, tudnék játszani"
Videó forrása: Eurosport
Ronnie O'Sullivan múlt pénteken visszalépett a Masterstől. Az első nagy sztorit ezzel ő szolgáltatta, és rögtön utána Neil Robertson, aki a Rakéta helyett beugorva a nyitómérkőzésen legyőzte John Higginst. Ráadásul hatalmasat fordított, és tőle nagyon rég nem látott, végtelenül lendületes játékot nyújtott.
A következő csúcspont Mark Williams és Ding Junhui csatája volt, ám némileg elhomályosította a hétfő délutáni döntő frame-es küzdelmet Mark Selby játéka. Aki a stúdióban tartózkodó O'Sullivan szerint hat-hét éve nem játszott ennyire meggyőzően. Közbevetném, hogy a négyszeres világbajnok a British Open fináléjában is parádésan snookerezett, de lényeg a lényeg: Ali Carternek gyakorlatilag esélyt sem adott.
A Rakéta és Alan McManus szuperlatívuszokban dicsérték Selby játékát az Eurosport helyszíni stúdiójában, Ray Reardon és Steve Davis szintjéhez hasonlították. Aztán megérkezett maga a dicséret tárgya is. Kicsit átbeszélték a történteket, és ezután vált igazán izgalmassá a beszélgetés. Merthogy Radzi Chinyanganya, a műsorvezető Selby mentális hogyléte felől érdeklődött. És O'Sullivan kedves mosollyal, érdeklődve fordult egyik legnagyobb vetélytársa felé.
"Sokkal jobban vagyok" - mondta Selby. "Bő egy éve járok egy londoni dokihoz, aki segít abban, hogy jobban tudjam kontrollálni az érzéseimet. Azt mondta, olyan a helyzetem, mint amikor az ember elveszíti egy szeretett hozzátartozóját. Soha nem jutsz túl rajta, de megtanulsz együtt élni vele. Engem teljes meglepetésként ért a depresszió, a semmiből jött.
Meséltem neki az életemről, és azt mondta, már régóta szenvedett a lelkem, de nem is tudtam róla. Azt hittem, normális, hogy az embernek vannak rosszabb periódusai, de a doki szerint felgyülemlett bennem sok minden, ami egyszercsak kitört belőlem. Mint egy üveg kóla, amit felrázunk és aztán kinyitunk.
Azt gondolom, hogy ilyen lelki alkattal ez a legrosszabb sport, amit játszhatok. A snooker egy igazi hullámvasút. Nagy vereségek és komoly sikerek követik egymást."
Szó esett persze Selby utóbbi időben mutatott játékáról, az aktuális formájáról, a közönségről, bemutatókról és így tovább. Aztán Radzi visszaterelte a szót a lelki tényezőkre. O'Sullivan a sakkhoz hasonlította a snookert.
"Nézd meg a sakkozókat! Mindegyik dilis. A snooker pedig sakk golyókkal. Igazi mentális játék ez is. A sakkozók esetében nem téma, hogy ki mennyire különc, mert ott nagyon okosnak kell lenni. De a snooker sem különbözik. Selby olyan, mint Kaszparov. A snooker teljesen más, mint a foci, ahol visz előre az adrenalin, és nincs időd gondolkodni. A mi sportunk mentálisan annyira megerőltető, hogy nem véletlenül nem akarom, hogy a gyerekeim snookerezzenek."
"És nálunk nincs hova elbújni" - vette át a szót Selby. "Ha rosszul játszol, ha küszködsz, akkor pórul jársz. Ha egy focistának nem megy annyira jól, attól még győzhet a csapata, mert ott vannak még rajta kívül tízen"
"Fiatalkoromban fociztam is, de épp azért akartam snookerezni, hogy ne függjek másoktól" - mondta O'Sullivan. "Nem akartam tíz másik emberre bízni a sorsomat. Én akartam kontrollálni a dolgokat. Nem tudom, te hogy voltál ezzel."
"Én csak azért jártam le a klubba, mert addig se kellett iskolába mennem. Néha felhívták apámat, hogy hol vagyok, mert nem is mentem be a suliba."
The Masters
A korábbi világbajnok szerint van okunk aggódni Ronnie O'Sullivan miatt
14/01/2025 - 16:38
Selby aztán kifejtette, hogyan lett magántanuló, köszönhetően annak is, hogy a tornatanára szerette a snookert. Ezt követően O'Sullivan előállt egy érdekes ötlettel:
"A focistáknak vannak masszőreik, gyúróik és szerintem a World Snooker szerződtethetne valakit, akivel a versenyek alatt el lehet beszélgetni. Akár csak tíz percre egy rosszul sikerült mérkőzés után. Nagyon sok játékos némán szenved, meg lehet mondani, ha csak rájuk nézünk.
Nagyon fontos lenne, hogy legyen itt valaki, akivel el lehet beszélgetni, kicsit ki lehet engedni a gőzt. Talán lehetne pénzt költeni arra, hogy valaki teljes munkaidőben a játékosok rendelkezésére álljon. Ez egy nagyon megerőltető játék, mi ketten is küszködünk, John Higginsnek is vannak mentális problémái, és biztosak lehetünk benne, hogy a többi 120 játékosnak is vannak gondjai.
Sokan nem értik, mi a gondunk. Elmondjuk, hogy snookerezünk, abból egész jól meg lehet élni, de nekünk már nem a pénzkereset a legfontosabb, hanem hogy szórakoztatni tudjuk a nézőket és magunknak is megmutassuk, hogy milyen jól tudunk játszani. És amikor ez nem sikerül, az meg tudja őrjíteni az embert."
"A legtöbben egyszerűen félnek a gondjaikról beszélni a nyilvánosság előtt" - folytatta Selby. "Ha lenne valaki, akivel négyszemközt lehet beszélgetni, annak könnyebben megnyílhatnánk. Sokkal könnyebb olyasvalakinek elmondani a nehézségeidet, akit nem ismersz. Ezekkel a dolgokkal nem terhelném a barátaimat."
Ennyi volt a beszélgetés lényege. Önmagában a téma is izgalmas volt, de az volt különösen érdekfeszítő, ahogy egymás felé fordult ez a két szupernagyság, ahogy türelemmel, figyelemmel, érdeklődéssel, együttérzéssel meghallgatták egymást. Csodálatos volt látni és hallani őket. Talán még az sem olyan nagy baj, hogy O'Sullivan visszalépett a versenytől, ha cserébe ilyet tud a képernyőre tenni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés