Neil Robertson és Dave Hendon szakíró szerint is jó lenne visszaállítani a pontalapú ranglistarendszert a pénzalapú helyett

Barry Hearn érkezése előtt is kétéves volt a profi snooker ranglistája, azaz az egyszer megszerzett pontok két évig a játékos neve mellett szerepeltek. Sőt, akkoriban nem is változott a ranglista szezon közben, csak a szezon végén "adták ki" a friss ranglistát, addig minden betonba volt ágyazva. Magyarán aki a 2010-es világbajnokság után a 23. helyen állt, az a jövő évi világbajnokságot is a 23. helyről kezdte meg, hiába szerzett időközben annyi pontot, amivel akár kiemelt is lehetett volna. Szerencsére ezt a borzalmasan merev rendszert sikerült végképp eltörölni, és senki sem sírja vissza.

A pénzdíjak alapján számolt világranglista viszont mindig is kritikát váltott ki, és ezek a hangok mostanság egyre erősödnek, köszönhetően elsősorban a szaúdi pontszerző irreális pénzdíjainak. A mindössze két kiírást megélt "negyedik major" versenyen a világbajnoksággal megegyezett a díjazás, tehát aki győzött a szaúdi tornán (2024-ben Judd Trump, illetve 2025-ben Neil Robertson), az ugyanúgy a ranglista abszolút élmezőnyébe került, mintha megnyerte volna a világbajnokságot. Nem is beszélve az egyéves ranglistáról, ahol a szaúdi győző "természetesen" elmozdíthatatlan volt az első pozícióból.

Régebben ez így nézett ki: a világbajnokság győztese 10 000 ranglistapontot kapott, függetlenül a pénzdíj mértékétől. Az Egyesült Királyság Bajnoksága 8000 pontot "ért", a világbajnoki ezüst ugyanennyit. A 2013/2014-es szezonban a pontszerző Shanghai Masters, a China Open, a Wuxi Classic és a World Open győztese 7000 ponttal lett gazdagabb. A világbajnoki elődöntő és a UK-döntő egyaránt 6400 pontot hozott. 

Ugye érezzük, hogy ez a rendszer messze nem emelte ki annyira a bajnokokat, mint a mostani. Mondhatni, az ezüst is szépen csillogott, sőt, sokat is ért, mint ahogy az elődöntős szereplések is. Jelenleg nincs olyan verseny, ahol a második helyezett megkapná a győztes pontjainak (és pénzdíjának) akár csak a felét is.

Ráadásul hiába nyer meg az ember egy Home Nations-állomás, sőt, hiába nyerne meg ötöt (ami egy szezonon belül lehetetlen, hiszen "csak" négy van belőle), akkor sem szerezne annyi pontot, mint a szaúdi győztes. A helyzet szerencsére jobb lett a szaúdiak kivonulásával, de ettől még Robertson jövő nyárig hordozza tavaly szerzett pontjait, a legtöbb földi halandó számára utolérhetetlenül. Persze a rendszer kétéves mivolta is megérne némi kritikát, de erről máskor.

Érdekesség, hogy a versenyek rendezése az utóbbi években szép fokozatosan visszatért a korábbi metódushoz, azaz hogy az egyre erősebb játékosok egyre később kapcsolódnak be a versenyekbe. Az idei szezontól a Shoot Out kivételével már minden versenyt így rendeznek, ami azért érdekes, mert így az alacsonyabban rangsorolt játékosoknak jóval több mérkőzést kell nyerniük ahhoz, hogy ugyanannyi pontot szerezzenek, mint mondjuk egy top 16-os nagymenő egyetlen meccs megnyerésével.

Itt van például a China Open, melyre múlt héten játszották le a négyfordulós selejtezősorozatot. A világranglista első 16 helyezettje kiemelt, tehát csak a főtáblán kell játszania. Aki az első meccsét elbukja, nem kap ranglistapontot (ez mindenképp jó), viszont ha egy kiemelt hozza az első mérkőzését (melyet egy selejtezőből érkezett játékossal vív meg), akkor máris kapott 15.000 pontot. Annak viszont, aki a selejtező első fordulójából indul, ugyanennyi ranglistapont megszerzéséhez öt mérkőzést kell megnyernie.

Ha pedig a tavalyi szezon alapján vesszük a három legnagyobb pontszerző versenyt, azaz a világbajnokságot, a szaúdi tornát és az Egyesült Királyság Bajnokságát, akkor azt látjuk, hogy ha egy kiemelt játékos hozta mindhárom versenyen az első mérkőzését, összesen 75 000 ranglistapontot kasszírozott. A ranglista 100. helyezettjének ugyanennyi ponthoz 14 mérkőzést kellett volna nyernie... És ez a 75 000 jóval több, mint amennyit bármelyik Home Nations-torna második helyével meg lehet szerezni.

Dave Hendon, az Eurosport kommentátora, snookeres szakíró a Totally Snookered Vodcastben beszélt a helyzetről:

Hendon arról is beszélt, hogy rendkívül szigorú a top 64 alatt elvágni a Main Tour-tagságot, és érdemes lenne lejjebb vinni a bentmaradás küszöbét, illetve ezzel párhuzamosan az amatőr mezőnyt is erősíteni kellene.

A legutóbbi világbajnokság során Robertson is megszólalt az ügyben:

forrás: totallysnookered.com