Luca Brecel történelmi öröksége

Nyerhet valaki életében először versenyt, vagy akár nyerhet ötöt is egy év alatt, mégiscsak minden évben a világbajnoki cím megszerzése a legnagyobb tett. Pláne akkor, ha olyasvalakinek sikerül, mint Luca Brecel, aki korábban még csak mérkőzést sem nyert a Crucible Színházban. És nem egy-két próbálkozás, hanem öt sikertelen kísérlet után.

Alighanem kellett az első sikeréhez, hogy kiemeltként indult a 2023-as világbajnokságon. Így is nehéz ellenfelet kapott az első körben Ricky Walden személyében, nem csoda, hogy csak döntő frame-ben jutott túl rajta. Akkor még semmi sem utalt Brecel későbbi győzelmére, és azt sem sejtettük, hogy nem lesz senki, aki ennyire meg tudja őt szorongatni.

Brecel sikere utólag a nagy fordítások miatt emlékezetes, pedig abból "csak" kettő volt. Csak hát az egyik éppen Ronnie O'Sullivan ellen a negyeddöntőben, ami nyilván kiemelt figyelmet kapott, a másik pedig a valaha volt legnagyobb fordítás volt, az elődöntőben, Si Jiahui ellenében. Brecel azonban már korábban, a nyolcaddöntőben megmutatta Mark Williams ellen, hogy a végjátékra nagyon oda tudja tenni magát. A walesi ellen nem kellett fordítania, mert éppen Williams jött fel 9-11-ről 11-11-re. Csakhogy Brecel egy 84-es és egy 67-es breakkel lezárta a mérkőzést.

Aztán jött az említett két fordítás, majd a finálé, ahol minden korábbi mérkőzése ellenére sem számított favoritnak. Hogyan is számított volna, hiszen Mark Selbyvel került szembe, aki minden döntőben eszméletlen erős, hát még a Crucible-ben. Nem bukott pontszerző finálét 2016 óta (leszámítva persze a Shoot Outot...). Őszintén szólva finom falatnak tűnt Brecel a döntőre Selby számára.

És mégis Brecel győzött az ellenállhatatlan támadó játékával. És talán ez volt az a pont, amikor valami elkezdett megváltozni a snookerben, talán ez az a döntő, ami óta a támadó snooker sokkal többször érvényesül, mint a biztonságra alapozó játékstílus. Ott van Judd Trump, aki újra elővette a régi, rendkívül szórakoztatóan támadó játékát, ami a brutális biztonsági tudásával vegyítve végtelenül hatékony volt az új szezon októberében, amikor sorozatban három trófeát hozott neki. Lehet, hogy éppen Brecel világbajnoki játéka inspirálta?

Utólag visszagondolva, és élvezve az idei évadot, a tavalyi szezon majdhogynem nyomasztó volt, és ennek elsősorban Mark Allen dominanciája volt az oka. Nem az, hogy sok versenyt nyert, hanem hogy majdnem nézhetetlen, tutista snookert játszott. Olyan volt, mintha Selby C-játékát megszoroznánk kettővel. Ezért (is) volt különösen örömteli az a tény, hogy Brecel olyan játékkal lett világbajnok, amilyet nagyon kevesen húznak elő a Crucible-ben. Stephen Hendry óta Ronnie O'Sullivan és Judd Trump, mást csak ímmel-ámmal lehet idesorolni.

És mintha mások is kedvet kaptak volna Breceltől. Trumpot már említettük, de ott van Gary Wilson, aki csodás játékkal nyerte meg a Scottish Open döntőjét, ott van Noppon Saengkham, aki végtelen agresszióval búcsúztatta John Higginst, és jutott be élete első döntőjébe, vagy korábban Mark Williams, aki legyőzte egy döntőben Selbyt. És persze Zhang Anda, aki tíz százas breaket lökve nyerte meg az Internatonal Championshipet. Mintha kezdene átfordulni a snooker abba az irányba, hogy a támadó snooker többet ér, messzebbre visz, mint a biztonságon alapuló játék.

És ha ez hosszabb távon is így marad, akkor csak annyit mondhatunk: