Graeme Dott: "Mire befejezem, a mezőny tele lesz kínaiakkal, annyival jobbak, mint a brit fiatalok."

Ehhez képest februárban legyőzte többek között Zhou Yuelongot, Jordan Brownt és Ryan Dayt, majd amikor már ő tűnt favoritnak az elődöntőben, akkor kikapott a későbbi bajnok Fan Zhengyitől.

Emellett egy negyeddöntő is összejött Dottnak, mégpedig a Turkish Mastersen, ahol John Higgins volt a legnagyobb skalpja. Dott egyébként 2020 februárjában, a World Grand Prix-n játszotta (ezidáig) utolsó fináléját. Amiből összesen tíz adatott meg neki, csak hát ebből ugye nyolcat elbukott. Köztük kettőt a Crucible-ben.

Dott a világbajnoki címe után második is volt a világranglistán, most azonban csak a 35. helyen találjuk. A tavalyi szezonban az elődöntő és a negyeddöntő mellett volt még egy csúcspontja: meglökte pályafutása második hivatalos maximumát, mégpedig a világbajnokság selejtezőjében. A World Snooker Tour készített interjút a skót világbajnokkal:

Jó élmény volt. Ugye nem sok maximumot lökök, ezért különleges érzés volt. Amikor közeledsz egy maximum break vége felé, az mindig sajátos izgalommal tölt el, teljesen más, mint meccset, vagy akár versenyt nyerni. Erre mindig emlékezni fogok, már csak azért is, mert a világbajnokságon értem el.

Régebben több százast löktem, de egy idő után nem foglalkoztam ezzel, 70 után elvesztettem a koncentrációmat, úgy voltam vele, hogy haladjunk, jöjjön a következő frame. Aztán elkezdtek felértékelődni a statisztikák, és úgy láttam, nem néz ki jól, hogy kevés a százasom, ezért megint jobban odafigyelek, és igyekszem eljutni száz pontig.

Kicsit bosszantó volt, hogy Neil is lökött egy maxit a Crucible-ben, és így felezni kellett a pénzdíjat, de igazából elég valószínű volt, hogy valaki lökni fog egyet. Olyan magas volt a színvonal, hogy akár minden frame-ben születhetett volna maximum. Amikor átnéztem a szomszéd asztalra, valaki szinte mindig maximumkísérletben volt. Elfogadtam, hogy valaki össze fog hozni egyet, de reméltem, hogy azért kettő nem lesz az enyémen kívül.

Az mindig rossz érzés. Az utóbbi néhány évben nem voltam ott a főtáblán. Jamie (Clarke) bemákolta a feketét, és ezzel győzött 10-8-ra, de azt kaptam, amit érdemeltem, mert nem játszottam jól. A szerencsés fekete ellenére megérdemelte a sikert. A szezon végén jól éreztem magam, jó ritmust kaptam el. Az első világbajnoki selejtezőmérkőzésemen jól játszottam. Jamie ellen talán túl nagy nyomást éreztem, nem tudom, miért. Nem löktem jól a golyókat, de így is csak 10-8-ra kaptam ki, ami mutatja, hogy nem olyan rossz a B-játékom.

Úgy éreztem, meg tudom nyerni azt a versenyt. Mindenképp úgy gondoltam, hogy az elődöntőt meg tudom nyerni Fan ellen. Csakhogy az történt, mint a vb-selejtezőben: ő remekül játszott, én viszont nagyon nem. Amikor jól megy a snooker, bárkit le tudok győzni, de sajnos egyre gyakrabban hagy cserben a formám.

A fiatal kínaiak nagyon jók. Az a verseny Fan legjobb hete volt, eszméletlenül jól játszott, látszott, hogy remekül érzi magát. Mindenki ilyen formára vágyik, de keveseknek adatik meg ez az ihletett állapot egy héten keresztül. Bármelyik kínai fiatallal megtörténhet ugyanez bármikor.

Mire befejezem a pályafutásom, a mezőny tele lesz kínai játékosokkal, annyival jobbak, mint a brit fiatalok. A kínaiak nem annyira rutinosak, de eszméletlen tehetségesek, és idővel felszedik a kellő rutint is.

A játékom rendben van, bárkit le tudok győzni, az a nehézség, hogy ezt végig tudjam vinni egy teljes versenyen. Ha nyernék egy versenyt, az mindennél többet jelentene számomra, főleg, ha megnézzük, hogy milyen régen vagyok profi. Régóta ott vagyok a mezőnyben, és még mindig kompetitív vagyok, ami nagy dolog, mert sokan vannak, akik az én koromban már kiesnek a Main Tourról. A tornagyőzelemhez kell egy kis szerencse is. Én annyit tudok tenni, hogy keményen dolgozom, és bízom benne, hogy a legjobb játékomat tudom nyújtani, amikor adódik egy lehetőség.