Ryan Day átlépett az árnyékán

Egészen remekül kezdődött a British Open döntője, ami Ryan Day oldaláról azért meglepő, mert ő, Mark Allennel ellentétben, legfeljebb közepes játékot produkált a döntő előtt.

Nem túlzás kijelenteni, különösen az elődöntőjét nézve, hogy részben az ellenfelei gyenge játékának köszönhette, hogy finalista lett. Sem ezért, sem a korábbi döntőkben nyújtott teljesítménye miatt nem számított esélyesnek. Nyolc döntőjéből hármat ugyan megnyert, de csupa kisebb tornán. Olyan meccsek voltak ezek, amelyek legfeljebb öt nyert frame-ig tartottak. Egyértelműen kijelenthető, hogy ez a döntő volt élete legfontosabb mérkőzése, és a korábbi hasonló szituációkban rendre összezuhant.

A döntő első szakaszára viszont csodásan összekapta magát Day, és nemhogy tartotta a lépést Allennel, hanem időnként még vezetett is. Négy megnyert frame-jében öt 50 feletti breaket lökött, ebből kettő 70 feletti volt. Az északír sem tétlenkedett, két százast és egy 70 felettit pörkölt oda, és ő nyerte az egyetlen olyan frame-et is, ami nem hozott félszázast. Így 4-4-gyel zárták az első szakaszt.

Este már egy kicsit más volt a játék képe. Valamivel több biztonsági játékot láthattunk, de ezt is magas színvonalon nyújtották a játékosok. Allen viszont egyre gyengébben snookerezett, egyre több hibát követett el, ami abban mutatkozott meg, hogy a második szakaszban mindössze egyetlen 50 feletti breaket gyártott. Szoros frame-eket így is megnyert, és 7-7-ig tartotta a lépést Day-jel, sőt, 7-6-ra még az északír vezetett. Onnantól fogva viszont csak a walesi volt az asztalnál, aki három 70+-os breakkel 9-7-re alakította az állást, majd egy izgulósabb frame-et is megnyert, amivel lezárta a mérkőzést. Day összességében a tíz megnyert frame-je során tíz ötven feletti breaket lökött, ebből hat volt legalább 70-es, ami egészen kiváló teljesítmény. Az utolsó frame bizonytalanságait leszámítva végig nagyon lazán, könnyedén játszott, ráadásul meglehetősen agresszív, támadó felfogásban, amit remekül segített a félelmetesen sok hosszúgolyó-belökésével.

És milyen jókor! 100.000 fontot és ugyanennyi ranglistapontot kasszírozott a teljesítményéért, aminek köszönhetően a 27. helyről felugrott a világranglista 16. pozíciójába. Allen is előrelépett természetesen, őt a 10. helyen találjuk.

Day ezt mondta a döntő után: