Elbúcsúzik Simon Ammann: véget ér a négyszeres olimpiai bajnok svájci ugrózseni végtelen története

Simon Ammann, a síugrás négyszeres olimpiai bajnoka 1998-ban, Naganóban versenyzett először téli olimpián, 24 (!) évvel ezelőtt, és most is ott van a mezőnyben, Pekingben. Már többször mondta azt, hogy itt a vége, és befejezi, de valamiért csak nem akarja, vagy nem tudja abbahagyni. Most úgy tűnik, tényleg itt a vége, bár nála sosem lehet tudni.

Simon Ammann svájci rekorderként már a hetedik olimpiáján versenyez Pekingben.

1979-ben jelent meg Michael Ende híres, fiataloknak szánt regénye, a Neverending Story, azaz a Végtelen történet. A könyvből 1984-ben készült egy gyerekeknek szóló fantasy, amelynek főcímzenéjét egy bizonyos Limahl énekelte. Be kell valljuk, az előadóról sem előtte, sem azóta nem hallottunk, a dallam azonban a mai napig itt cseng a fülünkben.

A történet persze egy ponton mégiscsak véget ért, és talán a dalt is elfelejtjük egyszer, de mi a helyzet Simon Ammann karrierjével, az vajon tényleg lezárul most Pekingben?

Peking 2022

Csodagyereknek indult, a semmiből ért fel a csúcsra az olimpia osztrák hőse

19/02/2022 - 14:49

A svájci fenomén végtelen olimpiai története 1998-ban indult, Naganóban, ami azt jelenti, hogy Peking immáron a hetedik fejezet a számára. Ezzel Ammann rekordernek számít Svájcban, de mondunk még valamit, valószínűleg azzal is rekorder, hogy már harmadszor mondja azt, hogy ez lesz az utolsó olimpiája.

Először 2014-ben, Szocsiban akarta abbahagyni. Akkor 32 éves volt, és a teljesítménye, az eredmény annyira összetörte, hogy azonnal be akarta fejezni.

– mondta Ammann a verseny után.

Végtelenül csalódott volt, összetört a szíve a rosszul sikerült verseny miatt, ami többet elmond arról, mennyit jelent neki az olimpia szellemisége, mint az aranyérmek, amiket korábban szerzett. Miután második számában is gyengén szerepelt, összehívott egy sajtótájékoztatót, ahol zokogott ugyan, de végül a visszavonulását nem jelentette be. Azt mondta, túl korai volna még dönteni.

„A rajtam lévő páncél megrepedt” – nyilatkozta három nappal később. „De semmi ok az aggodalomra, összehegesztettem. Mestere vagyok már az ilyen helyzeteknek.”

Szocsi érzelmileg rendkívül megterhelő volt a számára. Felesége, Yana orosz származású, úgyhogy miatta is nagyon akart bizonyítani, ő volt a svájci zászlóvivő, ami plusz terhet rakott rá, ráadásul a szülei ott ültek és drukkoltak neki a stadionban. Ezúttal tehát valaki más vigyázott a 20 tehenére, akiket otthon hagyott.

Simon Ammann - Nagano, 1998.

Fotó: Olympic Channel

Előzetesen úgy tűnt, minden rendben. Nagy formában ugrott a Négysáncversenyen, Oberstdorfban győzött, harmadik lett összetettben, de aztán az új ugrócipője nem úgy muzsikált, ahogy szerette volna.

2018-ban, Pjongcsangban majdnem visszavonult másodszor is. Az olimpiát megelőző ősszel Dél-Koreába utazott, hogy felmérje a terepet. Aztán a felkészülését is másként alakította, mint a többiek, hisz míg ő az időzóna szempontjából előnyös Sapporóban edzett, a többiek Európában versenyeztek a világkupában. Az olimpián egyik ugrása sem sikerült jól, a top 10-en kívül végzett mindkét számban.

„Meg kell vizsgálnom, van-e még jövő itt a számomra” – mondta a versenyt követően. „Talán arra a következtetésre jutok majd, hogy nincs már értelme ennek az egésznek.”

Aztán most itt van Pekingben, a hetedik olimpiáján. A sajtótájékoztatón arról mesélt, hogy kiváltság számára, hogy ismét olimpiai résztvevő lehet. Naganóban kezdődött minden, ahol 16 évesen, szinte még gyerekként versenyzett. 2006 arról emlékezetes, hogy bukott, és nem sikerült a verseny, de akkor még fiatal volt, és ha nem is viselte könnyen, tudta, hogy lesz még esélye bizonyítani.

Simon Ammann - Vancouver, 2010.

Fotó: AFP

Érthető módon a két duplázásáról szívesebben beszélt.

„2002-ben, Salt Lake Cityben a korlátlan lehetőségek földjére léptem, korábban ugyanis nem gondoltuk, hogy bekerülhetek az extra klasszisok közé.”

Aztán Vancouverben élete formájában ugrott, ráadásul egy úttörő fejlesztés is segítette a versenyzését.

Közben persze rengeteg kalandban is része volt. 2002-ben, az olimpiát megelőző nyáron golfozni és horgászni mentek a régióba. Torinó előtt alkalma nyílt berepülni egy Pilatus PC-12-essel a Pragelato Síközpont fölé. Kanadában pedig egy jacuzzival ellátott hegyi kunyhóban pihente ki a verseny fáradalmait. És, hogy mi van Pekingben? Világjárvány, úgyhogy meg kellett elégednie azzal, hogy néhány nappal a társai előtt érkezett a helyszínre.

Vajon hány utolsó ugrása lesz még? Vajon most tényleg véget ér számára ez a végtelen történet?

via NZZ

Peking 2022

Az utolsó ugrás döntött - Ausztria 12 év után hódította vissza a csapataranyat

14/02/2022 - 15:19

Peking 2022

Marius Lindvik nyerte a férfi síugrók nagysáncversenyét

12/02/2022 - 14:06