Csodagyereknek indult, a semmiből ért fel a csúcsra az olimpia osztrák hőse

Manuel Fettner karrierje nem is indulhatott volna ígéretesebben. Az osztrák síugró még csak 15 éves volt, amikor 2001-ben ötödik helyen végzett a Négysáncverseny bischofshofeni állomásán, nem sokkal később pedig junior világbajnok lett. Az osztrákok azt hitték, megtalálták az új sztárjukat, aki az Andreas Goldberger, Martin Hoellwarth és Andreas Widhoelzl fémjelezte generáció után garantálja majd, hogy a csúcson maradnak.

21 évvel később Fettner immár 37 évesen, egy normálsáncon szerzett egyéni olimpiai ezüsttel és a csapatban elért arannyal felért pályafutása csúcsára. A kettő között a karrierje azonban minden volt, csak nem az a diadalmenet, amit fiatalon jósoltak neki. Ez viszont csak még édesebbé teszi számára a sikert.

„Nincs kétségem, ez az érem sokkal többet jelent nekem, mintha 10 évvel ezelőtt szereztem volna. Sokat vártam erre. Voltak nehéz időszakok, de szépek is. Ha valamire tovább vársz, jobban meg is tudod ünnepelni.” – nyilatkozta Fettner még az ezüstérem után.

A nehéz idők, amiket említett, szinte az egész karrierjét lefedték.

Fettner 1985-ös születésű, vagyis nagyjából egyidős Thomas Morgensternnel. Bár utólag nyilván tudjuk, melyikük futotta be a sikeresebb pályafutást, ez kezdetben nagyon nem így nézett ki, amikor Fettner három évvel a honfitársa előtt mutatkozott be a világkupában. Jött a már említett ötödik hely a Négysáncon, a junior vb-cím, a következő évben pedig néhány újabb vk-szereplés mellett már rendszeresen indult a kontinentális kupában. Itt azonban megtört benne valami.

A kontinentális kupa sok tehetséges versenyző számára a végállomás, ahonnan egyszerűen nem tudnak szintet lépni, de Fettner esetében még csak nem is erről volt szó. Egyszerűen egy olyan korszakban kellett volna betörnie az elitbe, ahol a konkurencia ezt szinte lehetetlenné ette. Jött Morgenstern és Andreas Kofler, a régi nagyok még nem akartak kikopni, 2006 után pedig már Gregor Schlirenzauer is berobbant. Ez a csapat talán a legerősebb volt valaha, még a világkupa keretbe kerülni sem volt egyszerű.

Fettner így hosszú éveket maradt a második számú versenysorozatban. Hiába állt rendre dobogón vagy nyert versenyeket, ha néha lehetőséget is kapott a világkupában, 1-1 egész jó eredmény után sem tudott tartósan megragadni.

Egészen 2010-ig kellett várnia, hogy egy teljes szezont a világkupában tölthessen. Túlzás lenne azt mondani, hogy berobbant, összes nagynevű honfitársa megelőzte őt, de kilenc évvel a szenzációs bemutatkozása után végre felállhatott a dobogóra (Oberstdorfban lett harmadik), a szezon végén pedig a top15-ben végzett összetettben.

De innen sem volt egyenes útja fölfelé. A következő évek megint váltakozó eredményekkel teltek, 2013-ban viszont épp kifogott egy jobb időszakot, így helyet kapott a világbajnoki csapatban. Val di Fiemében minden idők talán legszínvonalasabb csapatversenyét rendezték, az osztrákok aranyérmében pedig óriási szerepe volt Fettnernek.

Pedig megint úgy nézett ki, hogy a döntő pillanatban elbukhat. Szó szerint, a második ugrásánál ugyanis leoldott a léce, garantáltnak tűnt a bukás, amivel elveszítették volna az első helyet. Fettner azonban egy lábon is megfogta az érkezést, csak a határvonal után esett el. Bármilyen helyzetben ritkán látni ilyen bravúrt, nem hogy akkor, amikor világbajnoki arany múlik rajta. Ami ráadásul Fettner első érme volt világversenyen.

Viszont ez sem adta meg a kellő lökést számára. Visszasüllyedt a korábbi szintjére, a különbség annyi volt, hogy szép lassan a kortársai is kikoptak mellőle, így ezzel a teljesítménnyel is állandó csapattag lehetett. Ez adta meg neki a lehetőséget, hogy a 2016/17-es szezonban addigi legjobbját hozza, állandó top10-es helyezések mellett leesett neki egy újabb világbajnoki bronz is.

Sőt, 2018-ban az olimpiai keretbe is bekerült. 32 évesen debütált a játékokon, de elsőre nem alkotott maradandót. A következő évek pedig nem azt sejttették, hogy kap majd második esélyt. Az eredményei romlani kezdtek, 2020 elején pedig odáig fajult a helyzet, hogy az osztrák válogatott megvonta tőle a szövetségi támogatást, teljesen egyedül készülve kellett folytatnia.

Mégsem adta fel. Mint egy elpusztíthatatlan keljfeljancsi, addig próbálkozott, amíg 2021 elején lehetőséget kapott a barcarozsnyói világkupán, amikor a csapat nagy része már a közelgő világbajnokságra készült. Nyolcadik lett, bekerült a vb-csapatba és visszakerült a szövetségi rendszerbe. Megjárta a poklot és visszatért.

Ezután minden csak bónusz volt számára, ez pedig meg is látszódott az idei szereplésén. 21 év elteltével ismét ötödik volt Bischofhofenben, egy ugyanolyan egyléces érkezést megfogva, mint annak idején, a világbajnokságon. Jöttek a top10-es helyezések, végül pedig helyet kapott az olimpiai keretben.

Innentől pedig jött a tündérmese. A legvadabb álmai talán azok voltak, hogy a csapatba kerülve kiharcolhat egy érmet, ehhez képest egyéniben szerzett egy ezüstöt és egy hetedik helyet. Majd jött a hab a tortán, amikor a csapatversenyen utolsó ugróként ő biztosíthatta be az osztrákok győzelmét, az elsőt ebben a számban 2010 óta.

„Képes volt felrázni magát és visszatérni a síugró értelemben nemlétezésből. Az osztrák csapat második vagy harmadik sorába esett vissza, ott pedig hatalmas a konkurencia. Ott tényleg óriási eltökéltségre van szükséged. Ez az érem megmutatja, mit jelent motiváltnak lenni és keményen dolgozni. Manuel Fettner számomra az olimpia legnagyobb hőse.” – mondta róla Sebastian Szczęsny, a lengyel Eurosport szakértője.

Nehéz vele vitatkozni.

Forrás: TVP Sport