"A szakadék széléről hoztuk vissza" – megdöbbentő részletek derültek ki Jessie Digginsről, megjárta a poklot

A 34 éves, olimpiai és világbajnok Diggins nagy esélyesként érkezett Val di Fiemmébe, hiszen vezeti az összetettet és megnyerte a Tour de Skit, ám rögtön az első versenynapján eldőlt, hogy ezen az olimpián nem lesz aranyérmes: a síatlon legelső körében, egy ártalmatlan helyzetben bukott és súlyos bordazúzódást szenvedett.

Ennek ellenére az összes versenyen rajthoz állt, és óriási fájdalmak közepette, csodával határos módon bronzéremmel zárt a 10 kilométeres egyéni indításoson. A játékok utolsó napján, az 50 kilométeres tömegrajtoson is megmutatta, mekkora sportember, hiszen volt olyan pillanat, amikor kis híján feladta, végül a dobogóért küzdött és ötödik lett, holott nem tartozik a legjobb klasszikus stílusú sífutók közé. A verseny utáni nyilatkozatáról ebben a cikkünkben írtunk.

Diggins története abból a szempontból is inspiráló, hogy két évvel ezelőtt közel került a visszavonuláshoz, ugyanis a tinédzserkorát követően ismét súlyos étkezési zavarral küzdött. Erről korábban már mesélt, ám a részletek csak most, a róla szóló és hétfőn megjelent Threshold című dokumentumfilmben lettek nyilvánosak.

A legkomolyabb problémák a 2023/24-es szezonkezdet után, télen jelentkeztek. Noha az eredményein ez nem érződött – decemberben versenyt nyert Gällivare-ben és Östersundban, majd január elején megnyerte a Tour de Skit –, annyira rossz volt a helyzet, hogy az amerikai válogatott elküldte őt Norvégiába, hogy megvizsgálják és felmérjék a testösszetételét. Az edzője, Jason Cork szerint az eredmények sokkolóak és vészjelzők voltak – annyira, hogy a válogatott orvosi stábja készen állt arra, hogy azonnal megtiltsa Diggins versenyeztetését. Erre végül nem került sor, hiszen Diggins egyből belátta a helyzet komolyságát, és a családtagjai is sokat segítettek, akik emiatt elutaztak hozzá Európába karácsonykor.

"Az étkezési zavarhoz rengeteg stigma, szégyen- és bűntudatérzet kapcsolódik, és az átlagemberek gyakran félreértik. Bárcsak sokkal többet tudtam volna az egészről, és nyíltabban beszéltem volna a saját küzdelmeimről 18 éves koromban, mert az rengeteget segített volna. Fontosnak érzem, hogy ilyen nyíltan megosszam a történetemet, mert enélkül nehéz változást kérni, és segíteni szeretnék másoknak, hogy kevésbé érezzék magukat egyedül" – mondta Diggins a filmről.

A film – aminek a producere a Grace klinika dr. Shepherdje, Patrick Dempsey – nagyrészt két korábbi sífutó, Lars és Torsten Brinkema munkájának köszönhető, akik ugyanúgy Minnesotából származnak, mint Diggins. A testvérek eredetileg a friss olimpiai ezüstérmessel, Ben Ogdennel forgattak, ám hamar jó kapcsolatba kerültek Digginsszel, és jött az ötlet, hogy végigkövetik egy szezonját. Ebből végül az lett, hogy két és fél évig dolgoztak vele, az új-zélandi edzőtábortól kezdve Észak-Skandinávián át Kanadáig és Minneapolisig elkísérték, ott voltak minden versenyén. Közelről követték a betegségét és ők is próbáltak segíteni neki.

"A szakadék széléről hoztuk vissza" – mondta az egyik jelenetben Chris Grover, az amerikai sífutóválogatott vezetője. "Hihetetlenül stresszes volt. Az orvosi stáb közölte vele, hogy nem folytathatja a karrierjét, ha nem változtat azonnal. Kemény üzenetet kapott sok olyan embertől, akik tényleg törődtek vele. Hála az égnek megértette az üzenetet, a karácsonyt a családjával töltötte, és megtette, amit meg kellett tennie, hogy visszatérjen az egészséges életbe."

400 órányi felvételből készült a kétórás film, aminek a költségeit a testvérek főként adományokból finanszírozták. Ebben segített Diggins egyik fő szponzora, a The Emily Program nevű, étkezési zavarokat kezelő szervezet és klinika is.

Mivel Digginst Európában is sokan követik és kedvelik, van remény arra, hogy a film az európai mozikba is eljut.

"Jessie figyelemre méltó sportoló, és ami még fontosabb: figyelemre méltó ember" – mondta Patrick Dempsey. "Az ő története jelentőségteljes és megható, nemcsak neki, hanem számtalan más ember számára is, akik ugyanezzel a nehézséggel néztek vagy néznek szembe. Nem is lehetnék büszkébb, hogy részese lehettem ennek a produkciónak, és megoszthatjuk a történetét a világgal."