Hatalmas ötszettesekben borították a papírformát a franciák és az argentinok

Az előző két olimpián egyaránt a negyeddöntőben búcsúztak az argentinok, mindkétszer a szomszéd braziloktól kaptak ki. Legutóbb 2000-ben jutottak elődöntőbe, 1988-ban szerezték egyetlen érmüket, egy bronz színűt. Nyilván ezek még más játékosok voltak. A riói olimpián csoportelsőként estek ki a nyolc között, és ez akkora csalódást okozott az argentinok legnagyobb sztárjának, Facundo Conténak, hogy két évre Kínába "emigrált". Ott röplabdázott, szabadidejében jógázott és thai chizott, pihent, kikapcsolódott, feltöltődött.

Két év kellett neki ahhoz, hogy túltegye magát a riói vereségen. 2018-ban tudta azt mondani, hogy rendben van, hogy újra motivált és újra készen áll a válogatott szereplésre, készen áll a harcra.

Vitathatatlan, hogy készen állt. Elképesztő akarással és lelkesedéssel játszik, folyamatosan tüzeli a csapattársakat, és minden rutinját hozza a meccseken. Ennek (is) köszönhető, hogy Argentína megnyerte utolsó csoportmérkőzését a valamivel esélyesebb Egyesült Államok ellen, és ezzel továbjutott. És aztán ugyanez a tűz kellett ahhoz, hogy a még nehezebb ellenfeleket, a riói ezüstérmes olaszokat is legyőzzék Contéék.

Conte mellett hasonlóan fontos a feladóátló pontgyáros, Bruno Lima, valamint a zseniálisan játszó feladó, Luciano De Cecco, valamint Ezequiel Palacios játéka. Ha most kellene legjobb feladót választani, akkor jó eséllyel eshetne a választás De Ceccóra, Conte és Lima pedig ott van a legértékesebb játékos címért folyó versenyben.

És ezek után következett a negyeddöntős nap záró mérkőzése, Lengyelország és Franciaország csatája. Kurekék nyerték az utóbbi két világbajnokságot, ráadásul azóta "leigazolták" a kubai Leont, hát persze, hogy ott voltak a favoritok között. Csakhogy már nincsenek. Pedig kétszer is vezettek a franciák ellen, de nem tudták összetörni őket. A franciák hosszabb csapattal, több opcióval rendelkeznek, hiszen Patry, Ngapeth és Clevenot nagyjából egyformán üttethető, és a centerek is bőven kivették a részüket a sikerből. Ezzel szemben a lengyeleknél szinte minden labdával Leont vagy Kureket kereste a feladó. Az ötödik szettben ez már nem működött, a franciák sokkal jobban védekeztek, mint addig, és ennek köszönhetően furcsamód simán hozták a döntő játszmát, 15-9-re. Ekkora különbség márpedig korábban sosem volt a meccsen. Jól mutatja egyébként a franciák higgadtságát és csapategységét egy vicces momentum a döntő játszmából: Laurent Tillie vetődése, és utána eleresztett félmosolya.

A brazilok és az oroszok hozták a papírformát, legyőzték Japánt, illetve Kanadát. A "kisebb" csapatok hősiesen küzdöttek, egy-egy szoros szettre jók is voltak, de a rutinosabb, és mindenképp jobb röplabdaóriások győztek, és egymás ellen játsszák az alsó ág elődöntőjét.