John-Henry Krueger: „Short trackkel kelek, fekszem, lélegzem” – 20 kérdés / 20 válasz

Így van. Apukám Hawaii-ról származik, fociedző, nagyon sokáig jeget és havat sem látott. Ezzel ellentétben anyukám műkorcsolyaedző.

Talán egy kicsit igen. Benne volt a szenvedély, de megadta nekünk a választás szabadságát.

Egyáltalán nem.

A személyiségünk is más, de sport szempontból fontos különbség, hogy én többet utaztam. Éppen ezért több sportolói kultúrát tapasztaltam meg.

Azt éreztem, tágítani kell a horizontomat, hogy igazán meglássam, milyen sportoló vagyok. Nagyon szeretek új dolgokat tanulni, ez egy jó lehetőségnek tűnt.

Mindkét országban nagyon szeretik a gyorskorcsolyát. Már Koreában is más edzéstípust tapasztaltam, de Hollandia ehhez képest is különböző volt. Az előbbiben sokkal inkább begyakorolt mozdulatok állandósulása a fontos, és ezért sokat gyakorolnak. Hollandiában sokkal több például a biciklis edzés. Nagyon különbözik egymástól a két stílus, de mindkettő sikeres.

Nem, az sosem volt téma.

Jelenleg nem tudom pontosan. Mostanában minden évben változik a preferencia. Erősödöm a hosszabb, és jobban fáradok a rövidebb távokon. Úgyhogy én is igyekszem jobban kideríteni.

Huhh... Áldozat. Tudom, ez nagyon patetikusan hangzik, de tényleg így van. A 2017/18-as szezon nagyon sok munkával telt. Nem volt egyszerű év, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a hollandokkal tudtam edzeni akkor. Ez segített hozzá az éremhez.

A short track egy kis sport, egy közösség, ahol mindenki ismer mindenkit. Ráadásul a bátyám révén, aki a csapat tagja volt még előttem, az átlagnál jobban ismertem a magyar fiúkat.

Természetesen a kaját. Különösen az ünnepi alkalmakon. A másik Budapest, ami néhány évvel ezelőtt még egy rejtett kincs volt Európában. Azóta már egyre népszerűbb úticél, amit egyre többen felfedeznek.

Nem tudom, hogy ez-e a legjobb szó, de talán a budapesti időjárásra ezt mondanám. Nagyon hasonlít a pittsburghire, ahonnan származom. Mindkét helyen hagyományos, hóval teli fehér karácsony volt régen. És úgy tűnik, itt nagyon komolyan veszik a karácsonyt, komolyabban a többi országnál, amiben az időjárás már nem annyira partner.

Nem, nem igaz. Valóban szoktam ezzel viccelődni, de csak azért, mert a magyar nyelv ebben nagyon sokszínű. Először egy általános bemutatkozást tanultam meg magyarul.

Minden országnak megvan a maga sportkultúrája. Nálunk a négy nagy, a baseball, a futball, a hoki és a kosárlabda viszi el a legtöbb ember érdeklődését. Ezek érdekes sportok, én magam is nagyon szeretem a hokit. Koreában és Hollandiában népszerű a gyorskorcsolya, Magyarországon más, valamiért például a kajak-kenu. Amerikában a gyorskorcsolya nagyon a sor vége felé helyezkedik el. Noha Magyarországon sem annyira népszerű, mint más nagy sportágak, azért az elmúlt években sokat változott a helyzet.

Én ugye nem voltam tagja a 2018-as olimpiai bajnok csapatnak, de így is érzem: óriási megtiszteltetés és felelősség, hogy része lehetek a cím megvédésének. Jó érzés azt tapasztalni, hogy – noha én nem ki Magyarországot képviseltem négy évvel ezelőtt – mégis megvan a többiek belém vetett bizalma, hogy velem is meg lehet ismételni. Ez a bizalom nekem nagyon jólesik.

Nehéz dolog ilyet jósolni a jövőre, ráadásul a bátyám már inkább nagypályán versenyez. Persze nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.

Ez a sportág sokat változott az elmúlt években. 10-15 évvel ezelőtt még teljesen természetes volt, hogy 26-28 évesen visszavonulnak versenyzők. Ma azonban több olyan sportoló is van, például a kanadai Charles Hamelin vagy az olasz Yuri Confortola, akik a 30-as éveik közepén is veszélyesek tudnak lenni másokra. Azt még nem tudom, én is szeretnék-e ennyi idős koromban versenyezni, az azonban ma már teljesen természetes, sőt, egy rövidpályás gyorskorcsolyázótól elvárt, hogy 30 éves koráig mindenképpen versenyezzen. Így a következő ciklust még mindenképpen szeretném végigvinni, aztán meglátjuk. Nyilván leülünk majd az edzőkkel, beszélünk a szövetséggel, és meglátjuk, én milyen állapotban vagyok.

Mindenképpen szeretnék maradni, a short trackkel kelek, fekszem, lélegzek, és szeretném, hogy ez így maradjon. Ez egy viszonylag fiatal sportág, ami folyamatosan változik és növekszik. Ezt a fejlődést közelről látni nagyon érdekes dolog. Szeretnék ennek a változásnak részese lenni, és nem csak úgy mint néző, hanem remélem, hogy pozitív befolyással lehetek rá.

Abszolút. A 2018/19-es szezont azért kellett kihagynom, mert akkor lettem magyar válogatott, és az ilyenkor kötelező egy év kihagyást töltöttem. A következő évben a szezon elején sérült meg a térdem, amit három hónap rehabilitáció követett. Mire végre felépültem, megérkezett a koronavírus-járvány, ezért a szezon végi versenyek elmaradtak. (A világkupa-sorozat és az Európa-bajnokság rendben lezajlott, a márciusra tervezett szöuli vb maradt el. – S. A.) Tavaly pedig az egész évadot betakarta a járvány, csak Európában tudtunk versenyezni. Az idei volt az eddigi legteljesebb, mind (Liu Shaolin) Sanyi, mind Ádó és én is tudtunk indulni az összes világkupa-állomás összes egyéni számában. Kimerítő világkupa-szezon volt.

Ez könnyű kérdés. Nagy elvárásokkal megyünk az olimpiára, amiben nincs helye választásnak, hogy egyéni vagy csapat. Hanem azt mondjuk: érem egyéniben ÉS csapatban. De ez egy jó helyzet, nincs dilemma. Nem kell választani.