Az olimpia 3. napján megduplázhatjuk a magyar érmek számát

Ha szigorúan csak a vegyesváltó eredményeket nézzük (azt a keveset, ami eddig a négy világkupa fordulóban volt), mondhatni, némileg papírforma eredmény született. Az ősz folyamán a kínai csapat teljesített a legjobban, utánuk jöttek a hollandok és a mieink szereplései. Az első októberi állomáson, éppen Pekingben még alulmaradtak a magyarok az elődöntőben – minő véletlen, éppen Kína és Olaszország mögött – a következő három fordulóban azonban már sikerült döntőbe jutni. Azon a futamon John-Henry Krueger, Liu Shaoang és Jászapáti Petra mellett az a Sziliczei-Német Rebeka volt a negyedik induló, aki szintén harcban állt a végső kvótáért.

A következő három fordulóban sorrendben harmadik, negyedik, második helyen végzett a váltó, ahol a döntőben mindig Kónya Zsófia volt a megtalált hiányzó láncszem. Egyre valószínűbbnek tűnt tehát, hogy így lesz teljes a vegyesváltó csapat.

Ami miatt azonban kérdéses volt a siker, az a női vonal relatíve sikertelenebb szereplése. Egy vegyesváltóban nyilván nem árt, ha a férfi és a női sportolók is egyaránt jó eredményeket érnek el, vagy legalábbis nehezebb a helyzet, ha az egyik oldalnak fel kell hozni a szintet.

Az olimpiai bajnok kínaiak négy férfi és három női váltóéremmel rendelkeznek. Korea, az elmúlt nyolc év legnagyobb győztese, négy férfi és négy női éremmel bír, Kanada pedig két férfival és négy nőivel. Az európai csapatoknál már nagyobb a különbség, a hollandok négy férfi és két női váltóval, az olaszok pedig egy férfi és három női váltóval álltak dobogóra. (Ez utóbbiban nyilván nagy szerepe van a szombaton rekorder érmessé előlépett Arianna Fontanának.) A legnagyobb különbség azonban nálunk van, hiszen a férfi váltó négy érme mellett a nőknek egyedül 2017-ből van.

Az olimpiáig tartó hosszú keresgélés, összehangolás azonban, úgy néz ki, jól sikerült. A negyeddöntőt Kónya Zsófia kezdte, amitől szemmel láthatóan kicsit bizonytalan volt, de a második visszatérése után már ott is rendben mentek a dolgok. Az elődöntőben Jászapáti volt az első női tag, az elért eredmény megtartása pedig valószínűleg jobban ment Kónyának.

Lehetett volna jobb eredmény? Ez az a kérdés, ami az elmúlt 24-36 órában elég sokszor elhangzott. Különösen azért, mert jól ment, lendületben volt a váltó, amikor a döntőben ütközött a kanadai csapattal. És – noha valószínűleg tényleg lehetett volna – azért azt se feledjük, hogy a koreai csapat negyeddöntőben és a holland csapat elődöntőben való kiesése is segítette a mieinket. Éltünk vele, és ez egy csöppet sem csökkenti az elért eredmény fényét.

Nem a kincstári optimizmus vezet ahhoz, hogy azt mondjuk: hétfőn meg lehet duplázni a pekingi olimpiai érmek számát. Hétfőn magyar idő szerint 12.30-kor folytatódnak ugyanis a szombaton elkezdett számok, egészen az éremosztásig. Így avatnak ma győztest 500 m női és 1000 m férfi egyéniben. Mindkét számban tehát negyed-, elődöntőket és döntőket rendeznek.

A nőknél Kónya Zsófia nem jutott túl a selejtezőkön, Jászapáti Petra azonban 6. legjobb idővel ott van a negyeddöntő 20-as mezőnyében. Az ő sorsolása nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ott van például az amerikai Maame Biney, akit a selejtezőben már megvert, ahol egyébként is jól ment a kanadai Kim Boutin mögött. Az elődöntő tehát akár meglehet, a döntő viszont nagy bravúr lenne.

A férfi 1000 m azonban terep lehet a döntőre, ami már majdnem biztos érmet jelent (Alapértelmezett módon négyen vannak a döntőben.) A két Liu testvér és John-Henry Krueger is könnyedén jutott negyeddöntőbe, ráadásul Liu Shaolin Sándor a világbajnoki címvédő, Shaoang pedig az ezüstérmes. Azon a tavalyi vb-n ugyan nem voltak ott a távol-keleti versenyzők, így velük mindenképpen számolni kell. Hwang Dae-heon olimpiai csúcsot ment, Wu Dajingot pedig, aki persze inkább 500-on menő, nyilvánvalóan doppingolja a váltó arany. Az AP hírügynökség szokásos olimpia előtti, minden számra kiterjedő cipőjében azonban két magyar érem szerepelt. Ebből az egyik John-Henry Krueger bronzérme 1000 m-en. A másik nem a vegyesváltó volt.