Legek, érdekességek, rekorderek, magyar legendák, olimpikonok és érmesek - minden, amit a téli olimpiákról tudni érdemes

A XXV. téli olimpiai játékokat Milánó és Cortina d'Ampezzo közösen rendezi. Utóbbi település az 1956-os VII. téli olimpia után másodszor, Olaszország a 2006-os torinói olimpiát követően harmadszor lesz a játékok házigazdája.

A téli olimpia megrendezésének gondolatát először Brunetta d'Usseaux olasz gróf vetette fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1911-es budapesti ülésén. Bevezetését azonban sportdiplomáciai viták, majd az első világháború kitörése is hátráltatta. Végül 1922-ben döntöttek arról, hogy a következő olimpiai évben, 1924-ben a nyári olimpiától függetlenül a téli sportágakban is rendeznek versenyeket.

Három évtizeddel az 1896-os athéni, első újkori nyári olimpia után, 1924-ben a franciaországi Chamonix-ban meghirdették a "Nemzetközi Téli Sporthetet". Az esemény téli olimpiává hivatalosan csak két évvel később, 1926-ban vált, amikor a NOB döntött a téli olimpiai játékok rendszeres, négyévenkénti megrendezéséről, és a chamonix-i versenyeket az első téli olimpiai játékokként ismerte el, a győztesek pedig olimpiai érmeket kaptak.

Két téli sportág azonban már korábban bekerült az olimpiai játékok programjába: a műkorcsolya 1908-ban Londonban, a jégkorong 1920-ban Antwerpenben volt nyári olimpiai versenyszám.

A téli olimpiákra a második világháború előtt a nyári játékok kiegészítőjeként tekintettek, így a rendezés jogát automatikusan a nyári olimpiát megrendező országnak adták. Kivételt jelentettek az 1928-as amszterdami nyári játékok, amikor Hollandia téli versenyek lebonyolítására alkalmatlan adottságai miatt a téli olimpiának a svájci St. Moritz adott otthont. A nyári olimpiához igazodó versenyek rendje 1992-ig tartott. Két évvel később, 1994-ben újra téli olimpiát rendeztek, azóta a nyári és a téli olimpiák kétévenként váltják egymást.

A téli olimpiák sikeres lebonyolítása nagyban függ az időjárási és földrajzi tényezőktől. 1964-ben Innsbruckban a hóhiány és az enyhe idő, 1984-ben Szarajevóban pedig a hirtelen leesett hatalmas hómennyiség okozott gondot. A New York állambeli, mindössze 549 méteres tengerszint felett fekvő Lake Placidben pedig úgy rendeztek kétszer téli olimpiát (1932, 1980), hogy először vasúton szállították oda a havat, másodszor pedig a kor legkomolyabb hóágyúparkjával biztosították a sípályákon a megfelelő hóréteget.

Az első téli olimpián még két földrész, Európa és Amerika legjobbjai versenyeztek. Négy évvel később - hat japán férfi sportoló révén - már Ázsia is képviseltette magát, Ausztráliából először 1936-ban, Afrikából pedig 1960-ban érkeztek versenyzők. Az első téli játékokon 16 ország versenyzői 16 versenyszámban álltak rajthoz, a 2018-as XXIII. phjongcshangi játékokon csúcs született, 92 ország 2922 versenyzője 102 versenyszámban indult, ebből 1242 női versenyző volt, ami szintén rekordot jelentett.

Peking az egyetlen város, amely nyári (2008) és téli olimpiának (2022) is otthont adott. A 2022-es pekingi téli olimpiát szigorú koronavírus-protokoll mellett, "buborékban" rendezték meg. Kína a harmadik ázsiai ország, amely téli játékok házigazdája volt. A legtöbb, szám szerint négy téli olimpiának az Egyesült Államok adott otthont.

A sportágak közül valamennyi téli olimpia programjában szerepelt a jégkorong, a műkorcsolya, a gyorskorcsolya, valamint - a sílövészet kivételével - az északi számok, azaz a sífutás, a síugrás és az északi összetett. A bobozás csak az 1960-as amerikai Squaw Valley-ben rendezett játékokról hiányzott, mivel mindössze kilenc ország nevezett, így nem tartották kifizetődőnek a bobpálya megépítését. A szkeleton 2002-t megelőzően csak a sportág szülőhazájában, a Svájcban megrendezett olimpiákon szerepelt a programban, 1928-ban és 1948-ban.

Az egyetlen sportoló, aki nyári (1920) és téli olimpián (1924, 1928) is egyéni számban tudott nyerni, a svéd Gillis Grafström műkorcsolyázó volt, ráadásul ugyanabban a számban, mivel 1920-ban a műkorcsolya még nyári olimpiai program volt. Rajta kívül még az amerikai Eddie Eagan nyert nyári és téli olimpiát, ő két külön számban: 1920-ban ökölvívásban, 1932-ben Lake Placidben négyes bobban győzött. A keletnémet Christa Luding-Rothenburger az első és egyedüli sportoló, aki ugyanabban az évben (1988) szerzett érmet téli és nyári olimpián: Calgaryban 1000 méteres gyorskorcsolyában első és második, míg Szöulban pályakerékpárosként második helyen végzett. Ezzel ő az első nő, aki a nyári és téli játékokon is érmet nyert.

A téli olimpiák történetében a legtöbb (nyolc) aranyérmet hárman szereztek: Marit Björgen norvég sífutó (2002-2018), Ole Einar Björndalen norvég biatlonos (1998-2014) és Björn Dählie norvég sífutó (1992-1998). Közülük a téli olimpiák legeredményesebb sportolója Marit Björgen, aki nyolc arany-, négy ezüst- és három bronzérmet nyert. Björgen egyben a nők között is a legeredményesebb, őt követi a legeredményesebb férfi sportoló, Björndalen, aki nyolc aranyat, négy ezüstöt és két bronzérmet gyűjtött be. Ireen Wüst holland gyorskorcsolyázó az egyetlen sportoló (téli és nyári olimpiákat is beleértve), aki öt különböző olimpián is tudott egyéni aranyérmet nyerni.

A téli olimpiák legidősebb bajnokai a curlingesek közül kerültek ki. A férfiak doyenje, a skót Robin Welsh az 1924-es curlingtorna megnyerésekor 54 éves és 101 napos volt, a nők legidősebbje, a svéd Anette Norberg 2010-ben 43 évesen és 104 naposan lett olimpiai bajnok.

A téli olimpiák legfiatalabb női bajnoka, Kim Junmi dél-koreai rövidpályás gyorskorcsolyázó 13 éves és 85 napos volt, amikor 1994-ben Lillehammerben olimpiai aranyat nyert. A legfiatalabb férfi, Toni Nieminen finn síugró, aki 1992-ben Albertville-ben, 16 évesen és 261 naposan lett olimpiai bajnok.

Raisza Szmetanyina szovjet-orosz sífutó az első nő a történelemben, aki 1976 és 1992 között, tíz téli olimpiai érmet (négy arany, öt ezüst, egy bronz) nyert. A svájci Vreni Schneider az első nő, aki alpesi síben öt olimpiai érmet szerzett. Az 1988-ban Calgaryban nyert két arany után 1994-ben győzött a műlesiklásban, és egy-egy ezüstöt (kombináció) és bronzot (óriás-műlesiklás) is begyűjtött.

A német Georg Hackl azzal írta be magát a sporttörténelembe, hogy öt egymást követő olimpián (1988-2002) nyert érmet szánkó versenyszámban.

A szenegáli Lamine Gueye alpesi síző volt az első feketeafrikai versenyző, aki téli olimpián indult, 1984-ben, majd 1992-ben és 1994-ben is részt vett a játékokon.

A kanadai Jarome Iginla volt az első színesbőrű téli olimpiai bajnok, 2002-ben Salt Lake Cityben a kanadai jégkorongcsapat tagjaként állt a dobogóra.

Kasai Noriaki japán síugró 1992 és 2018 között nyolc olimpián állt rajthoz. Legjobb eredménye a csapattal elért ezüst 1994-ben. Egyéniben a legjobb eredményét 2014-ben, 41 évesen érte el, amikor nagysáncon ezüstérmes lett.

Az indiai Shiva Keshavan hat olimpián (1998-2018) versenyzett szánkóban. Costa Rica első téli olimpikonja, Arturo Kinch, aki 1980-ban rajtolt először sífutásban, és ötszörös olimpikonként, 49 évesen, 2006-ban ott volt még Torinóban is. A jelenlegi monacói uralkodó, II. Albert herceg (Albert Grimaldi néven) 1988 és 2002 között öt téli ötkarikás játékokon indult el bobban.

A venezuelai Werner Hoeger egyedi rekordot tart: ő az egyetlen, aki fiával együtt, azonos sportágban indult téli olimpián. 2002-ben, Salt Lake City-ben szánkóban versenyeztek.

Az első trópusi ország, amely téli olimpiai küldöttséget indított, a Fülöp-szigetek volt 1972-ben, két alpesi sízővel vettek részt a szapporói megmérettetésen.

Az olimpiák "izgalmas" percei közé tartozott az Eddie, a Sas néven elhíresült brit síugró, Eddie Edwards (1988), valamint a jamaicai négyesbobosok szereplése, akik esélytelenül, de annál több lelkesedéssel próbálták kihozni magukból a legjobbat.

A téli olimpiák éremtábláját Norvégia uralná, a maga 406 olimpiai érmével (148-134-124), de az összesített éremtáblázatban a németek (163-154-118) után a második helyen áll mivel az NSZK, az NDK, az úgynevezett közös német csapat, továbbá az egyesült Németország eredményeit együtt számolják. Oroszország (139-120-125) a harmadik, mivel a Szovjetunió és a Független Államok Közössége eredményeit is hozzászámolják. Magyarország (2-2-6) Liechtensteinnel holtversenyben a 26. az örökranglistán.

Magyarország valamennyi téli olimpián képviseltette magát, téli olimpikonjaink eddig két arany-, két ezüst- és hat bronzérmet nyertek. 2018-ban Phjongcshangban a Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor összeállítású magyar férfi 5000 méteres rövidpályás gyorskorcsolya váltó megszerezte a magyar sport történetének első téli olimpiai bajnoki címét, összesítésben az ország 177. olimpiai aranyérmét.

Magyarország 38 év, a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős 1980-as Lake Placid-i ezüstérme után nyert újra medált téli olimpián. A magyar váltó olimpiai rekordot is döntött, a 2014-es győztes orosz csapat eredményét javította meg. A 19 éves Liu Shaoang a legfiatalabb magyar férfi olimpiai bajnok lett. A XXIII. olimpián szerzett 15 olimpiai pont a legtöbb, amit Magyarország valaha szerzett a téli olimpiák történetében.

Az első téli paralimpiai játékokat 1976-ban a svédországi Örnsköldsvikben rendezték, alpesi és északi síelés sportágakban, amputáltak és látássérült sportolók számára. Ez volt az első alkalom, hogy a tolószékes atlétákon kívül más fogyatékos sportolók is versenyezhettek. Jelenleg hat sportágban (alpesi sí, sílövészet, kerekesszékes curling, sífutás, hódeszka és szánkós jégkorong) versenyeznek parasportolók.

A nyári és téli olimpiák arculatának meghatározó elemei a kabalafigurák, amelyek 1972 óta elválaszthatatlan jelképei a viadaloknak. Az 1972-es müncheni nyári olimpián szerepelt először hivatalos kabala, a Waldi nevezetű dakszli, őt követte az első hivatalos téli olimpiai kabala, az 1976-os innsbrucki olimpia hóembere. 1994-ben az olimpiák történetében először jelentek meg a valóságos emberekről mintázott kabalák, Haakon és Kristin, a lillehammeri téli olimpia vikingruhába bújtatott két gyermekfigurája.

A két testvér neve a rendező városokéból - Tina Cortinából, Milo Milánóból - ered. A fehér bundájú Tina, az olimpia kabalája az olaszországi hegyekből költözött a városba, hogy új dolgokat fedezzen fel, szereti a szórakoztató eseményeket és koncerteket. Őt a következő mondat testesíti meg: "álmodj nagyot!". A paralimpia kabalája, a barna bundájú Milo a leírás alapján álmodozó: szeret viccelődni, hóban játszani, rugalmas karakterét semmi sem tarthatja vissza. Annak ellenére, hogy mancs nélkül született, megtanult járni a farkával. Az őt ábrázoló mondat: "az akadályok trambulinok".

Tina és Milo diáktervezői szerint a hermelinek az ártatlanság és a tisztaság szimbólumai, kettejük eltérő szőrszíne pedig a kettősséget és a sokszínűséget jelképezi, ugyanis ennek az állatfajnak nyáron barna-fehér, télen pedig teljesen fehér a bundája.

Tinát és Milót egy hat hóvirágból álló csapat kíséri, amely a kabalaverseny második helyezett pályázatán alapul.

Forrás: MTI