Bajnokok, I. rész: Nagy Tímea nem azt az olimpiai aranyat nyerte meg, amit nagyon meg akart

Eurosport

Publikálva 23/09/2019 - 11:41 GMT+2

A Tokio2020 blog új sorozatában egykori bajnokok mesélnek olimpiai aranyaikról. Jön Nagy Tímea, 2000 és 2004 párbajtőr egyéni bajnoka.

Fotó: Eurosport

Lehetséges, hogy valaki egy olimpiai bajnoki arannyal a zsebében a négy évvel korábbi játékokon agyal? És az a minta, hogy gyerek-olimpiai bajnoki cím-gyerek-olimpiai bajnoki cím-gyerek-egyéni vb-győzelem véghezvihető egy női sportolónál? És hogy nyer valaki tőle teljesen idegen akcióval kulcsfontosságú asszót egy olimpiai elődöntőben? Jöjjenek a válaszok Nagy Tímeától, Sydney és Athén egyéni párbajtőr olimpiai bajnokától.

A kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea egy rendkívül alacsony létszámú elitklub tagja, amelyben azok szerepelnek, akik egy egyéni versenyszámban meg tudták védeni négy évvel korábbi címüket. Sydney és Athén párbajtőrvívó bajnoka számára azonban nem kérdés, melyik olimpiát illetően a legerősebbek az érzései.

“Természetesen rettentő büszke és boldog vagyok mindkét olimpiai bajnoki címem miatt, de a győzelem öröme a kanyarban sincs ahhoz a fájdalomhoz képest, amit az atlantai kudarc okozott 1996-ban” - szögezte le Nagy.

Olimpiai Játékok

Közös, mégis egyedi - a magyar csapat tagjai is megismerhették az adidas olimpiai kollekcióját

22/04/2024 - 10:43

Kezdjük akkor Atlantával

Nagy Tímea egy évvel az olimpia előtt egyéniben Európa-bajnoki, csapatban világbajnoki címet szerzett, 26 évesen a szakág egyik legnagyobb csillaga volt, és úgy utazott ki az atlantai olimpiára, hogy a csúcsfavoritok között tartották számon.

“Amikor egy sportoló elszáll magától… akkoriban úgy ment a vívás, hogy kis túlzással amelyik versenyt meg akartam nyerni, azt meg is nyertem. Az olimpiával is úgy voltam, ki sem utazok, csak küldjék el az aranyérmemet” - mondta nevetve Nagy.

Az atlantai kudarcnak nagy szerepe volt a sydney-i győzelemben

Fotó: Eurosport

“Nagyon figyeltem a médiára, sok interjút adtam, és nem tagadom, szerettem is szerepelni, holott az egyéniségemhez nem igazán passzol ez a szerep. Jobban tettem volna, ha a vívásra figyelek, mert az elcsúszott fókusz miatt rossz felfogásban vívtam az olimpián, és a negyeddöntőben kikaptam egy olyan francia lánytól [Valéria Barlois-Mevel-Leroux-tól, 15-9-re - a szerk.], aki korábban kis túlzással csukott szemmel is megvertem. Azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, nem is tudom semmi máshoz hasonlítani.”

“A hab a tortán a csapatverseny volt. Az hagyján, hogy engem az esélyesek közé soroltak egyéniben, a csapatunk viszont bombafavorit volt” - mondta Nagy a Szalay Gyöngyivel és Hormay Adriennel alkotott csapatról, amely végül az elődöntőben meglepően simán, 45-32-re kikapott Olaszországtól. “Az előfordul, hogy egy valakinek nem megy, de hogy három ennyire magasan jegyzett vívó hogy tudott egyszerre ennyire rossz napot kifogni, arra azóta sem találom a magyarázatot. Úgy jöttem haza Atlantából, mint akit leforráztak.”

“De közben azt is gondolom, hogy hálásnak kell lennem azért a pofonért. Meggyőződésem, hogy az atlantai kudarcnak óriási szerepe volt az athéni és sydney-i győzelmekben.”

Csengének végül lett szerepe

A kétszeres olimpia bajnok párbajtőröző elmondta, Atlanta után nem a következő olimpia volt a legfontosabb, hanem gyermeket akart. Ez nem mindenkinek tetszett a szakágon belül, sokan rémülten kérdezték, hogy akarja megoldani így a sydney-i felkészülést, de Nagyot nem érdekelte mások véleménye.

“Sydney tényleg szuper helyszín volt, nagyon jó eseményt rendeztek az ausztrálok, de én nem nagyon örültem neki, hogy egy két és féléves kislány anyukájaként ilyen messzire kell utaznom” - mondta nevetve 2000 egyéni párbajtőrbajnoka.

“Csengének végül tényleg lett szerepe az olimpiai szereplésemben. Sokkal lazábban készültem, mint Atlantára, mert anyaként már nem úgy álltam hozzá, hogy vége a világnak, ha nem nyerek. Tudtam, hogy ha az első körben kiesek, akkor is ugyanúgy az ágyamba ugrik Csenge vasárnap reggel, mintha olimpiai bajnokként térnék haza. Ebből aztán az lett, hogy a versenyre menet a buszon az edzőm, Udvarhelyi Gábor rám szólt, hogy ne ásítozzak már, mert az olimpiára megyünk éppen” - tette hozzá mosolyogva.

A női párbajtőr El Clásicója

“Nem nagyon nézegetem a sorsolást, mert csak felesleges nyomást helyez az ember, meg óhatatlanul elkezdesz agyalni rajta. Egy dolgot viszont nagyon utáltam: ha magyarral kellett vívnom. Sydneyben úgy nézett ki, Mincza Ildivel elkerültük egymást, viszont Szalay Gyöngyivel már a második fordulóban összecsaphattunk volna, de ő meglepetésre kiesett. Abban a körben egyébként én sem voltam messze tőle…”

“Volt ez a kínai lány [Jang Sao-Mi - a szerk.], akitől szinte mindig kikaptam, például a csapatversenyben is mi voltunk az utolsó pár, és jó pár pontot hozott rajtam sajnos. De ebben az asszóban valahogy annyira nyugodt tudtam maradni, hogy sikerült legyőznöm. Visszagondolva ez volt a vízválasztó asszóm az olimpián, pedig még hátra volt a legnehezebb összecsapás.”

Csenge besegített egy kicsit

Fotó: Eurosport

“A német Bokelt elég simán vertem meg, nem volt jó napja, végig kézben tartottam az asszót. Azután viszont jött az elődöntő a világ legjobb vívójával, Claudia Flessellel. A francia párbajtőröző akkora sztár volt a hazájában, mint a korszak legjobb futballistái, és nem is véletlenül: elképesztően jó vívó volt. Szoros asszót vívtunk, de a hajrában komoly előnyre tettem szert, 13-10 volt nekem.”

“Flessel azonban ritmust váltott, és kiegyenlített. Egy jó paráddal újra nálam volt az előny, de egy rossz támadásomat kihasználva megint egyenlített a francia. Az utolsó tus még most is úgy él előttem, mintha tegnap történt volna. Úgy pörög le a jelenet, mint egy lassított felvétel, méghozzá azért, mert pontosan az történt, amire számítottam. Egy okosan kigondolt, második szándékú szúrással találtam el, miután az első támadásomra megcsinálta pontosan azt a mozdulatot, amire számítottam, azt könnyen védtem, és beadtam a győztes tust” - idézte fel a klasszikus csörtét a későbbi bajnok.

Az elődöntőről és a döntőről is van videónk:

Nagy a svájci Gianna Hablützel-Bürki ellen vívta a finálét, és a tévénézők közül biztosan sokan a szívükhöz kaptak, amikor az elején a svájci vívó vezetett. A páston ennél jóval kisebb volt az izgalom.

“Egyszerűen tudtam, hogy meg fogom verni. Nagyon nyugodt voltam akkor is, amikor a svájci lány 6-3-ra vezetett. Gábor bá aztán időt kért, és onnantól nem volt megállás, végül elég simán, 15-11-re nyertem. Ez utólag nagyon jó visszaigazolás volt, mert hiába tudja az ember, hogy mit kell csinálni, egy olimpiai döntő azért csalafinta dolog. Megvan az a lelkiállapot, ami a győzelemhez kell, és bennem - részben nyilván az atlantai kudarc és az anyaság miatt - ki is alakult a legfontosabb pillanatokban.”

Csak Luca miatt volt teljes az öröm

Nagy elmondta, nagyon furcsa érzések kavarogtak benne az olimpiai bajnoki cím megszerzése után. Amennyire boldognak érezte magát a győzelem miatt, annyira nem akart elmúlni az atlantai kudarc élménye sem.

“Nem azt az olimpiát nyertem meg, amit meg kellett volna nyernem. Tudom, butaság erre így gondolni, de egy kicsit úgy vagyok a sydney-i aranyéremmel, mint a kutya, akit egyszer már csúnyán elvertek, ezért hiába kerül szerető gazdikhoz, mindig kicsit bizalmatlan marad.”

Mivel úgy érezte, megvan a ritmusa, Nagy egy évet még versenyzett (“kábé nulla eredménnyel” - vetette közbe nevetve), csak utána érkezett a második gyermek, Luca. Akkor úgy érezte, teljesen egyenesbe került az élete, megvolt az áhított olimpiai arany, és kétgyermekes anyukaként nem a vívókarrier folytatása foglalkoztatta. Egyszerűen boldog volt.

Kulcsár Győző és Nagy Tímea

Fotó: Eurosport

“Vissza azért nem vonultam, mert Móna István barátom elkezdte a fülembe duruzsolni, hogy hazatért a Kulcsár Győző, meg kéne próbálnom vele dolgozni. Bevallom, egyáltalán nincsenek jó érzéseim azzal kapcsolatban, hogy hátat fordítottam az engem olimpiai bajnoki címig vezető Udvarhelyi Gábornak, de akkor úgy gondoltam, Kulcsár Győzővel még tovább tudok fejlődni. Nem volt szép, még kevésbé sportszerű viselkedés tőlem.”

“Az első edzésemre úgy mentem le, hogy nagyjából 100 kg voltam, és mivel egy szép, nagyra nőtt, öt és fél kilós gyermeknek adtam életet, azt hittem, az életben nem csinálok meg még egy kitörést. Így kezdtük el a munkát Kulcsár Győzővel.”

Nagy szerint kiváló munkakapcsolat alakult ki közte és az edzője között. Kulcsár Győző tekintettel volt a versenyző anyai kötelezettségeire, cserébe Nagy nem beszélgetni és nyújtogatni járt le az edzésekre, hanem nagyon komoly vette a felkészülést.

“Szabó Bence volt a szövetségi kapitány, és bár nyeregettem világkupákat, fej-fej mellett haladtunk Tóth Hajnival, így az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy egyáltalán megpróbálhatom megvédeni a címemet.

"Végül az utolsó válogató előtt, ami egy luxemburgi világkupa volt, a kapitány azt mondta, aki tovább jut, az megy Athénba. A sors fintora volt, hogy Hajnival egymás melletti páston vívtunk, így se én, se ő nem tudott rendesen a saját asszójára figyelni. Végül nekem sikerült tovább jutnom.”

Kulcsár Győző a fejét fogta!

“Arról persze szó sincs, hogy esélyesnek számítottam volna Athénban, még címvédőként sem. Mincza Ilditől sokkal inkább várták az aranyat, de én úgy voltam vele, hogy megpróbálok lépésről lépésre haladni, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem volt magyar az ágamon, ennek nagyon örültem, és jól is haladtam, a negyeddöntőben óriási csatában kiejtettem egy kínait, aztán az elődöntőben jött a Flessel mögötti második legjobb francia, Maureen Nisima.”

Kétszeres olimpiai bajnok

Fotó: Eurosport

“Végig feszült, izgalmas asszót vívtunk, ahol senki nem tudott nagy előnyre szert tenni. A vége döntetlen lett, de én valahogy biztos voltam benne, hogy le fogom győzni. Nem tudtam, hogyan, csak azt, hogy ez az én asszóm. Aztán valami olyasmi történt, amire senki nem számított.”

“Mindig inkább technikás vívónak tartottak, mert hát gyors és dinamikus az ekkor már végképp nem voltam. Tudták ezt az ellenfelek is, ezért is lepődött meg borzasztóan Dissina, amikor egyszer csak elindítottam egy rám egyáltalán nem jellemző flash támadást, és meg is tudtam szúrni. Elvitt a hév, vagy az önbizalmam tengett túl, nem tudom, de bejött” - tette hozzá nevetve.

“Amikor hátranéztem, azt láttam, hogy Győző bá fogja a fejét, és nem hiszi el, amit látott. Odajött hozzám, és csak annyit kérdezett: ezt hogy merted megcsinálni? Válaszom azóta sincs rá, hiszen nem gyakoroltuk ezt az elemet. Csak így jött.”

Mincza Ildi a legjobb tanácsadó

Közeledett a fenyegető pillanat, hogy Nagy Tímeának mégis egy magyarral kell vívnia, hiszen a másik elődöntőben Mincza-Flessel csörtét rendeztek, de végül heroikus küzdelemben a francia világklasszis hagyta el győztesen a pástot. A magyar párbajtőrőzőnek mégis volt szerepe Nagy olimpiai bajnoki címében. (Íme maga a döntő:)

“Szegény Minczus nagyon sírt, amikor lejött a pástról, borzasztó csalódott volt. De még egy ilyen nehéz pillanatban is volt rá energiája, hogy egy nagyon hasznos tanáccsal lásson el. Tudni kell, hogy Flessel egyik nagy fegyvere a kiemelkedően hosszú kitörése volt, amivel rengeteg tust adott, ha viszont az ellenfele ki tudta védeni az akciót, olyan testhelyzetbe került, amiben nem tudott védekezni. Ilyenkor azt a megoldást választotta, hogy hanyatt dobta magát, és bízott az ellenfél sportszerűségében. Nos, Mincza Ildi nagyon sportszerű vívó volt, hiszen bár a szabályok engedték volna, hogy tust adjon, ő nem tette meg. Nekem viszont azt súgta a fülembe könnyek között, hogy Pipi, ne vedd be, amikor hanyatt dobja magát!.”

“Már eleve az nagyon jólesett, hogy egy ilyen nehéz pillanatban azzal foglalkozik, hogy nekem segítsen, az pedig már-már sorsszerű volt, hogy az utolsó tust úgy adtam be Flesselnek a döntőben, hogy Minczus tanácsát követtem. Jött a hosszú kitörés, kivédtem, és amikor hanyatt vágta magát, egyszerűen megszúrtam. Lehet, hogy kívülről ez sportszerűtlenségnek tűnik, de nem sportszerűtlenebb, mint hanyatt dobni magad, nem igaz?”

“Egyébként furcsa módon a döntő volt a legkönnyebb asszóm az egész versenyen. Flessel annyira rohanni akart, olyan gyorsan akart csinálni mindent, hogy hibát hibára halmozott, én pedig türelmes maradtam, és kihasználtam őket. Megnyertem az olimpiát, megvédtem a címemet, és - szemben Sydneyvel - itt már tudtam, hogy ez mit jelent. Tudtam, hogy a dobogó tetején nem én állok, hanem egész Magyarország, és nem csak nekem szól a himnusz, hanem minden magyarnak.”

A Nagy Tímea-hagyaték

Amikor Sydneyben először olimpiai bajnok lett, a svájci vívó elleni győztes tus után Nagy Tímea nem ünnepelt. Odament az ellenfélhez, megszorította a kezét, majd szép nyugodtan visszasétált az extázisban ünneplő magyar stábhoz. Később többször is elmondta, azért nem ünnepelt látványosan, mert nem akarta megbántani vele az ellenfelét.

“Akkor már mögöttem volt Atlanta, és pontosan tudtam, milyen keserves érzés egy ekkora álomtól megválni. Éreztem a svájci lányon ugyanazt a fájdalmat, amit én éreztem négy évvel korábban, és azt mondtam magamnak: az ellenfél tiszteletébe még egy ilyen pillanatban is bele kell tartoznia, hogy nem üvöltök a vesztes arcába. Főleg, ha tudom, mit érez abban a pillanatban.”

A családi aszalnál nem téma anyu sportmúltja

Fotó: Eurosport

Nagy Tímea pályafutását még egy komoly sikerrel zárta, 2006-ban (36 évesen) megszerezte pályafutása első egyéni világbajnoki címét. Ekkor már háromszoros anyuka volt. “A családi asztalnál nem téma annyira a dolog, szóval nem hiszem, hogy a legkisebb neheztel a nővéreire pusztán azért, mert nekik olimpiai bajnoki, míg neki csak egy világbajnoki cím jutott” - mondta nevetve.

Visszavonulása után a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát végezte el logopédusként, valamint a Testnevelési Egyetem szakedzői szakán szerzett diplomát. Jelenleg a Hajós Alfréd Uszoda létesítményvezetője. 2015 decemberében beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségébe. 2016-ban a Magyar Vívó Szövetség társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke lett.

Olimpiai Játékok