Egy műkorcsolyázó két élete – a visszavonulás helyett jött az újratervezés és a siker

2019 ősze fordulópontot jelentett a kétszeres olimpiai érmes japán Shoma Uno számára. A 25 éves műkorcsolyázó még Pekingben mesélt arról, mi kellett ahhoz, hogy meggondolja magát, és ne vonuljon vissza 24 évesen. Hogy megérte-e? Határozottan. Azóta egy vb-arany és két Grand Prix-győzelem került a neve mellé, és egészen hihetetlen, mennyire megtalálta önmagát a jégen.

Uno egyből azzal kezdte a 2019-es évét, hogy befejezte a közös munkát az addigi edzőivel, két szezonnal a 2018-as phjongcshangi játékokon szerzett ezüstérme után úgy tűnt, valami nagyon nincs rendben vele. Akkor viszont még nem tudta, hogy a válság, amin keresztül kellett mennie, végül nem a karrierje végéhez vezetett, hanem valami egészen máshoz.

A francia Grand Prix-n teljesen egyedül várta a pontokat az elég gyengén sikerült kűrje után, amiben háromszor is elesett. Az, hogy a programját a 'Dancing on My Own' című szám feldolgozására mutatta be, már csak hab volt a szimbolika tortáján.

Uno nem nagyon tudta, mi vár rá még a műkorcsolyázásban, vagy hogy van-e számára még egyáltalán valami benne. Viszont úgy érezte, hogy ha már úgy fest, meg vannak számlálva a napjai a sportágban, akkor legalább fejezze be boldogan, méghozzá a kétszeres világbajnokból edzővé váló Stephane Lambiel mellett.

"Leginkább azért szerettem volna csatlakozni Stephane csapatához, mert azt éreztem, műkorcsolyázói pályafutásom már nem tart sokáig, és csak élvezni akartam" - mondta egy korábbi interjújában.

De a közös munka hamar eloszlatta a kételyeket, és Uno visszavonulásra vonatkozó terveit is parkolópályára tette.

"Kezdtem azt érezni, hogy jobb eredményeket akarok elérni és jobb korcsolyázóvá szeretnék válni, már csak azért is, hogy Stephane-t boldoggá tegyem" - mondta Uno.

Uno céljai teljes egészében átalakultak, a valóság pedig igazodott ezekhez: 2019 decemberében megnyerte zsinórban a negyedik japán bajnoki címét, kiválasztották a hazai csapatban a 2020-as montreali világbajnokságra, és úgy tűnt, ő lesz majd az egyik nagy esélyes (a dobogóra mindenképp), de a sors közbeszólt, és a vb-t a pandémia miatt törölték.

Egy évvel később Uno negyedik lett a vb-n az amerikai Nathan Chen és honfitársai, Yuma Kagiyama és a kétszeres olimpiai aranyérmes Yuzuru Hanyu mögött.

"Yuma és Yuzuru volt a legnagyobb hatással a pályafutásomra, különösen Yuma, aki szüntelenül motivált, hogy újra beleadjak mindent a korcsolyázásba" - mondta Uno.

Valószínűleg épp ez a motiváció volt az, ami elhozta számára az általa is csak „újjászületés szezonjának” nevezett fordulópontot.

- mondta Uno.

Pekingben már az új énjét láttuk, ismét odaért az olimpiai dobogóra, és bronzérmet szerzett Chen és Kagiyama mögött.

Azt még akkor nem tudta, hogy a pályafutásában kapott második esélyével (és az edzőjével) meddig jut el, de megfogadta, hogy bele fog adni mindent.

"Úgy tervezem, még sokáig folytatom a korcsolyázást" - mondta Uno.

Uno akkor elmondta, hogy a pekingi tapasztalatait és a küzdelmeket is szeretné felhasználni a 2022-es világbajnokságon.

Hogy mennyire sikerült neki? Hibátlanul. Montpellier-ben ő állhatott a dobogó legfelső fokára, és nagyon úgy fest, a 2023-as vb-n is ő lesz az egyik nagy esélyes. Az már csak külön motiváció, hogy legközelebb épp Japán (és Saitama) ad otthont a vb-nek.

Uno remekül kezdte az idei Grand Prix-szezont, megnyerte a Skate Canadát, sőt, most hétvégén az NHK Throphyt is, és úgy néz ki, végre igazán bízik magában.

"Remélem, hogy az a korcsolyázó leszek, aki a japán műkorcsolyázás, és a csapatunk vezére is lehet. Legalábbis a magam módján” – zárta a tavalyi interjúját, és ilyenkor jó érzés leírni, hogy nagyon úgy néz ki, sikerült is neki.

Forrás: olympics.com