Hiányzó oroszok, honosított magyarok - ilyen volt az Eb Litvániában

A kosárlabda Euroligában vitézkedő Zalgiris Kaunas csarnokában, a Žalgirio Arénában ünneplésben nem volt hiány, a Szabadságvédők Napján az Allison Reed - Saulius Ambrulevičius jégtánc kettős állhatott fel a dobogóra.

A kevesebb mint hárommilliós lakosú Litvánia – a versenyt a helyszínen megtekintő köztársasági elnökkel együtt – olyannyira készült a népünnepélyre, hogy a kilátogató közel 15 ezer néző már a jégfelújítás alatt teli torokból énekelte az ország nemzeti himnuszát.

Ha abból indulunk ki, hogy eredetileg az Eb-t Budapesten, az MVM Dome-ban rendezték volna, elképzelhetjük milyen népünnepély lett volna, ha magyar érem születik 20 év után a sportágban. Vagy talán mégsem? Az éremesélyesként induló, az idei szezonban mindkét Grand Prix-versenyén dobogós Pavlova Maria - Sviatchenko Alexei párosunk magyarországi kötődéssel a sportolói szerződésen (a Ferencváros igazolt korcsolyázói) és a honosítási okiraton kívül nem rendelkezik.

Oroszországban születtek, ott élnek és készülnek az orosz olimpiai bajnok, Fedor Klimov kezei alatt, az állampolgárság révén viszont már az olimpián is Magyarországot képviselhetik (Eb, vb-induláshoz nem feltétel a honosítás). Az állampolgársághoz már csak grátisz, hogy így oroszként a schengeni övezeten belül szabadon mozoghatnak, 188 országba pedig vízummentesen utazhatnak.

Ha már a litván érem szóba került, mennyire más Allison Reed esete, aki három éve visszautasította a litván állampolgárságot, így hiába szereztek olimpiai kvótát párjával, a most bronzérmes litván duó a pekingi olimpián nem szerepelhetett. Ami biztos, a helyszínen megtapasztalva az Eb-érem okozta eufóriát, az elfecsérelt kvóta miatt sem lett Reed közellenség a litván sporttársadalomban, és ettől szerencsére a mi orosz kettősünk is távol áll. Az indulásuk okozta értetlenkedés viszont talán jogosnak tekinthető.

Induljunk ki viszont abból, hogy a 19 éves Mariának és a 24 éves Alexeinek mi más lehetősége lett volna arra, hogy a sportolói karrierjét kibontakozhassa? Ki döntött volna másképp Maria helyében, mikor a magyar szövetség Nagy Balázs mellé szerződtette, vagy éppen ennek a párosnak a szétmenése után, Alexei helyében, mikor az akkor 18 éves Pavlova mellé kellett találni valakit?

Az Európa-bajnokság 1891 óta íródó történetében az érmek majdnem harmadát Oroszország (korábban Szovjetunió) szerezte, Oroszország már az elmúlt 30 év során külön nemzetként is magasan a legtöbb arannyal rendelkezik. Ehhez képest a háború folytán a legeredményesebb nemzet korcsolyázói idén sem kaptak meghívást az Eb-re, a legjobb orosz korisok továbbra is csak hazai megmérettetéseken vesznek részt. Velük szemben Pavlova és Sviatchenko élt a lehetőséggel, világversenyeken vehetnek részt, kiteljesíthetik sportolói pályafutásukat, persze más kérdés, hogy vajon a leigazolt kettősünk orosz színekben képes lett volna-e a nemzetközi színtérre is kilépni.

A magyarokon kívül egyébiránt még további 14 ország indított orosz származású korcsolyázót az idei kontinensversenyen, az aránytévesztés azonban csak nálunk, illetve Georgia esetében volt idén is jellemző. Mindkét ország esetében elmondható, mindössze egy, a hazájában született sportoló lépett jégre Kaunasban. A kaukázusi országban ráadásul a mennyiségen túl a minőségre is kiemelt figyelmet fordítottak, az igazolásaikkal az orosz korcsolyázók grúz színekben két ezüstéremmel zárták az Eb-t (nőknél és párosban), ráadásul a Diana Davis – Gleb Smolkin kettős jégtáncban nyolcadik lett.

Részünkről a honosítások hozadéka Pavlováéktől egy negyedik hely, a szabadkorcsolyázás eredménye alapján pedig egy „kis bronzérem”, arra pedig tökéletes, hogy elfedje a sportágban megfigyelhető alapvető visszaesést. A megannyi jégpálya, jégfelület ellenére.

Különösen, ha a többi számra is rápillantunk és körbenézünk a régiónkban. A csehek 2026-ban világbajnokságot rendeznek, jégtáncban már junior világbajnokaik vannak, két kettősük is top 10-ben zárt az idei Eb-n, míg nálunk a 33 indulóból a Magyarországot képviselő Hancock Lucy - Fourati Ilias páros a kűrszereplés lehetőségétől jócskán elmaradva, a 30. helyen zárt.

A másik jégtáncos duónk, Ignateva Mariia és Szemko Danijil Leonyidovics (Szemkő Dániel) az esésüknek is köszönhetően szintén nem futhattak kűrt, bár pontozásos sportágról lévén szó, nem csodálkozhattunk volna azon sem, ha a bírók az esés nélkül is a – még pont továbbjutást érő 20. helyen záró – második számú litván kettős mögé sorolják őket.

Szemkőék esetében az oroszosítást ellenző olvasókban az újabb szemöldökfelhúzás újra jogos lehet, viszont honosítás és honosítás között is van különbség. A jégtáncban aranyérmes olasz kettős hölgy tagja, Charlène Guignard francia születésű, párja, Marco Fabbri oldalán mégis teli torokból énekelte Kaunasban az olasz himnuszt, az odesszai születésű Szemkő Dániel – akit anno még Marton Villő mellé csábítottak az országba – pedig az elmúlt közel 10 évben tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet és már magyarnak vallja magát. Más kérdés, hogy Marton visszavonulása után az ukrán származású táncosnak is orosz párt talált a magyar szövetség, így ukrán létére Szemkő a háborús helyzet ellenére Moszkvában készül.

Mindenesetre a mezei műkorcsolya-rajongók így a páros Grand Prix-versenyek után az Eb-n jégtáncban is vegyes érzésekkel szurkolhattak. Míg a párosoknál a Pavlovával szakító Nagy Balázs párjával, Chelsea Liuval amerikai színekben versenyzett a Grand Prix-viadalakon, Magyarországot pedig oroszok képviselték, az En-n a karrierjét Illés Dániellel kezdő szegedi lány, Jakucs Hanna holland színekben küzdött a kűrt érő pozícióért, míg nálunk ukrán-orosz, illetve brit-amerikai kettős öltött magyar melegítőt.

Hozzá kell tenni, a sportágban elfogadottak az országváltások, a más nemzetből történő párválasztások, a versenyekre járó sportági rajongók is mintha csak klubzászlót lobogtatnák, úgy lengetik más nemzetek zászlóit (egy táskában elfér akár 5-6 zászló is...). Az viszont továbbra sem általános, hogy a párosoknál vagy jégtáncban színtiszta honosított duó indul, nálunk viszont úgy látszik, az lett a kivétel, ha születésénél fogva magyar állampolgárt láthatunk a jégen magyar színekben.

Kaunasban az üdítő kivétel Schermann Regina volt a női versenyben, azonban a szimplázott Axeljének köszönhetően nem mutathatta meg a kűrjét, a tavalyi 23. helye után idén csak a 28. helyen végzett. Ki tudja, ha teljesítménye érdemessé teszi, lehet jövőre Zágrábban már ebben a versenyszámban is igazolt sportolónak szoríthatunk, Schermann mögött az országos bajnokságon idén a kijevi születésű Zsirnov Dária végzett.

A honosítási vonalat zárva, a férfiaknál tyumeni születésű korcsolyázónak, Vlasenko Aleksandrnak szoríthattunk idén is, a tavalyi 24. helyét egy pozícióval javította meg. Ha már a régiós kitekintést hoztuk fel, a nagyszombati születésű és Szlovákiában készülő Adam Hagara ellenben a 11. helyen végzett.

A magyar helyzetről oldalakat lehetne még teletölteni, az azért üdvözítő, hogy a birkózás kivételével a többi sportág nem ezt az utat járja. Valahol viszont fájdalmas, hogy egy olyan országból, ahonnan Regőczy Krisztina és Sallay András neve több mint negyven éve etalon, egy Európa-bajnokságon mindössze két született magyar sportolónak lehetett szorítani (és csak egyikük versenyzett magyar színekben…).

Ha ezen túllendülünk és teszünk egy nemzetközi kitekintést, a helyszínen tapasztaltak alapján a litvánok a rendezést illetően hozták az elvárható szintet, sőt, felül is múlták azt. Beugróként, a kezdés előtt alig hat hónappal vágtak ki neki a szervezésnek, ehhez képest tökéletes versenykörülményeket, jeget, és ami az esti programokat illeti, szép nézőszámot hoztak össze. Mindezt úgy, hogy az országban a műkorcsolya egyáltalán nem őshonos, a kontinensviadalt pedig egy alig több mint háromszázezres városban rendezték. Pont utóbbi miatt külön vonatot állítottak be Vilniusból annak érdekében, hogy a fővárosból is érkezzenek szurkolók, a közelség pedig adott volt ahhoz, hogy Denis Vasiljevs, illetve a Selevko-fivérek népes lett és észt szurkoló tábort vonzzanak.

A történelmi hagyományok miatt egyáltalán nem kelthetett meglepetést az élet minden területén jellemző litván szolidaritás az ukrán nemzet irányába, mely a versenyt is áthatotta, így az ukrán korcsolyázók szinte hazai környezetben versenyezhettek Kaunasban. Ennek kapcsán a háború borzalmait jégre vivő, a továbbra is hazájában készülő Ivan Shmuratko kűrjét talán az Európa-bajnokság egyik legemocionálisabb pillanatának is nevezhetjük, végül az ukrán versenyző a 14. helyen zárt.

Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy egy téli sport európai csúcseseményéhez télies körülmények párosultak, a röpködő mínuszok mellett négy versenynapból kétszer is erős havazás nehezítette a nézők hazajutását.

Párosban a már említett grúz ezüst mellett csakúgy, mint tavaly az olaszok taroltak, a szereposztás viszont bőven megváltozott. A tavalyi En-n mindössze hetedik helyen záró Lucrezia Beccari – Matteo Guarise kettős a Macskák musicalt vitték a jégre a kűrjükben, először nyertek nemzetközi versenyt, míg a tavalyi második Rebecca Ghilardi – Filippo Ambrosini duónak ezúttal a bronz jutott.

A férfiaknál mindenki Adam Siao Him Fa győzelmét várta, aki végül akkora fölénnyel ülhetett fel újra Európa trónjára a négy kvadrájának köszönhetően is, hogy még a versenyeken tiltott hátraszaltót is bevállalta a szabadprogramja végén.

Az ezzel járó két pontos levonással együtt. A Selevko-testvérek közül ezúttal Aleksandr végzett előrébb, második lett, míg Matteo Rizzo öt éven belül már a harmadik Eb-érmének örülhetett. A férfi mezőny erősségét kiválóan jellemzi a megannyi négyfordulatos ugrás, viszont a legjobb orosz (Vladimir Samoilov) lengyel színekben csak a nyolcadik helyen végzett.

A nőknél azért nem maradt el a félig orosz érem, a Szentpétervárról származó és Evgeni Rukavinnál ott is készülő Anastasiia Gubanova azonban nem védte meg a címét, Loena Hendrickx ugyanis Kaunasban verhetetlenek bizonyult. A tízéves nemzetközi versenyzői pályafutásának megkoronozásaként a 24 éves belga lány aranyérméhez magyar szál is kapcsolódik, a Beyonce és Madonna dallamaira a koreográfiát a sokadik éve mellette (is) dolgozó Solya Ádám készítette. Harmadik helyen Hendrickx honfitársa, Nina Pinzarrone végzett, a hazai műkorcsolya rajongóknak pedig több, a szeptemberi Budapest Trophy-n megjárt versenyző programja is visszaköszönhetett, közülük legelőrébb a svájci Livia Kaiser zárt a negyedik helyével.

Ilia Averbukh, az oroszok világ- és Európa-bajnok jégtáncosa az idei seregszemlét egyfajta „B” Európa-bajnokságnak titulálta az orosz médiában. Ha a már említett éremtáblázatból és a női verseny eredményéből, az ottani pontszámokból indulunk ki, azt is írhatnánk, van alapja ezen kijelentésének.

Látva azonban az olasz páros korcsolyázók profizmusát, a férfi verseny színvonalát, vagy éppen a tavalyi világbajnoki második, Kaunasban címet védő Guignard – Fabbri jégtánc kettős bivalyerős kűrjét, esetleg az ezüstérmes Lilah Fear – Lewis Gibson brit kettős szabadtáncát, melyben Rockyt formálták meg a jégen, bizton kijelenthető, érdemes volt – így, az oroszok távollétében is – végignézni a 115. Európa-bajnokságot. Vagy ha más nem, a márciusi, Montreálban megrendezésre kerülő világbajnokságig visszanézni, hiszen az eurosport.hu-n, illetve az Eurosport applikációjában valamennyi program esetében ez megtehető.