Így született meg egy kis ország futballcsodája: a félmilliós lakosú Zöld-foki Köztársaság először jutott ki a világbajnokságra

A Zöld-foki Köztársaságot tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek a középső Atlanti-óceánban, Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól 570 kilométerre nyugatra fekszenek. A tíz sziget együttes területe alig haladja meg a 4 ezer négyzetkilométert, vagyis valamivel kisebb, mint Győr-Moson-Sopron vármegye területe.

A szigeteket portugál hajósok fedezték fel a 15. században, ettől kezdve sokáig portugál gyarmat volt. A Zöld-foki Köztársaság 1975-ben békés körülmények közt függetlenedett. A portugál gyarmatosítás hagyatékaként az országban továbbra is a katolikus vallás a legelterjedtebb.

A portugál hatás a mindennapokban is tetten érhető, ugyanis a lakosság nagy része a Benfica vagy a FC Porto szimpatizánsának vallja magát. Amikor a két portugál nagyágyú összecsap egymással, akkor pedig valósággal megáll az élet az utcákon, mindenki a meccset nézi, bezárnak a boltok és biztosan nem tesznek arra az időpontra hazai bajnoki mérkőzést sem.

Az országban sosem zajlott magas színvonalú sportélet, a Zöld-foki Köztársaság csupán a 2024-es párizsi olimpián szerezte meg az első ötkarikás érmét, amikor David de Pina bronzérmes lett az ökölvívók légsúlyú versenyében.

A helyi labdarúgó-válogatott 1986 óta tagja a FIFA-nak, a szigetcsoport csapata a 2002-es vb-selejtezőkön vett részt először, azonban egészen eddig a világbajnoki szereplés közelébe sem került.

Az Afrikai Nemzetek Kupájára is csak négy alkalommal kvalifikálta magát: 2013-ban és 2023-ban a negyeddöntőig, 2021-ben a nyolcaddöntőig jutott, 2015-ben viszont már a csoportkörben búcsúzott – a 2025-ös tornára pedig ki sem jutott.

A Világbank aktuális adatai szerint a Zöld-foki Köztársaságot mindössze 525 ezren lakják, mellyel az ország a valaha volt legkisebb népességű vb-résztvevő nemzet Izland után, amely a 2018-as tornán szerepelt (350 ezer lakos). Az országok területét tekintve viszont a Zöld-foki Köztársaság az eddigi legkisebb vb-résztvevő, Trinidad és Tobagót taszította le az élről. (Tegyük hozzá, az észak- és közép-amerikai zónából még reális kijutási esélye van a Hollandiához tartozó szigetnek, Curacaónak, amely mindkét kicsiségi mutatóban az élre ugorhatna.)

A Zöld-foki csapat az afrikai zóna vb-selejtezőjének utolsó fordulójában 3-0-s győzelmet aratott Szváziföld felett, mellyel megtartotta előnyét a D csoport élén a jóval eredményesebb múltra visszatekintő Kamerun, valamint Líbia és a szintén egykori portugál gyarmat Angola előtt, és története során először kijutott a világbajnokságra.

A Zöld-foki Köztársaság nemzeti csapata felülírta az előzetes várakozásokat, és a tíz fordulóból álló selejtezősorozatban hét győzelem és két döntetlen mellett csupán egyszer kapott ki, így a végelszámolásnál négy ponttal megelőzte a náluk sokkal nagyobb nevekből álló Kamerunt.

Az egyetlen vereséget tavaly júniusban szenvedték el, 4-1-re kaptak ki Kameruntól, azonban onnantól kezdve egyetlen alkalommal sem találtak legyőzőre, ráadásul az utolsó hét selejtezőjükből hatot megnyertek.

Idén szeptemberben gyűjtötték be a legnagyobb skalpot, amikor Praiában Dailon Livramento góljával 1-0-ra legyőzték az André Onanával, Bryan Mbeumóval és Frank Anguissával felálló "szelídíthetetlen oroszlánokat".

"A korábbi öttel szemben Afrika kilenc automatikus helyet kapott a világbajnokságon, ami jelentősen megkönnyítette a dolgunkat. Az afrikai selejtezőben a vb-részvételhez mindig meg kell nyerni a csoportot, ami általában pokolian nehéz feladat, de nekünk most sikerült" – foglalta össze az ír Shamrock Roversben játszó Roberto Lopes.

A 33 éves védő apai ágon Zöld-foki származású, 2019 óta szerepel az afrikai ország válogatottjában, miután a helyi labdarúgó-szövetség elkezdte felkutatni az országtól távolabb eső diaszpóra tagjait. Lopes a BBC-nek felidézte, hogy az első válogatott meghívóját a LinkedInen keresztül kapta, de mivel nem tudott portugálul, spamnek hitte azt:

"Apám eredetileg São Nicolau szigetéről származik. 16 évesen távozott onnan, én már Írországban születettem és mindig is ott éltem" – jegyezte meg a labdarúgó, aki eleinte angolul kommunikált csapattársaival, de mára megtanult portugálul is.

A "kék cápákat" 2022 óta Pedro Leitao Brito irányítja szövetségi kapitányként, aki egy rendkívül egységes csapatot hozott létre az elmúlt években. A helyi labdarúgó-szövetség annak ellenére bízott a szakember munkájában, hogy nem kvalifikáltak az idei ANK-ra, és végül a FIFA-világranglista 73. helyezettje története során először kijutott a világbajnokságra.

A Zöld-foki Köztársaság válogatottjában nem találhatunk topligás játékosokat, a legmagasabb jegyzett bajnokságban a fontos gólokat szerző Livramento játszik, aki a portugál Casa Piát erősíti az olasz Hellas Veronától kölcsönben.

A kijutást kiharcoló keret csupa légiósból áll, többen a török, a ciprusi vagy az izraeli bajnokságban játszanak, de a csapat tagja a Puskás Akadémia alkalmazásában álló Laros Duarte, valamint a Fehérvár/Videoton egykori meghatározó játékosa, a mostanában a portugál másodosztályban futballozó Stopira is.

Az elmúlt évtizedek ismertebb játékosai közül a Manchester Unitedben is megforduló Nani, a franciákkal világbajnoki és Európa-bajnoki címet nyerő Patrick Vieira, a svájci válogatottat választó Gelson Fernandes és a svédek egykori nagyszerű gólvágója, Henrik Larsson ugyancsak rendelkezett zöld-foki gyökerekkel és annak idején választhatta volna a helyi válogatottat.

Egyúttal a Zöld-foki válogatott Brazília, Portugália és Angola után a negyedik portugál ajkú országként szerepelhet a világbajnokságon. (Rajtuk kívül még Bissau-Guineában, Mozambikban, São Tomé és Príncipében, valamint Kelet-Timorban hivatalos nyelv a portugál.)

Az ország labdarúgó-bajnokságának küzdelmei meglehetősen egyediek. A Zöld-foki Köztársaság tíz szigetén kilenc önálló versenyt rendeznek, majd a "csoportbajnokok" és a São Vicente Premier League második helyezettjei jutnak be a következő körbe, ahol a 12 csapat három négyes csoportban folytatja a küzdelmeket, majd a legjobb négy csapat vesz részt az egyenes kieséses rájátszásba.

Az egykori válogatott kosárlabdázó, Victor Hugo Fortes újságíróként örülhetett a labdarúgók történelmi sikerének:

"Libabőrös vagyok, egészen hihetetlen, hogy kijutottunk a világbajnokságra. Azt mondják, megtanultunk túlélni, mert az ország rendkívül meleg és száraz, sivatagos, de ott van nekünk a tenger és a napsütés, ami azt hiszem, hogy tökéletesen meghatároz bennünket. Olyan sokáig ellenálltunk, hogy erősebbek lettünk. Ugyanez a kitartás vezérli a játékosainkat és a szurkolóinkat is a pályán" – fogalmazott az egykori sportoló.

A Zöld-foki Köztársaság a harmadik újonc válogatott, amelyik kijutott a 2026-os világbajnokságra. A 48 csapatos mezőnybe korábban Jordánia és Üzbegisztán kvalifikálta magát most első alkalommal az ázsiai selejtezőkből.

Afrikából egyelőre más újonc nem jutott ki, mivel az automatikus feljutó helyek Egyiptom, Szenegál, a Dél-Afrikai Köztársaság, Marokkó, Elefántcsontpart, Algéria, Tunézia és Ghána között találtak gazdára.

A négycsapatos rájátszásba a zöld-fokiak mögött második helyen végző Kamerun mellett Nigéria, a története első vb-szerepléséért küzdő Gabon és az a Kongói Demokratikus Köztársaság jutott, amely 1974-ben már részt vett a vb-n még Zaire néven. A négyes torna végső győztese versenyezhet majd az Interkontinentális pótselejtezőben az utolsó két kijutóhelyért.

A már említett Izland után a Zöld-foki Köztársaság minden idők legkevesebb lakossal rendelkező országa, amely akár csak egyszer kijutott a világbajnokságra. Olyan kis országok szerepeltek eddig a vb-n, mint az 1,3 millió lakossal bíró Trinidad és Tobago 2006-ban, a 2,7 milliós Jamaica 1998-ban (mindketten eséllyel küzdenek még a 2026-os vb-részvételért), de az élmezőnyben találhatjuk még Európából Észak-Írországot, Szlovéniát és Walest, vagy éppen a 2022-es világbajnokságon házigazdaként szereplő Katart, amely már ugyancsak kvalifikálta magát a jövő évi tornára.

Noha a létszámemelés miatt sokan - teljes joggal? - aggódnak amiatt, hogy a világbajnokságon gyengébb színvonalú mérkőzések is lesznek, a 48 csapatos torna az ilyen kisebb országok számára soha vissza nem térő alkalmat nyújt, hogy megmutassák magukat a világbajnokságon.

Nem utolsó sorban pedig valamelyest a magyar válogatott vb-kijutási esélyei is megnőttek a létszámemelésnek köszönhetően.

Forrás: BBC, New York Times