Megeshet-e az a szégyen, hogy az olasz válogatott egymás után három világbajnokságról marad le?

Azt nem lehet mondani, hogy Olaszország halálcsoportba került volna a 2026-os észak-amerikai labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben. Az I csoportban az Azzurri ellenfelei Észtország, Izrael, Moldova és Norvégia. Első ránézésre, ha nem is formalitás kellene, hogy legyen a továbbjutás, masszív favoritként tekinthetnénk az olasz válogatottra.

Csakhogy a csoport jelenlegi állása szerint az egykori Milan-legenda Gennaro Gattuso válogatottja a kieső harmadik helyen áll, Norvégia és Izrael mögött. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a norvégok négy meccset játszottak, az izraeliek hármat, míg az olaszok csupán két mérősen vannak túl, tehát elvileg bőven maradt idő a fordításra.

Csakhogy az eddigi jelek nem feltétlen pozitívak. Donnarummáék az első selejtező meccsen súlyos, 3-0-ás vereséget szenvedtek Haalandéktól Oslóban, majd három nappal később Moldovát már verték 2-0-ra hazai pályán, de így is maradt a -1-es gólkülönbség, míg a norvégok 4 meccsen 13 rúgott és csupán 2 kapott gólnál járnak, így magabiztosan vezetik a csoportot. Az oslói vereség az olaszok szövetségi kapitánya, Luciano Spalletti székébe is került, és Gattuso vette át a kispadot.

Sokan emlékezhetnek a 2018-as világbajnoki selejtezősorozat végeztével egy Svédország elleni 0-0-ás döntetlen után sírva nyilatkozó Gianluigi Buffonra: a Juventus és a válogatott világbajnok csapatkapitányának az volt az utolsó mérkőzése azúrkékben, és látványosan megviselte, hogy nem tudja egy vb-szerepléssel lezárni válogatottbeli pályafutását.

Arra viszont kevesen számítottak, hogy 4 és fél év elteltével meg fog ismétlődni az elképzelhetetlen: a címer fölött négy aranyszínű csillagot viselő olaszok egy 90. perc utáni góllal kaptak ki a playoffban Észak-Macedóniától a palermói éjszakában. A sors különleges fintora, hogy a két kihagyott világverseny között az akkor még Roberto Mancini irányítása alatt játszó olasz válogatott megnyerte a 2021-es Európa-bajnokságot, 11-esekkel legyőzve az angol válogatottat a Wembley-ben.

A szurkolók szemében hamar feledtette a sikert az újabb világbajnoki kudarc, az pedig végképp tragikus lenne, ha három egymást követő világbajnokságot bekkelnének ki a szebb napokat látott olaszok. A 2006-os, ez idáig utolsó világbajnoki cím huszadik évfordulóján különösen kínos lenne hiányozni a világversenyről.

Más kérdés, hogy a 2006-ban többek között Buffonnal, Pirlóval, Del Pieróval, Tottival felálló azúrkékeket érdemes vagy akár ildomos-e hasonlítani Gattuso jelenlegi keretéhez: Calafiori, Locatelli, Tonali, Barella európai szinten is elismert játékosok, de nehéz lenne összemérni őket a közelmúlt nagy elődeivel. A válogatott keretének oroszlánrészét hagyományosan biztosító Serie A-ban sincs minden rendben: olasz csapat 2010 óta nem nyert Bajnokok Ligáját, és bár a nyáron nagy lelkesedés fogadta Luka Modrić (AC Milan) és Kevin de Bruyne (SSC Napoli) érkezését, a pályafutásuk csúcsán lévő topjátékosoknak régóta nem az olasz bajnokság az elsődleges célpontja.

A jelenlegi állás szerint az olaszok abban reménykedhetnek, hogy a norvég válogatott legalább 3 pontot veszít a következő meccseken, de ha nem, akkor Gattusoéknak minden meccset meg kell nyerni, beleértve a legutolsó, San Siro-beli találkozót is Haalandék ellen. Amennyiben nem lesz meg a csoportelsőség, az Azzurri újfent playoffra kényszerülhet, vagy a legrosszabb eshetőség szerint azonnal búcsúzik.

Fel van tehát adva a lecke az őszre az azúrkékeknek, az első megmérettetés a szeptember 5-i mérkőzés lesz Bergamóban az észtek ellen, aztán három nappal később a Nagyerdei Stadionban folytathatják a hazai meccseit Magyarországon játszó Izrael vendégeként.