Manchester United-Tottenham Európa-liga-döntő: A meccs, amin mindegy ki nyer, a trófea csak sebtapasz lesz egy nyílt törésre

- nyilatkozta a 2024/25-ös idény legelején Ange Postecoglou.

Az ausztrál első idénye – ha nem is tökéletesen – de jól sikerült a Tottenham vezetőedzőjeként. Az egy szezonnal korábbi káoszt sikerült maguk mögött hagyniuk, a minden szempontból csalódáskeltő 8. hely után az 5. pozícióban zárták a Premier League-et, mindezt úgy, hogy távozott a csapat támadójátékát éveken át meghatározó klasszis, Harry Kane. Postecoglou stílust és identitást adott a Tottenhamnek, amelynek ebben a helyzetben pontosan ezekre volt a legnagyobb szüksége.

A második évre prognosztizált fejlődés azonban elmaradt. Egy fordulóval a bajnokság vége előtt a 17. helyen áll a Tottenham, amely a klub történetének legrosszabb helyezése lenne a Premier League-érában. 38 fordulós bajnokságban legutóbb 112 évvel ezelőtt, 1913-ban szenvedtek el legalább 20 vereséget, és még a valaha volt legrosszabb szezonjukat is beállíthatják, amikor 22-szer kaptak ki az angol élvonalban.

Hogy ennyire katasztrofális fordulatot vett a Tottenham szezonja, az javarészt a sérülések számlájára írható. A csapat 30 fős keretéből 23-an szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést, és összesen 186 mérkőzést hagytak ki a hiányzók – ennél csak a Brentford (229) és a Brighton (219) járt rosszabbul. A londoniak számára különösen a január-február környéke volt kritikus, amikor egyszerre 10-12 játékosuk is hiányzott.

Postecoglou rendszerében a kezdetektől fogva kulcsfontosságú volt az intenzitás. Az ausztrál edzőnél elvárás a presszing és a magasra feltolt védelmi vonal, a játékosoknak így rengeteget kell sprintelniük, hogy kompakt maradjon a szerkezet. Ez a felfogás valamelyest növeli a sérülések kockázatát, azonban egyáltalán nem megvalósíthatatlan, Jürgen Klopp alatt a Liverpool képes volt súlyos sérüléshullámok nélkül lehozni teljes szezonokat.

A stáb a korábbi tapasztalatok alapján valószínűleg még számított is arra, hogy lesznek problémák az izomsérülésekkel. Anton McElhone, aki Postecoglou előző klubjánál, a Celticnél volt erőnléti edző, elárulta: időbe telt, mire a játékosok hozzászoktak ehhez a terheléshez, de miután átestek a kezdeti sokkon, jól bírták a megpróbáltatásokat. Az erőnléti edző arra számított, hogy a második évben a Tottenhamnél is gördülékenyebben zajlik majd a munka, ehhez képest egészen más történt.

Ez azonban nem lehet mindenre mentség. A két legtöbb sérüléssel küzdő csapat egy fordulóval a vége előtt top 10-ben áll a bajnokságban, ráadásul lényegesen gyengébb kerettel. Mikel Artetának is hosszú időre nélkülöznie kellett a legjobb játékosait, miközben a BL-ben is végigtolták a tavaszt, mégis dobogós lesz az Arsenal a PL-ben. Az tehát, hogy a Tottenhamnek csak azért nincsenek kiesési gondjai, mert a három leggyengébb csapatnak 30 pontot sem sikerült összekaparnia, nem elfogadható eredmény.

A Tottenham legutóbb 2008-ban nyert trófeát, azóta legfeljebb az ezüstérmekből sikerült betárazni. 2015-ben és 2021-ben az Angol Ligakupában, 2019-ben a Bajnokok Ligájában játszott döntőt, 2017-ben pedig a Chelsea mögött másodikként zárt a Premier League-ben. A szurkolók tehát egyre türelmetlenebbül várják, hogy megszakadjon az immáron 17 éve tartó sorozat, Postecoglou azonban már tavaly leszögezte: őt nem a rövid távú sikerek érdeklik.

Postecoglounak abban kétségtelenül igaza van, hogy önmagában egy kupasorozat megnyerésével még nem lesz sikeres egy edző. Erik ten Hag mindkét teljes manchesteri évében nyert valamit Angliában, a csapat valódi játékerejét azonban a Premier League mutatta meg – és talán azon belül is a csapnivaló számaik. Ez a Tottenham talán nem annyira rossz csapat, hogy a 17. helyen álljon, ám az a folyamat, amit Postecoglou elkezdett, egyértelműen megszakadt.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az Európa-ligában, amely az egyetlen pislákoló fényforrás az éjsötét szezonban, Postecoglou lemondott az elveiről, és az elődöktől megörökölt célfutballal jutott döntőbe.

A kérdés már csak az, hisznek-e még a klubnál abban, hogy ezt valahogy vissza lehet fordítani. A jelek inkább arra mutatnak, hogy nem, és a szezon végén megköszönik Postecoglou munkáját, függetlenül attól, megnyeri-e az Európa-ligát vagy sem. Elsőre talán furcsának tűnhet kirúgni valakit, aki 17 év után legalább nyert valamit, a Tottenhamnél azonban mintha ez lenne az edzők sorsa: 2008-ban Juande Ramos sem húzta sokáig a Ligakupa-sikert követően, mint ahogyan 1999-ben George Graham sem.

A döntős párosítás innen nézve kimondottan érdekes. Mindkét edző előszeretettel hangoztatja, hogy eleinte nem trófeákban (amiket mázlival is meg lehet nyerni), hanem csapatépítésben - kultúrateremtésben - gondolkozik, amely aztán tartós sikerekhez vezethet. Postecoglou viszont ezen a téren már kudarcot vallott, és az a legtöbb, amit elérhet a klubnál, hogy legalább egy trófeát összehoz, ha már meghatározó örökségre nem számíthat.

Amorim viszont még csak az út elején jár, így az ő számára ez a trófea inkább kapaszkodóként szolgál, mint vigaszként az elmaradt forradalom helyett.

Önmagában egy Európa-liga-győzelem nem menti meg a Manchester United katasztrofális szezonját. Sőt: még az sem biztos, hogy rövid távon jól jár vele a klub. A Bajnokok Ligája-pénzek természetesen nagyon is jól jönnének, arról nem is beszélve, hogy az átigazolási piacon is megkönnyítené a csapat dolgát. Nem is csak az anyagiak miatt: a BL-ben szereplőkhöz mindig szívesebben szerződnek a játékosok.

Amorim munkájának viszont alighanem az tenne jót, ha lenne egy teljes éve, amikor csak arra fókuszálhat, hogy a legapróbb részletekig felépítse a csapat játékát. Heti két meccs mellett nagyon kevés idő jut a taktikai jellegű edzésekre, márpedig a Manchester Unitednél most az a legfontosabb, hogy a Postecoglou által is emlegetett alapokat lefektessék. Erre Amorim is utalt egy pár héttel ezelőtt adott interjúban.

"Nem az a legfontosabb, hogy nyerjünk egy trófeát" – mondta az edző. "Az emberek persze másként tekintenének a szezonra és különösen az edzőre. Ez benne van a klub alapjaiban. Viszont sok mindenen kell változtatnunk, kiegyensúlyozottan kell játszanunk. Az EL-győzelem egyetlen problémánkat sem fogja megoldani. Jövőre BL-ben indulhatnánk, több pénzt költhetnénk, de a problémák attól még maradnának."

Ahhoz, hogy a Manchester United újra sikeres legyen, önmagában nem elég egyetlen trófea, mint ahogyan Ten Hag megítélésén sem változtatott a Ligakupa és az FA-kupa megnyerése. Ezt Amorim is jól látja, aki a tőle megszokott nyíltsággal beszélt arról, hogy a munka érdemi része csak most kezdődik, és innentől jó döntésekre, jó igazolásokra és egy erős akadémiára van szükség, hogy kiegyensúlyozottan teljesítsenek.

A nagyobb képet nézve tehát egyik klub szezonján sem változtat érdemben, sikerül-e megszerezni a kupát. A Tottenhamnél egy időre megszűnnének a nyeretlenséget firtató, egyre idegesítőbb kérdések, a Manchester Unitednél pedig rámutathatnak, hogy pontosan ezekért az eredményekért választották Amorimot, és persze az sem mellékes, hogy nem kevés pénz állna a házhoz.

A nyáron azonban mindkét klubra egy nagyobb építkezés vár, és az igazán nagy dolgok ott dőlnek majd el.