Hogy kerülhet ananász egy nápolyi pizzára? - Legalább ekkora csavar kellene a Napolinak, hogy kimásszon a gödörből

Aurelio De Laurentiisről korábban is tudtuk, hogy szeret a középpontban lenni, és nincs is ezzel semmi probléma, amíg ez nem megy a játék rovására. A mostani szezonban azonban olyan szerepet játszik, amit filmproducerként sosem osztott volna ki magának: a sportfilmek kötelezően hülye tulajdonosát, aki teljesen fogalmatlan a játékhoz, és sorozatban hozza a rosszabbnál rosszabb döntéseket, csak hogy megmutassa, ki az úr a háznál.

Mindezt egy olyan szezon után, amely a két évtizedes szerepvállalásának méltó megkoronázása volt: egy bajnoki cím, csupán a harmadik a Napoli történetében, és az első az azóta is legendás Maradona-korszak óta. Nápoly tényleg örömmámorban úszott, Khvicha Kvaratskhelia és Victor Osimhen népszerűségi indexe a régi időket idézte, Luciano Spalletti csapata pedig nem csak a pontokkal szolgált rá a szurkolók csodálatára.

Az álom azonban nem tartott sokáig; a sportigazgató Cristiano Giuntoli a szezon végén átigazolt a Juventushoz, Spalletti pedig kimerültségre hivatkozva lemondott a pozíciójáról. A keret viszont nagyjából egyben maradt, a kulcsjátékosok közül egyedül Kim Min-jae távozott, rövid távon tehát biztosnak tűnt a Napoli helye a Serie A élmezőnyében. Csakhogy az edzőválasztással mellélőtt De Laurentiis, majd a hibáját javítandó, hozott egy még érthetetlenebb döntést.

Az egy dolog, hogy a Romával 2013 és 2016 között egészen sikeres, de a nápolyi kinevezését megelőzően Szaúd-Arábiában dolgozó Rudi Garcia erős visszalépésnek bizonyult Spallettihez képest, de még nagyobb rejtély, mit remélt Walter Mazzarri kinevezésétől. Kétségtelen, Mazzarri önéletrajzában nagyon jól mutat a 2009 és 2013 közötti időszak, amelyben többek között Olasz Kupát nyert a Napolival, a legutóbbi munkái során azonban botrányosan rossz eredményei voltak.

De Laurentiis ráadásul azt várta az edzőtől – és a hírek szerint ez volt az egyik feszültségforrás közte és Garcia között – hogy a Spalletti által megkezdett irányvonal szerint küldje pályára a csapatát. Mazzarri becsülettel próbálkozott, ám hiába tanulmányozta a bajnok Napolit (erről ő maga beszélt, hetekkel a kinevezése előtt), a szikra nem tért vissza. Január közepén meghúzta azt, ami borítékolható volt válság esetén: átváltott három védőre, amelyben sokkal jobban kiismeri magát, de hiába.

A két edző közel ugyanannyi időt töltött a Napoli padján, a számok alapján pedig egyértelműen látszik, Mazzarri még kevésbé illett a csapathoz, mint a tulajdonos által keményen bírált Garcia. A francia edzővel 1.75 pontot gyűjtött átlagban a Napoli, 30 gólt szerzett, 18-at kapott, és 8-4-4-es mérleget hozott össze. Ez sem kiemelkedő, de Mazzarrival csak 16 gólt lőttek és 24-et kaptak, hat győzelem és három döntetlen mellett nyolc vereséget szenvedtek el, a pontátlag pedig 1.24-re esett vissza.

Ha Garcia nem maradhatott, akkor Mazzarrinak is mennie kellett, bármennyire kellemetlen ennyire rövid időn belül két súlyos tévedést elismerni. Most pedig még volt is némi értelme az edzőváltásnak, a nápolyiak szezonja ugyanis nem menthetetlen: szerdán a Bajnokok Ligájában lép pályára a Barcelona ellen, amelynek szintén megvannak a maga nyűgjei, a bajnokságban pedig kilenc pont választja el a BL-helyektől, de a riválisok többségénél kevesebb meccset játszott.

Mazzarri lehetséges utódjai között záporoztak a nevek, felmerült a Milannal pár évvel ezelőtt felsülő Marco Giampaolo, de még Garcia is (utóbbinak nem sok valóságalapja volt a De Laurentiis-féle kirohanásokat követően), a befutó azonban Francesco Calzona lett. Ahogyan James Hornecastle írta: ezzel legalább akkora meglepetést okozott De Laurentiis, mint Nápoly egyik leghíresebb pizzakészítője, amikor úgy döntött: felrakja az ananászos pizzát az étlapra, hogy leszámoljon a tabukkal.

A calzone lényegesen kisebb kockázatnak tűnik délen, és Calzona kinevezése sem ördögtől való gondolat. A szlovák válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozó szakember két meghatározó Napoli-edzőtől leshette el a szakma alapjait, kezdetben Maurizio Sarrival dolgozott, később pedig Spalletti stábjában is ott volt. Vezetőedzőként tapasztalatlannak számít, a szlovákoknál végzett munkája azonban jó ajánlólevél, csoportmásodikként kijutottak az Eb-re.

Mazzarri kinevezésében szerepet játszott a klub ismerete (az sem mellékes, hogy baráti viszonyt ápol De Laurentiisszel), ami Calzona esetében is döntő szempont volt, ő ráadásul a keret nagy részével már dolgozott is. „Be fogom mutatni a srácoknak, noha néhány januári vagy nyári igazolást leszámítva nincs rá szüksége” – magyarázta a tulajdonos az új edző leleplezésekor. Calzona megtartotta az állását a szlovák válogatottnál is, így a következő hetekben két helyen fog dolgozni.

Mire lehet számítani tőle? Noha De Laurentiis rávilágított, hogy a tavaly BL-döntőig menetelő Internek 20 pont volt a hátránya a bajnokságban a Napoli mögött, ezért őket sem szabad leírni, a csapat állapotát figyelembe véve már az csoda lenne, ha sikerülne megszorongatni a Barcelonát. Calzona alig pár órát kapott arra, hogy felkészítse a játékosokat a mérkőzésre, ráadásul hazai pályán kezdenek, ahol nem ártana előnybe kerülniük a visszavágóig.

Nem egyszerű a bajnokságban sem a helyzet. Victor Osimhen sérüléssel bajlódik, ráadásul egy interjúban azt mondta, ő már döntött a jövőjét illetően, amivel valószínűleg a távozásra utalt. Az utóbbi évek egyik meghatározó középpályásának, Piotr Zielińskinek pedig a szezon végén lejár a szerződése, és az Interben folytatja majd a pályafutását. Őt a Napoli már be sem nevezte a BL tavaszi kiírására.

Calzona tehát roppant összetett feladatot vett a nyakába: rendezni kell az összekuszált taktikát, valahogy egybeforrasztani az öltözőt, lassacskán beépíteni az új igazolásokat, mindezt egy olyan városban, amely nemcsak a pocsék foci miatt frusztrált, de ádáz kultúrharcot is vív az ananászérzékenyítés ügynökeivel.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!