Tíz éve nincs köztünk Puskás Ferenc

Tíz éve, 2006. november 17-én hunyt el Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, olimpiai bajnok, a legendás Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója.

1927. április 1-jén született Kispesten Purczeld Ferenc néven, a család nevét a harmincas években magyarították Puskásra. A kispesti grundokon rúgta a rongylabdát, tehetségére edző édesapja figyelt fel. Tizenhat évesen mutatkozott be a Kispesti AC csapatában, a ballábas Puskás – miként később a válogatottban is – balösszekötőként játszott. A magyar sport erőszakolt átszervezése idején a KAC-ból Budapesti Honvéd, Puskásból “a Száguldó Őrnagy” lett. Öt bajnoki címhez (1949, 1950, 1952, 1954, 1955) segítette a csapatot, amely akkoriban Európa legerősebbjének számított, Puskás pedig 349 mérkőzésen 358 gólt lőtt, és négyszer lett magyar gólkirály.

A válogatottban tizennyolc évesen, Ausztria együttese ellen mutatkozott be, rögtön góllal. Az addig Svábnak becézett fiatalemberre ekkor ragadt rá az Öcsi, mert Zsengellér Gyula a gólpasszt adva állítólag azt kiáltotta: “Öcsi, lődd be!” A címeres mezt 1956-ban szintén az osztrákok ellen húzta magára utoljára. A válogatottban 85 mérkőzésen 84 gólt szerzett. Játékát a kiismerhetetlen cselek, szellemes megoldások, hajszálpontos és jól időzített átadások jellemezték, villámgyors lábú és jó eszű csatárzseni volt.

Ő volt a világverő Aranycsapat kapitánya. A kapus Grosics Gyula, a jobbfedezet Bozsik József, a Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás csatártrió köré szervezett válogatott négy éven át nem talált legyőzőre. Megnyerték az 1952-es helsinki olimpiát, 1953-ban “az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra verték a londoni Wembley arénában a hazai pályán addig veretlen angolokat. Ezen a mérkőzésen kétszer talált a hálóba, legendássá vált a visszahúzós csel után lőtt gólja. 1953-ban megnyerték az Eb elődeként megrendezett Európa-kupát, a döntőben 3-0-ra verték meg az olasz csapatot, két találatot Puskás szerzett. A fantasztikus sorozat a legrosszabbkor, az 1954-es világbajnokságon az NSZK válogatottja elleni, 3-2-re elvesztett berni döntőben szakadt meg. A kudarcnak tekintett ezüstért idehaza a sérülten pályára lépő Puskást tették meg bűnbaknak. Akkoriban úgy tartották, a válogatottban az játszhatott, akire ő rábólintott, bár erre ő maga később így emlékezett: “Én csak csapatkapitány voltam, aki jó volt, bekerülhetett.”