A szívleállása után a pályára már visszatérhetett a walesi védő, de a válogatottságról sem mondott még le
Frissítve 13/11/2025 - 15:47 GMT+1
Tom Lockyer majdnem két évet volt kénytelen a pályán kívül tölteni, miután 2023 decemberében a Luton Premier League-mérkőzésén leállt a szíve. A gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét, majd egy mellkasába operált defibrillátorral a sportoláshoz is visszatérhetett, de ekkor kétszer is meg kellett műteni a bokáját. A sikeres visszatérést követően a következő lépcső a válogatottság lehet.
Messi visszatért a válogatottba, és ennek a népünnepéllyel készülő következő ellenfél örül legjobban
Videó forrása: SNTV
Tom Lockyer pályafutása sajnos eddig nem a nagy sikerek miatt emlékezetes, hanem sokkal inkább az ijesztő pillanatok miatt. A Luton játékosaként először a 2023-as Championship-rájátszás döntőjében esett össze, majd ennek az évnek a decemberében újra megtörtént ez vele.
Az első esetben még csak kisebb problémát találtak a szívében, amit egy gyors műtéttel korrigáltak és hamar vissza is térhetett. Decemberben viszont megállt a szíve a pályán, csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhette, hogy életben maradt. A vizsgálatok sokasága után végül úgy döntött, hogy ültessenek a mellkasába egy automata defibrillátort, amivel lehet esélye újra profiként pályára lépni.
- Összeesett a pályán a Premier League-be jutó csapat kapitánya, a kórházban már ünnepelt
- Újra csak a focira koncentrálna a szívrohama után visszatérő walesi védő
A visszatérésre végül majdnem két évet kellett várnia, hiszen a bokasérülése után még két műtét várt rá. Végül első profi klubja, a Bristol Rovers segítette ki, ahol visszaszerezhette a megfelelő kondíciót, majd idén szerződést is ajánlottak neki. Lockyert az sem zavarta, hogy a negyedosztályig kellett visszalépnie, pedig akadtak iránta érdeklődők egy osztállyal feljebb is.
A walesi játékos most újra elmondta, hogy visszavonult volna, ha nem biztonságos számára a játék.
Korábban is beszéltem már erről, de eszemben sincs hősködni, nem akarok a pályán meghalni.
Sem én, sem a családom nem érzi úgy, hogy veszélyes lenne számomra a labdarúgás, különben nem csinálnám.
Nem akartam, hogy számítsanak rám és csalódjanak bennem. Ha az edzések alatt úgy éreztem volna, hogy nincs meg már bennem a sikeréhség és a küzdőszellem, akkor most nem lennék itt. Örülök, ahogy eddig alakult az idei évem, de egyelőre csak az idény végéig tekintek előre."
Lockyer október közepén játszhatott először, most pedig arról is mesélt, hogy hogyan élte meg az elmúlt időszakot és az első mérkőzését.
"Ha néhány hónapja kérdeztél volna meg, akkor azt mondtam volna, hogy a fél kezemet odaadnám, hogy csak néhány percet a pályán lehessek. Amikor kis srácként elkezdesz játszani, akkor nem azért csinálod, hogy gazdag legyél és luxusdolgaid legyenek.
A legjobbakkal akarsz játszani, a Premier League-ben vagy éppen csak a gyerekkori klubodban akarsz profivá válni. Túl vagyok két szív- és két bokaműtéten, most pedig újra a Bristol Rovers mezét húzhattam magamra.
Darrell Clarke volt az első edzőm a felnőtteknél, most is ő vezeti a csapatot. A visszatérő meccsem előtt szólt pár szót az öltözőben, amitől majdnem elsírtam magam. Csak arról beszélt, hogy min kellett keresztülmennem, aztán mindenki kezet fogott velem, engem meg elöntöttek az érzelmek.
A kezdő sípszót követően viszont már szerencsére csak arra koncentráltam, hogy újra nyerjünk."
Az első lépéseket sikeresen megtette a walesi védő, de a legnagyobb álmáról még nem hajlandó lemondani; szeretne újra válogatott lenni.
Korábban 2017 és 2020 között 16-szor szerepelhetett Wales csapatában, Chris Coleman és Ryan Giggs kapitánykodása idején. Lockyer elárulta, hogy már a csapatválasztáskor elgondolkodott rajta, hogy a negyedosztályból mekkora esélye lehet bekerülni a válogatottba, de végül ez sem tántorította el a Bristoltól.
"Talán ez volt az egyetlen érv ellenük, csak remélni tudom, hogy ezen nem fog múlni semmi, hiszen minden érzésem pozitív volt, tudtam, hogy ide kell visszajönnöm."
Az elmúlt években többször is szakkommentátorként lehetett ott a válogatott meccseken, ráadásul ez az élménye komolyan inspirálta, hogy később edző legyen.
"Igazi hazafi vagyok, imádtam, hogy a pálya mellől követhettem Craig munkáját. Imádom, amit csinál, elgondolkodtatott. Korábban azt mondtam, hogy sosem lennék edző, de most erősen elgondolkodtam rajta, hogy mégis érdemes lenne belevágni."
Forrás: BBC
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés