Giovanni Leoni csak egy a sok közül, folyamatosan sújtják a sérülések az olasz futball legnagyobb ígéreteit
Publikálva 28/09/2025 - 15:16 GMT+2
Sokszor halljuk mostanság, hogy az olasz futballnak nincsenek igazán nagy egyéniségei. Az egészen biztos, hogy ha van is, jóval kevesebb, mint akár csak a 2000-es évek elején, amikor némi túlzással minden posztra jutott legalább két klasszis az országban. Azonban az is tagadhatatlan, hogy mostanság szerencséjük sincs a tehetségesebb játékosokkal az olaszoknak.
Gennaro Gattuso lesz az olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya
Videó forrása: SNTV
Fabio Capello többször kritizálta már az olasz utánpótlásrendszert, szerinte ugyanis a tehetségek ma is meglennének, csak épp rosszul menedzselik őket. Az egyik visszatérő probléma, hogy az élvonalbeli csapatok fontosabbnak tartják a rövid távú célokat, mint a tehetségek gondozását, a másik – ezzel szoros összefüggésben lévő – gond pedig az, hogy a többségük nem is áll készen a felnőtt futballra.
Edzők és játékosok egyaránt úgy látják, hogy a Primavera-bajnokságokból felhozott tehetségek túlnyomó többsége nincs megfelelően felkészülve a felnőtt foci intenzitására és fizikalitására, ezért később is kapják meg a lehetőséget, ha egyáltalán megkapják. Az olasz futball fejlődését tehát elsősorban a strukturális problémák gátolják, de az utóbbi időben még a szerencsével is hadilábon állnak.
Pontosabban: nem egy kimagaslóan tehetséges játékos fejlődését akadályozták meg súlyos sérülések.
Andrea Conti
Ma már talán kevesen emlékeznek Andrea Contira, aki 22 évesen robbant be az Atalanta színeiben. A jobb oldali szárnyvédőként vagy jobbhátvédként bevethető tehetség a 2016/17-es szezonban nyolc gólt és öt gólpasszt hozott össze, és többé-kevésbé konszenzus volt abban, hogy évtizedes viszonylatban megoldást jelenthet a válogatott jobbszárnyára .
2017-ben a Milan 24 millió euróért megvásárolta, de csak két meccset játszott az új klubjában, amikor rémálomba fordult át a karrierje. Egy olasz válogatott mérkőzésen ugyanis súlyos térdsérülést szenvedett, amiből sosem épült fel teljesen. 2018-as visszatérése után szinte azonnal újra műteni kellett a térdét, a következő hét szezonban pedig már csak 49 mérkőzésen lépett pályára.
"Nincs nap, hogy ne gondolnék a térdemre, ha becsukom a szemem. Nincs pillanat, amikor ne jutna eszembe. A hétköznapi életben is így van, nem csak a pályán. Megállít, lelassít. Nem tudok letérdelni, rendesen előrehajolni" – mondta idén tavasszal egy interjúban, miután hivatalosan is bejelentette, hogy visszavonult a profi focitól. Mindössze 31 évesen.
Nicolò Zaniolo
Conti esetében az a fő kérdés, vajon megállta volna-e a helyét Gasperini rendszerén kívül is, ha nincsenek a térdsérülései, Zaniolót inkább a személyisége akadályozhatta volna meg a sztárrá válásban. Már amennyiben nem a sérülések végzik el ezt a feladatot, ugyanis az AS Roma egykori tehetsége is sorozatos problémákkal szembesült a karrierje során.
Nehéz belőni, hogy melyik akadémia termékének tekintsük Zaniolót, aki játszott a Genoában, a Fiorentinában, a Virtus Entellában, majd végül az Intertől került fel a felnőttekhez. De ez talán csak részletkérdés, 2018-ban egy nagyobb üzlet keretén belül az AS Romához igazolt, ahol már egészen korán megmutatta, mekkora tehetség valójában.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/14/image-0c60d833-e310-4214-a204-947cbd6e6e25-85-2560-1440.jpeg)
Nicolò Zaniolo
Fotó: Getty Images
Első felnőtt szezonjában négy gólig jutott, a következőben pedig hatnál járt, amikor elszakadt a térdszalagja. Visszatérése után még csak kereste a régi formáját, amikor jött az újabb csapás egy újabb térdszalagsérülés formájában, amelyre ráment a teljes 20/21-es idény – és alighanem a karrierje is. Azóta ugyanis csak kallódik: megjárta a Galatasarayt, az Aston Villát, az Atalantát, a Fiorentinát, idén pedig már az Udinesét erősíti.
Zaniolo még mindig csak 26 éves, tehát mostanság kellene a csúcsra érnie. Félő azonban – vagy inkább egyre biztosabb – hogy sosem derül ki, mit jelentett volna ez az ő esetében.
Federico Chiesa
Az olasz támadót a 2021-es Európa-bajnokság tette fel igazán a térképre, de már az azt megelőző szezonjai is remekül alakultak. A 2019/20-as idényt még a Fiorentinánál zárta 10 góllal és 6 gólpasszal, rá egy évre pedig a Juventusnál igazolta, hogy okkal tartották kiemelkedő tehetségnek. Az Eb-n nyújtott teljesítményével inkább már csak megerősítette, amit már előtte is sejtettünk: ő az olasz foci jelene és jövője.
Chiesa ígéretes fejlődésének szintén egy térdsérülés vetett véget: 2022 januárjában neki is elszakadt a térdszalagja. A visszatérése nehézkesen indult, a 22/23-as szezonban csak hat bajnokin lépett pályára kezdőként, a 23/24-es idényben pedig – 9 bajnoki gól ide vagy oda – szintén árnyéka volt régi önmagának. Jelenleg a Liverpool játékosa, ahol epizódszereplő a sztárok mögött, idén 63 percet töltött a pályán.
A gólok és a gólpasszok le sem írják igazán, miért volt (és pláne lehetett volna) különleges játékos Chiesa: a gyorsaságára nehezen találtak ellenszert az ellenfelek, nagyszerűen cselezett, az intenzitása pedig nem csak a támadásban, de a védekezésben is kapóra jött az edzőinek. Talán még mindig nem reménytelen, hogy legyen kiemelkedő szezonja, de a 2020 környéki formájához aligha tér már vissza.
Riccardo Calafiori
Calafiori 2018 nyarán írta alá az első felnőtt szerződését, pár hónappal később azonban komoly veszélybe került a pályafutása egy térdsérülés miatt. Az olasz védő térdében minden szalag szakadt, így nemcsak az volt a kérdés, futballozhat-e még valaha, hanem az is, tud-e fájdalom nélkül sétálni a rehabilitáció után.
Calafiori esetében végül szerencsésen sült el a dolog: közel egy év kihagyás után visszatérhetett a pályára, majd egy bázeli kitérőt követően fantasztikus szezont zárt a Bolognával.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/06/image-a2485689-2cdc-4175-821c-003c3b523c07-85-2560-1440.jpeg)
Riccardo Calafiori
Fotó: Getty Images
A válogatott védő 2024 nyarán az Arsenalhoz szerződött, ahol alighanem alapember lett volna, ha nincsenek kisebb sérülései. Calafiori karrierjét a visszatérése után végigkísérték a különböző izomproblémák, ami problémás lehet a jövőben, az viszont pozitívum, hogy az ő karrierjét nem törte meg a fiatalon elszenvedett sérülés, és fel tudta magát építeni a legmagasabb szintre.
Giorgio Scalvini
Az utóbbi évek talán legizgalmasabb olasz védőtehetsége 18 évesen tűnt fel az Atalantában, ahol villámgyorsan alapemberré és Gasperini egyik kedvencévé vált. Scalvini tulajdonképpen a modern védő prototípusa: a progresszív mutatói (passz vagy labdacipelés) az egekben vannak, magabiztosan cselez, megbízható a párharcoknál, nem véletlenül figyelték már tinédzserként a legnagyobb klubok.
2024-ben – a szezon legvégén – elszakadt a térdszalagja, amivel ugrott az Eb.
A fiatal védő rekordgyorsasággal tért vissza a pályára, november közepén már újra játszott, decemberben azonban ismét kidőlt. Némi pozitívum, hogy neki legalább nem a műtött térdével voltak problémák, hanem egy ettől teljesen független vállsérülés gyötörte, az viszont semmiképpen sem örömteli hír, hogy a vállát is műteni kellett, amire ráment a szezonja, így tavaly csak 371 percet töltött a pályán.
Giovanni Leoni
A 18 éves tehetség mindössze 14 bajnokin játszott az előző szezonban, de annyira meggyőző volt a játéka, hogy a nyáron már a legnagyobb olasz klubok versenyeztek az aláírásáért. Mivel a Parma borsos árat szabott meg a védőért, az Inter-Juve-Milan hármas egyenként visszalépett, és végül a Liverpool vásárolta meg, amely 31 millió eurót fizetett érte, leginkább a jövőt szem előtt tartva.
Leoni az Angol Ligakupában mutatkozott be, ráadásul nagyszerű teljesítményt nyújtott a Southampton ellen. Csakhogy már a legelső mérkőzésén megsérült – szinte magától értetődő módon a térdszalagja szakadt el – és az óvatos számítások alapján is legalább kilenc hónapig tart a felépülése. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb a következő szezonban léphet újra pályára.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés