Amatőrként csatlakozott a comói álomprojekthez, a következő szezonban már a Serie A-ban focizhat

Szigorúan innen nézve nehéz átérezni, mi mindenen mehetett keresztül Alessandro Gabrielloni, amikor elfogadta a Serie D-ben szereplő klub ajánlatát. Ha viszont a szakmai oldaláról közelítjük meg – ami a Comói-tóról nézegetett képeket látva azért elég nagy kihívás – már közel sem annyira egyértelmű választás. 24 évesen egy félprofi bajnoksághoz igazolni felér egy vallomással, onnan már csak a legritkább esetben valósulnak meg a gyerekkori álmok.

Gabrielloni az akkoriban még a Serie B-ben szereplő Ancona utánpótláscsapatában kezdte a pályafutását. A sztori azonban hasonlóan folytatódott, ahogyan számos olasz klub esetében: pénzügyi problémák, folyamatosan mélyülő válság, majd a végén a csőd. Ezt követően a legszűkebb értelemben vett helyi klubhoz, a Jesina Calcióhoz csapódott, és végül itt is mutatkozott be a nagyok között 16 évesen.

Három szezon után továbbállt, megfordult Maceratesem a Taranto, a Martina, a Campobasso, a Cavese, valamint a Bisceglie csapatainál. Ezek többségében az olasz negyedosztályban szerepeltek, a kivételt a Martina és a Bisceglie jelentette, gólt azonban egyetlen Serie C-meccsen sem szerzett. Így került 2018-ban a Serie D-ben senyvedő Comóhoz, amely a kétezres évek elején még élvonalbeli klub volt, ám azóta megállíthatatlanul zuhant az olasz futballpiramis aljára.

A szebb napokat látott Como 2003-ban pottyant ki a Serie A-ból, 2005-ben a másodosztályú tagságát is elveszítette, és miután szép lassan elfogytak a befektetők, csődöt jelentett. A klubot újralapították, és a Serie D-ben indulhatott tiszta lappal, 2017-ben azonban ismét lehúzták a rólót az anyagi nehézségek miatt. Gabrielloni tehát egy olyan klubhoz igazolt, amely bő tíz év leforgása alatt kétszer is földbe állt, és nem sok minden utalt arra, hogy a közeljövő sokkal sikeresebb lesz.

2019-ben azonban egy indonéz cég felvásárolt a klubot szerény 850 ezer euróért. Egy indonéz cég? Bocsánat, talán pontosabb lett volna úgy fogalmazni, hogy az indonéz cég: a dohányiparban érdekelt Djarum ugyanis nemzetközi viszonylatban is óriásnak számít. „A stadion pocsék állapota és a csőddel kapcsolatos múlt ellenére nagyon különleges érzéseink voltak a Como kapcsán. Ezért vásároltuk meg a klubot” – mondta Michael Gandler, akit a klub gatyába rázásával bíztak meg.

Gabrielloni első szezonjában még nem sikerült a feljutás, de a csatár nagyszerűen érezte magát a városban, amin az is segített, hogy 14 bajnokin 10 gólt szerzett. Vagy talán épp azért ment neki ennyire a játék, mert gyorsan otthon érezte magát. De talán lényegtelen is, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e hamarabb, Gabrielloni számára ez egyet jelentett: a feljutás szempontjából sikertelen szezont követően is maradni akart a klubnál.

Az új tulajdonosok érkezésével stabilizálódott a klub helyzete, és szép lassan meg is kezdte a kapaszkodást. Ez a meglévő játékosok számára mindig új kihívást jelent, hiszen ahol megjelenik a pénz és az ambíció, ott egyre nehezebb feladat a keretben ragadni. Egy olyan játékosnak, aki az egész karrierjét a Serie D-ben töltötte, a folyamatos osztályváltások ijesztőek lehetnek, Gabrielloni számára azonban nagyon fontos volt ez az időszak: ekkor jött rá, hogy megélhet a fociból.

Beszédes, hogy Gabrielloni a foci mellett egy másik vasat is tűzben tartott, és közgazdaságtant tanult. 2020-ban, a Covid idején le is vizsgázott, méghozzá a sokak által megtapasztalt, vagy inkább megszenvedett módon.

Gabrielloni végül nemcsak hogy megragadt az időközben Serie B-be kapaszkodó csapatban, de kifejezetten fontos játékossá nőtte ki magát. Az előző két szezonban – többnyire csereként beállva – 4-4 gólt jegyzett, a 2023/24-es idényben azonban több lehetőséget kapott az edzői stábtól, ami nagyszerű döntésnek bizonyult. 34 mérkőzésen 9 gólt szerzett, amivel a csapat második legeredményesebb játékosa lett a szezon legjobbjának megválasztott Patrick Cutrone után.

Nem túlzás azt állítani, nagy szerepe volt abban, hogy a Como 21 év után visszajutott az olasz élvonalba. „Az amatőröktől a Serie A-ig jutottunk a Comóval. Még nem fogtam fel. Talán majd akkor, amikor a San Siróban, az Allianz stadionban vagy az Olimpicóban játszunk” – nyilatkozta a feljutást követően. A következő idény neki és a klubnak is hatalmas kihívás lesz, ám ha van csapat, ami hozzászokott ehhez, az épp a Como.

Az ambíció egyértelműen megvan, hogy valami maradandót alkossanak a festői városban. A befektetők között megtalálható Thierry Henry és Cesc Fábregas neve, utóbbi a szakmai stábnak is része, hivatalosan másodedzőként. Tekintve, hogy a Como rendelkezik a Serie A leggazdagabb tulajdonosaival, attól sem nagyon kell tartani, hogy a következő éveik az ingázásról szólnak. Láttuk azt a Monza esetében is, mennyit számít ilyenkor, ha rutinos játékosokat tudnak vásárolni.

Márpedig a Como már a Serie B-ben képes volt magához rántani néhány Serie A-szinten is ismert játékost, a comói születésű Cutrone mellett Simone Verdit és Daniele Basellit is sikerült a klubhoz csábítani, hogy csak párat említsünk a nagyobb szerzemények közül. A nyáron – mindamellett, hogy a 7500 fős stadion bővítéséhez mihamarabb hozzákezdenének – ez lesz a legfontosabb feladat: megerősíteni úgy a keretet, hogy azzal megragadjanak az élvonalban.

Ám azt azért talán megkockáztathatjuk, hogy Alessandro Gabrielloninak helyet szorítanak az A-ban is.