„Ronaldótól meg kell szabadulni” – egyre többen kritizálják az ötszörös aranylabdást

Cristiano Ronaldo hozzászokott, hogy a ténykedését az átlagosnál jóval nagyobb médiaérdeklődés övezi, gyakran nem épp pozitív kontextusban, amin kár csodálkozni, a hőseposzoknál már csak bukott hősökről szóló történeteket könnyebb eladni. „Pontosan tudom, hogy az emberek puskával a kezükben várják, hogy kihagyjak egy büntetőt vagy felsüljek egy fontos meccsen. De ez az élet része, amire fel kell készülni, el kell fogadni. Én évek óta készen állok” – mondta egy 2019-es interjúban.

Ha a helyzet nem lett volna ennyire egyértelmű, akár jóstehetségnek is tarthatnánk az ötszörös aranylabdás portugált. Mostanság a Juventus egyébként is hálás téma, elvégre az idei szereplése beleillik a bukott hősök narratívájába. Andrea Pirlo csapata a Bajnokok Ligájában már a legjobb tizenhat között búcsúzott, a Serie A-ban pedig egyre biztosabb, hogy megszakad a torinóiak évtizedes dominanciája, és sorozatban kilenc Scudetto után az Inter lesz a bajnok.

A megszokotthoz képest szerényebb teljesítmény után Ronaldo kapta a kritikák zömét, amely láthatóan frusztrálta is a portugált. A Portóval szemben elveszített párharcot követően mesterhármassal büntette a kiesőzónából menekülni szándékozó Cagliarit, majd a kamerán keresztül megüzente, most kritizálják a teljesítményét. Ha arra számított, hogy ezzel sikerül elhallgattatnia a kritikákat, akkor keservesen csalódnia kellett.

A helyzet azért érdekes, mert a Ronaldóval kapcsolatos megállapítások jó része igaz, a portugál támadóval kapcsolatos (kizárólagos) kritikák mégis igazságtalanok vele szemben. Másként fogalmazva: Ronaldo ugyan kétségtelenül részese a Juventus problémájának, ám a felelősség elsősorban nem őt terheli a kialakult helyzetért, hanem a klub vezetőségét. Akik 2018-ban azzal a felütéssel szerződtették a portugált, hogy ő már csak az utolsó hiányzó láncszem egy működő gépezetben.

Két évvel korábban a Juventus BL-döntőt játszott, ahol a sorozatot három idényen keresztül domináló Real Madridtól kapott ki. Ronaldo a döntőben remekül játszott, ő egyenlített ki, majd a demoralizáló harmadik találatot is ő jegyezte. Ez a két csapat egy évvel később is összefutott Európában, és talán mondani sem kell, hogy a portugál ekkor is főszerepet játszott: a párharc során háromszor talált be, ő vágta be a mindent eldöntő tizenegyest is a visszavágó hosszabbításában.

Ronaldo maga is úgy érezhette, hogy a Real Madrid a harmadik BL-győzelemmel és Zinedine Zidane távozásával eljutott egy ciklus végére, neki pedig nincs már ideje megvárni egy új sikercsapat felépülését. Így inkább Torino felé vette az irányt, ahol az olasz bajnokság totális ledominálását követően egyre kétségbeesetten vágytak a Bajnokok Ligája-sikerre. „Match made in heaven” – elsőre tényleg tökéletes párosításnak tűnt a frigy.

Innentől egy dolog biztossá vált: Ronaldo leigazolásának megítélése azon fog múlni, hogy nemzetközi szinten mit ér el a Juventus. A torinóiak ugyanis Olaszországban az ötszörös aranylabdás nélkül is legyőzhetetlennek számítottak: gazdaságilag, játékosállományt tekintve, de még a kispadon is messze kiemelkedtek a Serie A mezőnyéből. Innen nézve megérthető, miért Ronaldón csattant az ostor: tőle nem a Cagliari ellen várták az extrát, hanem azt, hogy átsegíti a csapatot a BL-párharcokon.

2019 hozta el az egyetlen igazi Ronaldo-momentumot, amikor az Atlético Madrid elleni visszavágót, amit 0-2-ről kezdett csapat, mesterhármasával megfordította. A negyeddöntőben az Ajax már megállította a Juvét, a mutatott játék alapján teljesen megérdemelten. A két csapat játéka között intenzitásban, sebességben egyaránt jókora különbség volt, amit nem lehetett egyetlen játékos nyakába varrni – pláne azt követően, hogy már egy körrel korábban is neki köszönhették a továbbjutást.

Mivel Massimiliano Allegri és a Juventus kapcsolata érezhetően megfáradt, a vezetőség elsősorban a kispaddal próbálta megoldani a helyzetet, de az Olaszországba egy év angliai kitérőt követően visszatérő Maurizio Sarri inkább tűnt izgalmas, mintsem jó választásnak. A magas presszingre és labdatartásra építő Sarri keservesen felsült a feladattal, ugyan a bajnokságot nagy nehezen behúzta a Juventus, ám ekkor már érződött, a csapatot nem feltétlenül lehet a BL-esélyesek között számon tartani.

A mostani szezonnak már úgy futott neki a Juventus, hogy a teljes mértékben újonc Andrea Pirlóval új időszámításba kezdett – vagyis ebben az idényben már a klub vezetősége sem számolhatott reálisan BL-győzelemmel. Kétségtelen, hogy a nyolcaddöntős vereség alulmúlta a várakozásokat, ám ez megint csak nem az az év, amikor egyetlen játékoson számon lehet kérni a kiesést. Érthető tehát, hogy miért vette zokon Ronaldo az őt ért kritikákat.

A Juventus – sok más klubhoz hasonlóan – kénytelen volt meghúzni a nadrágszíjat a kieső bevételek miatt. Terítéken van CR értékesítése is: bár a portugál eladásából önmagában nem biztos, hogy nagyon sok bevételt remélhetnének, az hatalmas könnyebbséget jelentene, ha az éves szinten 31 millió eurós fizetését másra fordíthatnák. Nem mellékes adalék, hogy Ronaldo rendszerbe való beilleszthetőségével kapcsolatosan is merültek fel kételyek szakértőkben, edzőkben.

Antonio Cassano egyike azon szakértőknek, akik taktikai szempontból problémásnak tartják a jelenlétét: szerinte Pirlo filozófiájához egyáltalán nem passzol. Hasonló gondolatokat tulajdonít a La Repubblica Allegrinek, aki állítólag búcsúzóul azt tanácsolta Andrea Agnellinek: „Szabaduljon meg Ronaldótól. Ő ugyanis csak meggátolja a csapatot a fejlődésben.” Ha valóban mondott ilyet Allegri, elsősorban a taktikára gondolhatott, és nem a Juve-brand miatt aggódott.

Az utóbbi időben a portugál viselkedése is központi téma volt a sajtóban. Villámgyorsan körbejárta a netet, hogy a Juventus múlt heti (egyébként 3-1-re megnyert) meccsén Ronaldo elhajította a mezét, miután képtelen volt betalálni a Genoa kapujába. Később kiderült, hogy a sztori így, ebben a formában nem igaz, bár a portugál kétségtelenül dühös volt a teljesítménye miatt, a mezét valójában az egyik labdaszedőnek dobta oda. Pirlo ezt még nem tudta, amikor mentegetni kezdte játékosát.

Hétfőn a Gazzetta dello Sport arról írt, hogy Ronaldo a Genoa elleni meccs után az öltözőben is folytatta a műsort, és dühében belebokszolt a falba. Ezt a klub cáfolta. Bergamóban eközben Hans Hateboer és a társai meglepték egy Ronaldo-mezzel Robin Gosenst, aki korábban megjelent könyvében felidézett egy történetet, amikor a portugál nem volt hajlandó mezt cserélni vele. Gosens jót nevetett a poénon, amely Ronaldót csak még rosszabb színben tüntette fel a héten.

Nem mintha ezzel véget ért volna a negatív médiamegjelenések sora. Luca Toni azt állította, Romelu Lukaku sokkal komplettebb támadó, mint az ötszörös aranylabdás. Massimo Mauro, a Juventus egykori középpályása pedig tovább ment. „Ronaldo egyetlen helyen sem volt vezér, és nem is lesz az. Olyan, akár egy cég: a számok sokkal fontosabbak neki, mint a csapat sikeressége. Cristiano nem húzza magával a társakat, mindig arra vár, hogy kiszolgálják. Egyénileg nagyszerű, de nem csapatjátékos."

Ronaldót 2022-ig köti szerződés a Juventushoz, de egy esetben biztosra vehető a távozása: amennyiben a csapat óriási meglepetésre kicsúszik a top 4-ből. Nyolc fordulóval a vége előtt a címvédő a harmadik helyen áll, egyetlen ponttal a Milan mögött, de csak hárommal az ötödik Napoli előtt. Ha a hétvégén az Atalanta legyőzné a Juventust, akár már ezen a héten kicsúszhatna a BL-t érő helyekről, bár ehhez a Napolitól bravúrra lenne szükség az Inter ellen.

Forrás: goal.com