Aki még Ibrahimović előtt is talány maradt: a Milan megzabolázhatatlan szélsője a varázslatot keresi a fociban

Publikálva 19/03/2024 - 20:12 GMT+1

Rafael Leão rengeteg kritikát kapott a szezon során, de azt vallja: ezek többnyire csak felvillanyozzák őt. A portugál immáron az ötödik szezonját tölti a piros-feketéknél, és évek óta húzóembernek számít, mégis folyamatosan felmerül a kérdés: vajon teljes egészében ki tudja-e aknázni a képességeiben rejlő potenciált.

Rafael Leao és Theo Hernandez - fotó: Piero Cruciatti

Fotó: AFP

2019 szeptembere.

A meccs már a végéhez közeledik, a szurkolók – a biztos vereség tudatában – egyre nagyobb csoportokban sétálnak a kijárat felé. Egy újabb gyalázatosan rossz meccs, egy újabb elpocsékolt délután után az a minimum, hogy az ember nem üldögél naphosszat a dugóban. Érthető. Ám azok, akik kitartanak, még végignézhetik a találkozó egyetlen említésre méltó Milan-pillanatát.

A csapat nyáron igazolt portugál reménysége a kaputól 25-30 méterre labdához jut, és már az átvétellel leráz egy embert, majd egy ritmusváltással megindul a kapu irányába. A szituáció nem sok jóval kecsegtetett: ketten oldalról, ketten szemből támadják, a játéktér pedig minden ezredmásodperccel szűkül. De akkor elkezdődik a varázslat.

Labdarúgás

Cristiano Ronaldónál elszakadt a cérna, majdnem behúzott egyet a piros lapot felmutató bírónak

09/04/2024 - 10:13

A védő – bízva a létszámbeli fölényben – ráront a szélsőre, aki egy finom csellel befelé húzza a labdát, majd ballal maga elé teszi, és már azzal a lendülettel viszi is tovább. Egy másik védő, mire felfogja, mi történik, már a földön csücsül, a támadó pedig a gyengébbik lábával mértani pontossággal a bal alsóba küldi a labdát.

Így született meg az első Milan-gól Theo Hérnandez és Rafael Leão összjátékából.

Néhány másodpercbe sűrített zsenialitás sovány vigasz egy hazai pályán elszenvedett 3-1-es vereség után, különösen, ha már szeptemberben négy vereségnél jár a csapat. És mégis: utólag visszatekintve ez volt az egyik legelső jele annak, hogy a hosszú tél a végéhez közelít, és karnyújtásnyira van a tavasz.

Leão fejlődése nem volt egyenletes, és még jó darabig csak a sokat sejtető momentumokkal került be a hírekbe. Azon a csodálatos nyáron, amely során a Milan sorozatban 12 bajnokit hozott le veretlenül, elsősorban luxuscsereként gyűjtögette a tapasztalatot. Rá egy évre már kezdő volt, de még nem állt készen a vezérszerepre.

2021-ben viszont már az olasz bajnokság legértékesebb játékosának választották.

A portugál teljesítménye még abban az évben is hullámzott, viszont épp akkor vette hátára a Milant, amikor annak a legnagyobb szüksége volt rá. Az utolsó hat bajnokin, amely során a piros-feketéknek folyamatosan nyerniük kellett, hogy maguk mögött tartsák az Intert, három gólt szerzett és további hatot előkészített.

A Milan előző szezonja csalódás volt, de ez nem Leão teljesítményén múlt, kicsivel még túl is szárnyalta az MVP-idényét (15 gól, 8 gólpassz).

El tehát nem kallódott a portugál szélső, meghatározó játékossá érett a világ egyik legnagyobb klubjában, de azt sem mondhatjuk, hogy sikerült kiaknáznia a képességeiben rejlő lehetőségeket. A fentebb felsorolt számokban az a legmegdöbbentőbb, hogy lehetnének még sokkal jobbak is, ha egy kicsivel pontosabb és/vagy szerencsésebb.

Szokták mondani, hogy a zsenit sokszor kevés választja el az őrülttől, és időnként Leão játékában is megfigyelhető egy ehhez hasonló kettősség. Olykor képes a legnagyobb ziccereket is kihagyni, hogy aztán tíz perccel később négy védővel a nyakán varázsoljon valamilyen Puskás-díjra esélyes alkotást. Mintha rangon aluli lenne, ha valami túl egyszerű.

Cristiano Ronaldo

Fotó: Getty Images

Igazából logikus, hogy ez a kettősség a példaképeiben is megjelenik: a 24 éves játékosnak Cristiano Ronaldo és Ronaldinho a két kedvence.

A két klasszis közül egyértelműen utóbbihoz áll közelebb a játéka. Mindketten élvezik a szabadságot, a kreativitást, a különleges mozdulatokat. Nem csak a győzelemért játszanak, hanem a futball nyújtotta élményért is, mert azt vallják: a foci az önkifejezés egyik eszköze, ők pedig elsősorban azért vannak a pályán, hogy szórakoztassanak.

Erről a Corriere della Serának adott interjúban hosszabban is beszélt.

„Szeretem a gyönyörű gólokat. Természetesen sokat akarok lőni, de azért előkészítek és szervezek is, komplett játékos vagyok. A mai futball csak a statisztikákról és a számokról szól. Ez nem tetszik. A futball ugyanis varázslat, öröm. Feldühít, amikor az emberek csak a számokat nézik. Ha rosszul játszol, de szerzel egy gólt, máris azt mondják: hűha. Én nem ilyen vagyok, mert az embereket szórakoztatni kell. Így én is szórakozom. A szépség híve vagyok.”

CR inkább a számok embere, Ronaldinho (és igazából Leão is) valami mágikusabb entitásként tekint a futballra. Az ötszörös aranylabdás megszállottan kereste, hogyan válhat egyre és egyre hatékonyabbá, folyamatosan megszabadítva a játékát a feleslegesnek vélt elemektől, hogy a végén csak a gólszerző gép maradjon. De vajon találkozhat-e, egyesülhet-e ez a két világ?

Ha igen, akkor Leão a világ egyik legjobb játékosa is lehet. Ha nem, akkor pedig megmarad a világ egyik legszórakoztatóbb (de egyben legfrusztrálóbb) játékosának.

Ez elsősorban rajta múlik, mert még Zlatan Ibrahimović is azt írta róla a könyvében, hogy ő volt az egyetlen a Milan keretében, akire sehogyan sem tudott hatással lenni. Igaz, Leão nem teljesen értett egyet ezzel a gondolattal.

Zlatan Ibrahimovic, Olivier Giroud és Rafael Leao

Fotó: Getty Images

„Sokat javított a játékomon. Mindenféléről beszélgetünk, nem csak a fociról. Szükségem volt rá, mivel nem csak futballistaként, de emberként is rengeteget segített. Fontos az életemben: játékosként is az volt, és most is az.”

A portugál rengeteg kritikát kapott a mostani szezon során, ugyanis kevesebb gólt lő a megszokotthoz képest. És nem csak a találatok hiányoznak: átlagosan 1.18-cal kevesebb lövése van 90 percre levetítve, és durván feleannyiszor találja el a kaput, mint az előző szezon(ok) során. Ha csak a hatékonyságot nézzük, messze a mostani a legrosszabb szezonja a topligákban.

Többek között erre utalt a nyilatkozatában, amikor azt sérelmezte, hogy egyesek csak a számokat veszik alapul, de tágabb kontextusban már nem vizsgálják a történteket. Na, de akkor mit mond a tágabb kontextus? Azt, hogy a portugál szezonja – ha egyénileg el is marad az előző években hozott számaitól – nem olyan rossz.

A bajnokságban a négy gólja mellett van hét gólpassza is, ezen kívül számos olyan akció, amelyben nem az övé volt az utolsó vagy utolsó előtti szó, de mégis az ő mozzanata volt a kulcs. 2024-ben ráadásul egyre jobban megy neki, az Európa-ligában három gólnál és ugyanennyi gólpassznál tart négy meccs után, és a bajnokságban is lőtt egy bombagólt az Atalantának.

Az sem mellékes, hogy amíg tavaly gyakorlatilag Leão volt az egyetlen, aki színt tudott vinni a Milan játékába, most ott van a kezdőben Christian Pulisic, aki már kilenc gólnál és hat gólpassznál jár, és a kispad is hozzá tudta tenni a magáét, Noah Okafor és Luka Jović egyaránt öt-öt találatot szerzett. Vagyis egészen egyszerűen az idei Milan kevésbé Leão-függő, mint az előző, ami igazából pozitív dolog.

Leãót egyébként nem feltétlenül zavarják a kritikus hangok, mert szerinte inkább ösztönzőleg hatnak rá, különösen akkor, ha jogtalannak érzi.

„A kritika mindig felvillanyoz. Időnként feldühít, de csak abban az esetben, ha nem konstruktív. Sajnálom, ha csak az a céljuk, hogy provokáljanak. Gyakran teszem fel a kérdést: értenek ők egyáltalán a focihoz? Érzelmes ember vagyok, még ha ezt nem is mutatom mindig meg. Mégis úgy érzem, hogy ezek a dolgok megerősítenek. Tudom, merre tartok.”