Kutyakomédia a Milan európai eltiltása, hiába próbál izmozni az UEFA

Amikor Michel Platinit az UEFA elnökévé választották, az egyik első ígérete az volt, hogy kicsit kiegyenlíti az erőviszonyokat. A politikában meglehetősen gyakorlatlan francia sportvezető általános elképedésre be is tartotta választási ígéretét, kicsit átdolgozta a Bajnokok Ligája-selejtezők kialakítását (a Loki köszönte is szépen), és bevezette a Financial Fair Play intézményét.

A szabályrendszer, amely leegyszerűsítve arról szól, hogy egy klub sem költhet többet, mint amennyi bevételt termel, nyilván ezer sebből vérzik, és Platini távozása óta - persze csak miután a Bajnokok Ligáját érintő összes változtatást visszavonták - már az FFP-vel kapcsolatban sincs akkora szigor. Nem mintha például a Manchester City ne kerülte volna ki az első perctől a szabályokat (ebben a Spiegel cikkben kvázi minden benne van), pedig pont az ilyen gazdasági potenciállal rendelkező klubok miatt hozták létre a rendszert.

A Milan, ha a pályán ez kevésbé jelentkezik is, azért a nagyok közé tartozik, amit látszólag cáfol, hogy a ma megjelent - de több, mint egy hónapja várható - döntés értelmében kizárták az Európa Ligából a csapatot. De csak látszólag.

A Milan visszaeső, hiszen az első kínai átvétel - amiről aztán kiderült, hogy egy blöff volt, semmi több - alkalmával egy nyár alatt eltapsolt 200 millió eurót a klub, amit aztán további kihágásokkal fejelt meg. A 2014-17 közötti időszakért egyszer már kaptak is eltiltást, de ezt sikerrel támadták a Legfelső Sportdöntőbíróság (CAS) előtt, ugyanakkor a 2015-18-as vizsgálati időszak miatt tavaly decemberben már felfüggesztett eltiltást róttak ki a klubra, ami a 2022/23-as idényig tartott (volna). 

Ehhez csak arra volt szükség, hogy szándéknyilatkozatot írjanak alá a könyvelésük gatyába rázásáról, amit a decemberben érkező gazdasági igazgató, Ivan Gazidis könnyű szívvel vállalt is a CAS előtt.

Azt persze senki sem gondolja komolyan, hogy a Milan annyira elkötelezett lenne a könyvelése rendbetételének érdekében, hogy ezért lemondana egy zsíros bevételekkel kecsegtető Bajnokok Ligája-szezonról. Az Európa Ligával már más a helyzet, még akkor is, ha a végső győzelem BL-helyet ér, de egyrészt erre bazírozni elég bátor dolog egy korábbi önmagához képest romokban heverő klubnál, másrészt ugyanúgy kétfrontos harcot jelent, mint a BL, csak a bevételek között mutatkozik óriási különbség.

A Milan az utolsó fordulóig harcban volt a Bajnokok Ligája-helyekért, és már a bajnokság utolsó heteiben egyre több szó esett arról, hogy ha mégsem sikerül a húsosfazék közelébe kerülni, akkor a klub megkezdi az alkudozást az UEFA-val, hogy az Európa Ligában üljék le az eltiltásukat.

Az Európa Liga amúgy sem kecsegtet sok jóval, hiszen csak akkor éri meg elindulni, ha hosszú menetelést terveznek, nyereséget pedig csak akkor termel, ha sikerül valahogy megnyerni. A végső győzelem azonban a jelenlegi Milannak csak nagyon távoli álom, ezt bizonyítja az is, hogy idén a csoportkörben ragadt a klub.

A Milan új edzővel, új koncepcióval vág neki a következő évadnak, amelyben egyetlen célja lesz: a Bajnokok Ligája-szereplés kiharcolása. Ebben segítségére lesz, hogy az egyeduralkodó Juventus, az alaposan megerősített Inter, illetve a mindig jó Napoli kétfrontos harcra készül a BL miatt, míg a milánóiaknak csak a bajnokságra kell majd koncentrálniuk. Igaz, a feladat még így is nagyon nehéznek tűnik.

Ez az a bizonyos év, amikor építkezni kell. Lerakni annak a Milannak az alapjait, amely néhány éven belül a bajnoki címért fog harcolni, csakhogy ez sem ígérkezik könnyű feladatnak, még akkor sem, ha pénzből nem áll éppen rosszul a csapat.

Az értékeiket ugyanis mindenképpen meg kellene tartaniuk, hiszen a Donnarumma-Romagnoli-Kessié-Paqueta-Piatek tengely nem tűnik rossznak játéktudásban és korban sem, viszont nagy kérdés, hogy milyen perspektívát tudnak kínálni ezeknek a játékosoknak úgy, hogy nincs BL, sőt a következő szezonban semmiféle európai kupameccs nem lesz.