Ki gondolta ezt tavaly? – Egy lesajnált cserevédő mentheti meg a Milan szezonját

2023 nyarán Matteo Gabbia abban a tudatban csomagolhatta a bőröndjét, hogy nagy valószínűség szerint véget ért a milanos pályafutása. A klubnál eltöltött évei alatt nem volt olyan szezon, amelyben átlépte volna a 700 játékpercet a bajnokságban, és évente durván nyolc-tíz mérkőzésen kapott lehetőséget kezdőként. 24 évesen – miután nem sok minden utalt arra, hogy a közeljövőben megváltozik a helyzete – elfogadta, hogy váltania kell, és a Villarrealhoz szerződött.

Az olasz védőnek Olaszországból is voltak kérői – zömmel a középmezőnyt alulról súrolók és a kiesőjelöltek közül – ő azonban a rizikósabb utat választva légiósnak állt. Ma már tudjuk, hogy ez, az olasz futballisták által egyébként ritkán választott út, a lehető legjobbat hozta ki belőle.

"Először kerültem külföldre, ami fontos változás volt az életemben. Bátrabbnak kellett lennem, arra kényszerültem, hogy új dolgokat tanuljak – ezek pedig abban is segítettek, hogy magabiztosabb legyek. Rendszeresen játszottam, és másfajta stílussal szembesültem" – mondta a Spanyolországban töltött időszakról, amely során nagy hatást gyakorolt rá a Napolinál hat évet lehúzó Raúl Albiol.

Gabbia csupán fél évet töltött a Villarrealnál, mielőtt postafordultával visszaküldték volna Milánóba. Pontosabban: a Milannak kellett visszahívnia, ugyanis Fikayo Tomori, Malick Thiaw és Pierre Kalulu sérüléseivel elfogytak a belső védők, Stefano Piolinak pedig két opciója maradt belülre: a borzasztóan sérülékeny és a térdsérülése után rosszul, de mindenképpen látványosan öregedő Simon Kjær, valamint a 18 éves Jan-Carlo Simić.

Mivel az akkor 24 éves játékos még szerződésben állt a Milannal, és a beillesztésével sem kellett sokat bíbelődni, ideális választás volt arra a pár hónapra, amíg a sérültek visszatérnek. Hogy ebből több is lehet, arra ugyancsak nem utalt semmi: a spanyol bajnokságban mindössze három bajnokit játszott végig, decemberre teljesen kiszorult a rotációból, és többnyire az Európa-ligában kapott játékperceket.

Gabbia a gyerekkora óta álmodozott arról, hogy egyszer a Milan futballistájaként pályára léphet a San Siróban. A nagyapja a csapat egyik bérletese volt, aki rendszeresen vitte az unokáját meccsekre, így olyan játékosokat láthatott testközelből, mint Alessandro Nesta, Thiago Silva, Clarence Seedorf, Andrea Pirlo, Kaká, de némi túlzással az egész keretet felsorolhatnánk. Az álom végül 2020 februárjában vált valósággá – meglehetősen furcsa körülmények között.

A Torino elleni mérkőzés 42. percében Kjær egy sprintet követően a földön maradt, és jelezte: nem tudja folytatni a játékot. Pioli ekkor a már melegítő Mateo Musacchióhoz fordult, ám a cserejátékos vádlija is megsérült, így nem volt más opció, mint a 19 éves – a felnőttek között csupán epizódszerepekhez jutó – Gabbia. A fiatal védő debütálása jól sikerült, stabil játékával hozzájárult a csapat 1-0-s sikeréhez.

- mondta a lefújást követően.

Innentől kezdve már a keret teljes értékű játékosának számított, és a sérüléshullámok idején – ilyenekből pedig akadt néhány – többször támaszkodtak rá, de mindig megmaradt kiegészítő játékosnak. A legközelebb talán a 20/21-es szezonban járt ahhoz, hogy nagyobb szerepet szánjanak neki, csakhogy a 12. fordulóban elszakadt a bokaszalagja, és mire visszatért, állandósult a kezdőben a Romagnoli-Tomori kettős.

Romagnoli távozásával ismételten Kjær került előtérbe, a dán védő sérülését pedig Kalulu használta ki – abban az évben a Scudettót is megszerezte a Milan. Pioli taktikájához – amelyben meghatározó szerep jutott a magas védelmi vonalnak és az egész pályán alkalmazott emberezésnek – atletikus játékosokra volt szükség. Vagyis olyan adottságokra, amelyekkel Gabbia egészen egyszerűen nem rendelkezett.

Gabbia játékintelligenciájára már az utánpótlásban felfigyeltek az edzői. Ez volt az a képesség, ami miatt a Milan U17-es csapatának edzője, Riccardo Monguzzi úgy látta, hogy a védekező középpályásként igazolt játékost érdemes lenne kipróbálni a védelemben.

Innentől egy darabig párhuzamosan látta elé a régi és az új pozícióját: a Milan ifijei között már védőt játszott, az olasz korosztályos válogatottakban viszont még középpályásként számoltak vele - ezen a poszton játszott a 2018-as U19-es Eb-n is, amin ezüstérmet szereztek az olaszok.

Az olaszt a játékolvasási képessége mellett a nagyszerű ütemérzéke és a térlátása miatt is izgalmas tehetségként tartották számon, ám a felnőttek között időbe telt, mire meg tudta mutatni a képességeit. Ráadásul valamilyen megmagyarázhatatlan módon fél év nem túl sikeres spanyolországi kitérő alapozta meg azt az önbizalmat, ami a Milanhoz való visszatérése óta szinte minden mérkőzésén látszódik rajta.

Ha lábon nem is, de fejben rengeteget gyorsult, sokkal jobb döntéseket hoz, mint korábban, és a kiemelkedő anticipációs készségeivel hatékonyan ellensúlyozza a sebességből fakadó hátrányát. A középpályás múltja ráadásul a labdakihozataloknál is kapóra jön; ha nem is ő a legprogresszívebb védő a világon, de rendelkezik azokkal a technikai alapokkal, amelyek ma már egy védőnél is minimális követelménynek számítanak.

Gabbia a stílusa alapján még így is inkább a klasszikus, régi vágású védők táborát erősíti. Magasra feltolt védelemben – legalábbis a négyvédős rendszerekben – akkor is folyamatos kockázatot jelent, ha jól olvassa a játékot, ugyanis minél nagyobb területet kell levédekeznie, annál nagyobb eséllyel kényszerül futóversenyekre. Látva azonban a posztriválisok teljesítményét, ez most a Milan legkisebb problémája.

"Én Gabbiát raknám a kezdőbe, mert az előző fél évben ő volt a legjobb védő [a Milanban]. Jól játszik. Ő nálam egyértelműen ott lenne a kezdőben, és az a kérdés, ki van mellette" – nyilatkozta 2024 nyarán Tullio Tinti. Gyorsan válaszolunk a jogosan felmerülő kérdésre: ő Gabbia ügynöke, a nyilatkozat tehát nem minden elfogultságtól mentes, de az állítás objektív szempontrendszer alapján is megállja a helyét.

Ennek persze több összetevője is van, nem utolsósorban az, hogy a többi belső védő iszonyatosan hullámzóan teljesít. Tomori hónapok óta formán kívül játszik, Thiaw a forint árfolyamánál is szeszélyesebb, Strahinja Pavlović pedig egy az egyben olyan, mint a Football Manager-mémben leírt 190 centis, 20-as agresszióval rendelkező balkáni védők. Ez a bestia egyetlen nyelven beszél: és az az erőszak!

A félreértések elkerülése végett: Pavlović nem kezdett vérengzésbe a pályán (leszámítva azt az esetet, amikor az ő fejbőre szakadt fel, és Chiellini-módban fejezte be a meccset), viszont elképesztően agresszív stílusban védekezik, azonnal a párharcokat keresi, és minden szituációt úgy azonosít, mintha 1566 lenne, a törökök körbevették volna a várát, és már csak egy hősies öngyilkos rohammal vehetné a saját kezébe a sorsát.

Paulo Fonseca az egész szezonban sokat kísérletezett a belső védőkkel, unortodox módon épp a védelemben rotál a legtöbbet, ahol mindennél fontosabb lenne a stabilitás. Ezt persze a portugál sem a jó kedvében teszi, hanem kényszerből: egyik duó sem nyújtott meggyőző teljesítményt, ráadásul a sérülések és az aktuális formák miatt is variálnia kellett. Tintinek azonban igaza lett: jelenleg az a kérdés, hogy ki játsszon Gabbia mellett.

Azon a nyolc mérkőzésen ugyanis, amelyen a 25 éves olasz kezdőként lépett pályára, a Milan csak öt gólt kapott, függetlenül attól, ki volt a társa. A tíz Gabbia nélküli meccsen a piros-feketék átlagban 1.7 gólt kaptak, és a megszerzett pontok terén is visszaesés tapasztalható, még ha nem is annyira drasztikus mértékben (1.62-ről 1.5-re). Azóta pedig, hogy az olasz visszatért a sérüléséből, egymást követően két meccset is kapott gól nélkül hozott le a Milan.

Ezek a minták természetesen túlságosan kicsik ahhoz, hogy hosszabb távra következtetéseket vonjunk le belőlük, hiszen most még egy-egy meccs is erősen befolyásolhatja a számokat. Gabbia azonban a statisztikák mellett a szemteszt próbáját is kiállja: a kiváló játéka mellett az is szembeötlő, mennyi szerepet vállal magára a védelem irányításában. Nem véletlenül kapott a klubtól új, 2029-ig szóló szerződést, durván kétmillió eurós fizetéssel.

Hogy Gabbia állandósítja-e ezt a formát, és sikerül-e megfelelő partnert találni neki, az a Milan egész szezonját meghatározhatja. Támadásban a milánóiak remek számokat hoznak (kialakított xG-ben alig maradnak el az Atalantától és az Intertől), hátul viszont rendszeresek a kihagyások. Amennyiben ezt még a közeljövőben sikerülne levetkőzni, úgy a Milan is csatlakozhatna a Scudettóért zajló, elképesztően szoros versenyfutásba.