Ancelotti, Maradona, Totti – nem sima könyv, az olasz foci bibliája lett a Nem futball, calcio!
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Publikálva 05/09/2024 - 18:12 GMT+2
Mártha Bence Nem futball, calcio! címmel írta meg egy vaskos könyvben az olasz klubfoci történetét. Tette mindezt egyszerre informatívan és szórakoztatóan, így az egyik legjobb, magyar nyelven írt kötetet köszönhetjük neki, amit a labdarúgásról valaha írtak. Olvashatunk a Helenio Herrera- és José Mourinho-féle Interről, Marcello Lippi Juventusáról, és a Silvio Berlusconi-éra AC Milanjáról is.
A Nem futball, calcio! című könyv © a szerző felvétele
Fotó: Eurosport
Mártha Bencének köszönhetően a rendkívül szórakoztató Nem futball, calcio! c. könyvben olvashatjuk el az olasz klubfutball történetét.
Sean Maguire: "Milyen egy kurva jó könyv, Will?”Will Hunting: "Amitől befelé nő az ember haja.”
Ez a párbeszéd a Robin Williams (Sean Maguire) és a Matt Damon (Will Hunting) által játszott figurák között zajlik Gus Van Sant Good Will Hunting című 1997-es filmjében. Egykori kollégánk, Mártha Bence Nem futball, calcio! c., magánkiadásban megjelent kötete eszméletlenül jól sikerült, befelé nőtt tőle a hajunk.
Súlyos cucc, és nem csak azért, mert 1,2 kilós lett. Közel 550 oldalban kapjuk meg tőle az olasz foci bibliáját, amelynek első mondata úgy hangzik, hogy még a fenti idézethez is passzol. "Szia! Írtam neked egy kurva jó könyvet az olasz fociról."
Magnum opusában nagyban hozza azt Benito, amit még az NST-n próbált a közösséggel együtt (sikerrel) létrehozni, úgy írni a fociról, ahogy beszélget róla két szurkoló egymás között. Egyszerre szórakoztatóan és informatívan. Bence végig tegezi az olvasót, egyenrangú partnernek tekinti őt, és nem felülről lefelé szól hozzá, hanem közvetlen, laza stílusban. Minderre ráerősítenek Merényi "Grafitember" Dániel szenzációs rajzai.
"Megjelent előttem egy időegyenes, és kíváncsi voltam, rá tudom-e dobálni az olasz futball történetének legjelentősebb klubjait úgy, hogy a legfényesebb korszakaikkal lefedjék a teljes terminust tokától bokáig. Beszarsz, de rá tudtam!" – olvashatjuk az Előszóban.
Ennek megfelelően kapjuk meg 12 egyesület, a Genoa, a Bologna, a Torino, az Internazionale, a Fiorentina, a Cagliari, a Lazio, a Roma, a Verona, a Napoli, a Milan, a Juventus, valamint a Catenaccio, a Totonero és a Calciopoli sztoriját.
De nem csak futballkönyv ez, az adott korszak társadalmi, politikai, kulturális környezetét is megismerhetjük, mert a szerző mondandója alaposan kontextusba van ágyazva. A Doki és Marty nélkül ugyan, viszont DeLoreannel száguldunk vissza a múltba.
Mindezt Ungváry Krisztián történelmi alaposságával, Baló György precizitásával, néhol a Breaking Bad izgalomszintjét elérve, a régi Magyar Narancs és Index, meg Uj Péter újságírói stílusát vegyítve teszi Mártha Bence. Prémium kontent.
Popkulturális utalások tömkelegével találkozhatunk, már a tartalomjegyzékben is. A Torinóról szóló fejezet címe Örökké nem eshet!, amely utalás szegény Brandon Lee halálát okozó A holló c. filmre. Van itt Thürmer Gyula szépet mesél c. alfejezet is. Benito többször használja a "zabálták a szarvasgombás őzpörköltet"-kifejezést is, ami kikacsintás az Az utolsó cserkész c. remekműre, csak ott szarvashúsos pizzát emlegetnek Bruce Willisék.
A 10 kedvenc idézetünk a könyvből
"Ha az argentin aszkéta meglátná, hogy a negyedik helyre került, minden bizonnyal leköpne." (Helenio Herreráról)
"Csodaszép, nem mondom, de városépítési szempontból egy morcosan ébredő Ciro Ferrara-becsúszást idéz." (Genováról)
"Van a városban például egy futballklub, amelyre alapítása óta folyamatosan zuhog az eső. Pont, mint Forrest Gumpra Vietnamban: hol apró szemű, szurkáló, máskor szélorkánnal kísért zivatar, de valami mindig esik." (Torinóról)
"Én magam Juventus-szurkoló vagyok, de forró futballszerelem fűz Clarence Seedorfhoz, Alessandro Nestához és (coming out!) Javier Zanettihez is."
"'Beszélgessünk inkább a nőkről. Gerhard, miért nem kezded te?' – fordult a négyszer nősülő német kancellárhoz, Gerhard Schröderhez Silvio Berlusconi a 2003-as brüsszeli EU-csúcson."
"A sportigazgató Mini Me Dr. Genyához – üzlettársához, testi-lelki barátjához – hasonlóan nem volt egy kimondottan szégyenlős csávó, morális gátlásait illetően pedig valahol Palpatine szenátor és Szauron főmágus között találjuk a vonatkozó skálán." (Adriano Gallianiról)
"A portugál fedezet a szezon végére úgy festett, mint egy szétszteroidozott pitbull kedvenc plüssállata: a Dortmund kis híján visszalépett az üzlettől, olyan fizikai állapotban volt Sousa."
"Vierchowod pótlásával kapcsolatban kikérhette Lippi véleményét is, mielőtt leigazolta a tizenhatoson belüli hadviselés a hágai bírákat is depresszióba taszító háborús bűnösét, az uruguayi Paolo Monterót."
"Felsejlett egy kifejezetten kellemetlen centenáriumi év képe, ahol a szülinapi zsúrra szerződtetett zenebohóc a Slayer Seasons in the Abyss című albumát hörgi a megdöbbent nagymama hallókészülékébe."
"A 4-4-2 olyan Olaszországban, mint a hawaii pizza: hallják, hogy létezik a blaszfémiának ilyetén mélysége, de a gondolatba is beleborzonganak."
Ha belelendül az ember a könyv olvasásába, függővé válik. Alig vártuk, hogy naponta elmerüljünk benne, egy idő után már szinte semmi mást nem olvastunk, csak ezt, még az esti lefekvés előtt, az ágyban is, és nyerítve röhögtünk akár 23:54-kor is egy-egy poénon.
Megtudhatjuk, milyen a "zergebaszó olasz tél", hogy mit tettek értünk a fasiszták, hogy miért Egri-Erbstein Ernő az egyik legnagyobb magyar edző, és hogy a ’70-es években a Lazio játékosainál mindig volt fegyver.
Megkapjuk többek között a Catenaccio két apostola, Nereo Rocco és Helenio Herrera, valamint Gigi Riva, Diego Maradona, Roberto Baggio, Francesco Totti és a "mászókakék/öblítőkék" Lazio 2000-es bajnokcsapatának sztoriját is.
Azt, hogy miért maradt meg a Genoa és a Milan nevében is a városok angolos írásmódja. Meg hogy az Újpest ihlette a Fiorentina lila mezét. A könyv egyik legerősebb része José Mourinho Internazionaléjáról szól, Bence megjegyzi, hogy az általa látott legjobban focizó olasz csapat a 2010-es Barca-verő Inter volt. "Pedig utálom őket, mint a szart" – jegyzi meg egy helyütt.
Lenyűgöző a Hellas Verona ’84/85-ös meglepő módon bajnoki címet szerző csapatának ismertetése. Az AS Romáról szóló fejezet gerincét a '80-as évek nagy Romája alkotja Falcão, Agostino Di Bartolomei és Carlo Ancelotti főszereplésével.
Zseniális a Diego Maradonát középpontba állító napolis rész, melyben Benito leírja, milyen volt 2013 márciusában a Napoli-Juventus meccset a helyszínről figyelni. Spoiler: félelmetes.
A "negyvenfogas mosoly örökös csúcstartója", Silvio Berlusconi uralkodásához kötődik a Milanról szóló fejezet, amelyen belül három korszakot vizsgál a szerző, Arrigo Sacchi, Fabio Capello és Carlo Ancelotti edzői időszakát.
Bence kedvenc klubja, a Juventus nála "a világ legudvariasabb gazfickója", "rabruhás bajnok", amelyben "a trónhoz szokott fekete-fehér seggek" fociznak.
Találkozhatunk a "menyétarcú Gigi Delneri" Chievójával, Gian Piero Gasperini Atalantájával, Luciano Moggi tevékenységével és a Calciopolival is, amelyben "nem az igazság nyert, hanem az Inter".
"És a digók láták, hogy ez fasza!" – írja Benito az olasz futball gyökereit vizsgálva.
Ha az olaszok olvasnának magyarul, láthatnák, milyen fasza könyvet írt a focijukról Mártha Bence.
Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés