A klublegendát kirúgták, az új edzővel szenvednek – Mi a fene történik az AS Románál?

José Mourinho rendkívül népszerű volt Rómában, a sokat látott (és leginkább sokszor csalódó) szurkolók még a rosszabb periódusokban is hittek abban, hogy meg tudja változtatni a csapat mentalitását. A telt házas hazai mérkőzések, az olasz fővárosba csábított minőségi játékosok arra késztették a klubot pár éve felvásároló Friedkin családot, hogy bízzanak az edzőben – Mourinho ugyanis, ha másképp nem is, legalább a marketing szempontjából telitalálat volt.

Kétségtelenül volt abban fantázia, hogy a szurkolók szenvedélyének becsatornázásával elindulhat valami Rómában, és csökkenthetik a lemaradásukat a nagyobbakkal szemben. Az álom azonban álom maradt, a Mourinho-éra pedig egy rosszabb korszak után január elején véget ért. A népszerűtlen döntést a tulajdonosok egy népszerűvel igyekeztek kompenzálni, így az egykori sikeredző helyére egy klublegendát ültettek: Daniele De Rossit.

De Rossival az első hetekben szárnyalni kezdett a Roma. A játékosok felszabadultabban futballoztak, Lorenzo Pellegrini és Paulo Dybala különösen élvezték a szabadságot, a győzelmek pedig folyamatosan növelték a csapat önbizalmát. De Rossi az első tíz tétmeccséből nyolcat megnyert, az egyetlen vereségét a bajnok Intertől szenvedte el, amely meccsen szintén biztató volt a rómaiak játéka, az első félidőben még 2-1-re vezettek.

Mindez nehéz dilemma elé állította a klubvezetést. De Rossi az ígéretes eredmények alapján megérdemelte, hogy új szerződést kapjon, az adatok azonban némileg árnyalták a képet: az AS Roma a kialakított vagy épp az engedett helyzetek alapján nem tűnt jobbnak, mint a Mourinho-korszakban, az eredmények mégis javultak. Vagyis a pozitív folyamatokat – de legalábbis egy részüket – az újedző-hatás váltotta ki, és nem konkrétan De Rossi.

Ez nem azt jelenti, hogy De Rossiról ne derülhetett volna ki később, hogy remek szakember – épp csak az addigi eredményei alapján nem lehetett megállapítani, mennyire jó edző.  A lendület április végére kezdett elfogyni (előtte azért a Milant oda-vissza legyőzve kiejtették az Európa-ligából), az utolsó tíz meccsükből már csak hármat nyertek meg. A bajnokság szempontjából ez rosszul jött a Romának: így ugyanis lemaradtak a BL-indulásról, pedig elég lett volna az ötödik helyen végezni.

De Rossival a nyáron 2027-ig szóló szerződést kötött az AS Roma, és a klub szintjén komoly költekezésbe kezdett. 30 millióért leigazolta a Gironával 24 bajnoki gólig jutó Artem Dovbykot, elhozta a Juventustól Matías Soulét, a középpályát pedig Enzo Le Fée és Manu Koné leigazolásával erősítette meg. Sőt: a távozás szélén álló Dybalát is sikerült megtartania, bár – akármennyire is remek futballista az argentin – ez már megkérdőjelezte, mennyire volt jól megtervezett a nyár.

Ha minden hiányposztot nem is sikerült befoltozni, a keret egyértelműen erősödött, így a BL-be való visszatérés is reálisabb célnak tűnt. Az új szezon azonban nem indult jól De Rossival, négy bajnoki alatt csak három pontot szerzett a Roma, ami után megköszönték a klublegenda munkáját. Ha azt nézzük, hogy De Rossi az utolsó 11 meccséből csak egyet nyert meg, még érthető is lenne a döntés, ám ha azt is számításba vesszük, hogy pár hónappal korábban szerződést hosszabbítottak vele, sokkoló.

De Rossi a hírek szerint rossz viszonyt ápolt a vezérigazgató Lina Souloukouval, többször vitatkoztak az átigazolási stratégián (a hírek szerint a görög sportvezető sem nézte jó szemmel az edző által megfúrt Dybala-üzletet), a gyenge szezonkezdet után pedig elfogytak a klublegenda szövetségesei a legfelsőbb szinten. Nem sokkal később egyébként Souloukou is távozott a klubtól, így ha volt is kettejük között hatalmi harc, abból egyik fél sem jött ki jól.

A Friedkin család ezúttal nem egy népszerű, hanem egy okos döntéssel próbálta orvosolni a helyzetet. A De Rossi helyére kinevezett Ivan Jurić elsőre legalábbis jó választásnak tűnt: éveken át erőn felül teljesített a Hellas Veronával és a Torinóval, harcos és kemény csapatokat rakott össze limitált erőforrásokból, relatíve sok fiatallal. Az egykori Gasperini-padavannak (bár őt sokan inkább az Erő sötét oldalával azonosították a defenzívebb játéka miatt) kijárt egy nívósabb pad.

Jurić azonban nehéz helyzetben vette át a csapatot. A játékfelfogása és a De Rossitól látott stílus között legfeljebb nyomokban fedezhető fel hasonlóság, a horvát három védővel és intenzív emberezéssel játszik, De Rossinál pedig a labdás játékon volt a nagyobb hangsúly, négy védővel és taktikai rugalmassággal. Mivel a Roma a bajnokság mellett az Európa-ligában is érdekelt, nagyon kevés idő jut a taktikai felkészítésre – holott egy elég nagy váltást kellene levezényelni.

Az eredmény? Felemás. Az első három meccs még nem nézett ki annyira rosszul (az Udinesét például 3-0-ra győzték le), ezt viszont egy rosszabb periódus követte, amit az EL-ben sikerült lezárni a Dinamo Kijev legyőzésével. Jurić bízott benne, hogy a nagy nehezen kiszenvedett győzelemmel újra elindul valami, ám csalódnia kellett: a hétvégén 5-1-re kikaptak a Fiorentinától, a szezon legrosszabb teljesítményét produkálva.

Egyes sajtóorgánumok már a meccs lefújása után arról írtak, hogy Friedkinék felvették a kapcsolatot De Rossival, visszaülne-e a padra. Mivel még mindig szerződésben állnak a felek, ráadásul a keretet is ismeri, ez lenne az olcsó és kézenfekvő megoldás, ám egyúttal a legnagyobb arcvesztést is ezzel szenvednék el. Ha annyira nem bíztak benne, hogy négy forduló után kirúgták, miért kapott hároméves szerződést? Ha pedig alkalmasnak tartják a kialakult helyzet kezelésére, miért menesztették?

De Rossi mellett más nevek is felmerültek, Maurizio Sarritól kezdve Roberto Mancinin át egészen Edin Terzićig. Maradjunk annyiban: egyelőre ezek inkább csak találgatások és spekulációk, mintsem konkrétumok, a Sky Italia szerint még az sem dőlt el, hogy valóban mennie kell a 49 éves horvát szakembernek. A döntést valamelyest nehezíti, hogy a Roma már csütörtökön pályára lép (épp a Toro ellen), így az új edzőnek kevés ideje lenne felkészülni a feladatra.

Így vagy úgy, ezt a szezont – legalábbis az első felét – alaposan elbaltázták Rómában. Vagy nyáron kellett volna tökösnek lenni, és megköszönni De Rossi munkáját, vagy tovább kitartani a döntés mellett. A mostani megoldással ugyanis a két szék között a pad alá estek: a tulajdonosok megítélése a béka feneke alatt van, a csapat borzasztóan szerepel, ráadásul még az egyik legnagyobb ikonjukat is sikerült megalázni.