Hiába rúgta ki Igor Tudort a Juventus, a klub identitásválságát magasabb szinten kell megoldani, az edzőváltás csak tüneti kezelés
Frissítve 30/10/2025 - 09:00 GMT+1
A Juventus menesztette Igor Tudor vezetőedzőt, miután a csapat sorozatban nyolc mérkőzése nyeretlen, és a legutóbbi hármat el is veszítette. A klub 1969 óta először váltott edzőt november előtt, most azonban nem nagyon maradt más választás, Tudor ugyanis tényleg nem tudott mit kezdeni a kerettel. A probléma azonban – mint a legtöbb esetben – itt is túlmutat az edző személyén.
"Csalódást keltő" - Így értékelt Arne Slot a Liverpool újabb bajnoki veresége után
Videó forrása: SNTV
Tudor-korszak – ami nem is volt igazán
A Tudor-ház az angol történelemnek egy viszonylag vékony szeletét sajátította ki magának, 1486 és 1603 között összesen hat uralkodót adtak a szigetországnak. A történelmi léptékkel csekély korszakocska ugyanakkor nagy jelentőséggel bír, mivel ez az időszak alapozta meg – elsősorban VIII. Henrik és I. Erzsébet uralkodása – az ország évszázadokig tartó dominanciáját.
Igor Tudor – akinek nemigen van köze a korábbi brit uralkodói családhoz, lévén, ő a volt Jugoszlávia területén, annak is a horvát részén született – nem kimondottan az a dinasztiateremtő típus. A karrierje során átlagban 0.74 évet töltött el csapatonként a kispadon, a leghosszabb időszaka közel két évig tartott (Hajduk Split), a legrövidebb mindössze négy meccsből állt (Udinese).
Nehéz lenne megmondani, pontosan mikor érződött először, hogy több van benne egy mezei tűzoltónál, akit balhé esetén elő lehet rántani. Talán a Hellas Verona volt az első, ami persze edzői szemmel nézve mindig potenciális tűzfészek: a pénz kevés, a keret szűkös, a kulcsjátékosokat így is évről évre eladják, a túlélésre játszó olasz klubokhoz képest azonban meglepő hatékonysággal találnak használható futballistákat.
Tudor Veronája nem halt bele a szépségbe, de a kezdetektől fogva kellemetlen és melós csapat volt, amely minden várakozást felülmúlva kilencedik lett. Egy év után tovább is állt, és a Marseille-nél talált menedéket, ahol egy harmadik helyet hozott össze, de – hivatalosan fáradtság miatt – innen is távozott. 2024 márciusában pedig a Laziót vette át, de miután összekülönbözött Claudio Lotitóval, az új szezont már nem vállalta.
A horvát tehát – részben a klubvezetéssel vállalt konfliktusai miatt – az ott motoszkáló, de ismeretlen mértékű potenciál ellenére megmaradt a tűzoltó szerepnél, 2025 márciusában pedig megkapta élete legnagyobb lepattanó lehetőségét. Az a Juventus kereste ugyanis meg, amelynél játékosként közel egy évtizedet lehúzott, és amely az első valós esélye volt, hogy megmutassa, több van benne egy marcona játékoshajcsárnál.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/10/27/image-7757acd5-d689-4678-9416-55616f1a34a3.jpeg)
Igor Tudor (Juventus)
Fotó: Getty Images
Maga a klub nem tervezett hosszú távra Tudorral, inkább az volt az elképzelés, hogy kihúzzák vele a szezon végéig – esetleg még a klubvilágbajnokságig – és leigazolnak valakit, akivel hosszabb távon számolhatnak. A probléma a következő volt: Antonio Conte nemet mondott, Gian Piero Gasperini elígérkezett az AS Romához, a torinóiak pedig nem találtak olyan edzőt, akire szívesebben rábízták volna a csapatot Tudornál.
Nem a legideálisabb helyzet, de láttunk már innen fordítani edzőt – 2020-ban valami ilyesmit tett Stefano Pioli a Milannál, aminek aztán scudetto lett a vége – Tudor azonban nem járt sikerrel. A feladat első részét még megoldotta, és behozta a Juventust a negyedik helyre, az új szezon eleje viszont csapnivaló lett: a Juventus sorozatban nyolc meccse nyeretlen, a legutóbbi négy alkalommal gólt sem szerzett.
Az edzőkérdés - ami nem igazán edzőkérdés
Egy ilyen széria után nem is kérdés, hogy változtatnia kellett a klubnak, egy Juventusnál sokkal szerényebb ambíciókkal rendelkező helyen sem maradt volna következmények nélkül. Tudor azonban nem a probléma maga, csupán egy tünet: a klubnál jelenleg talán senki sem látja tisztán, mit kellene csinálni rövid távon, és mit értenek középtáv alatt. Hol látja magát a Juventus öt év múlva?
Az nyilvánvaló, hogy Tudor nem szerepelt a tervekben. Ő a kezdetektől fogva átmeneti megoldás volt, és a nyár alapján sem láttak benne többet feláldozható sakkbábunál. Más kérdés – és ez is a klubnál uralkodó fejetlenség tünete – hogy meglehetősen drága sakkfigura volt ahhoz, hogy csak úgy odavessék a gyalogok elé – évente ugyanis 8 millió eurójába került a klubnak.
Ezt még szorgosan utalhatja egy darabig a Juve, ami azt jelenti, hogy jelenleg a klub 20 millió eurót fizet olyan edzőkért, akiket nem is alkalmaz már.
Mindez nem példátlan a futball történetében, láttunk már rosszabbat is, viszont semmi esetre sem a jó működés jele. Most ráadásul megint a régi-új dilemmán törheti a fejét a klubvezetés. Vagyis hogy olyan edzőt szeretnének-e, aki hozza magával a stílusát és az elképzeléseit, és annak rendeljék alá az igazolásokat, vagy megelégednek valakivel, aki megpróbál kifőzni valamit azokból az alapanyagokból, amit sikerült összehordani?
A torinóiak közelmúltjában mindegyikre volt példa. Előbb megváltak Max Allegritől, akivel talán egy kicsit el is fáradt a kapcsolat, utána próbálkoztak másfél egységnyi stílusedzővel (Maurizio Sarri az egy, Andrea Pirlo a fél, aki akkor még csak hunyorítva, messziről nézve tűnt edzőnek, azóta pedig talán úgy sem), némi pánikkal visszahívták Allegrit, majd megint egy stílusedzőnek szavaztak bizalmat Motta személyében.
Rosszul öregedő cikkünk a témában:
Mindkét irány lehetne működőképes, de valakinek el kell kezdenie valamilyenné tenni a Juventust, a klub ugyanis jelenleg mindent nélkülöz, amit a történelme során megtestesített. Akár a pályát nézzük, akár a légkondicionált irodák öltönyös menedzsereit, látszólag nincs most senki, aki tudná, hogyan kell nyerni. Márpedig a focit, ha nem is mindenhol, de Torinóban feltétlenül a győzelemért játsszák. Pontosabban: csak azért.
Győzelem nélkül Juventus-e a Juventus?
Nem kötelező szeretni az Agnelliket, az azonban vitathatatlan, hogy mindig csalhatatlan szimattal találták meg azokat, akikkel épp nyerni lehetett. Ha a klubvezetőket nézzük, akkor – a teljesség igénye nélkül – ide tartozik Giampiero Boniperti, Luciano Moggi (igen, de hát akkor is), később Beppe Marrotta, ha pedig az edzőket, akkor Giovanni Trapattoni, Marcello Lippi, Antonio Conte vagy épp Massimiliano Allegri.
Most azonban úgy tűnik, hogy egyik fronton sem találja a megoldást a Juventus. A hanyatlás szintén egy Agnellivel kezdődött, ironikus módon épp azzal, akihez a klub történetének legdominánsabb időszaka fűződik. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy Andrea Agnelli a legjelentősebb az Agnellik sorában – a totális dominanciájukhoz a calcio mélyrepülése is hozzájárult – de vitathatatlanul kompetens volt.
Ő volt az, akinek sikerült keresztülvinnie a stadionprojektet, ő bízta rá Marottára a csapatépítést (a győztes szimat), és vele lett újra ereje teljében lévő, európai szinten is rettegett csapata Torinónak. De ő volt az is, aki túl nagyot álmodott, és mindent egy lapra feltéve galaktikus Juventust akart, amiért azt az árat is hajlandó volt megfizetni, hogy feladja a fenntartható fejlődés modelljét.
A problémák valahol itt gyökereznek: a Juventus túlköltekezett, a keret elidősödött, szép lassan kikoptak, akik még tudtak ezt-azt a győzelemről, és senkit sem találtak, akik akár csak megközelítőleg hoznák a szintjüket. Pedig voltak próbálkozások: Fabio Paratici, Cristiano Giuntoli, újabban pedig Damien Comolli – az első kettő hatalmas kudarc lett, utóbbi pedig még nem dolgozik elég régóta a klubnál, hogy érdemben értékeljük a munkáját.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/09/11/image-a3f411f8-5e12-40fd-aa02-db0a4a3eac3f.png)
Damien Jacques Comolli (Juventus)
Fotó: Getty Images
Torinóban mostanság egy kicsit másképp kell rendszerezni a korszakokat. 2018 és 2020 között a lassú hanyatlás évei voltak, 2020-től 2024-ig a túlélésre került a hangsúly, 2024-től pedig új projektek építése zajlik. Pontosabban: egy nagy projektet próbáltak felépíteni, amelynek azóta minden fontosabb szereplője távozott, és most már a nyomukban elindított vészprojektet is beszántották.
A nulladik év – ami nem a nulladik
John Elkann – aki anyai ágon szintén Agnelli, és nem mellesleg a Juventust tulajdonló Exor ügyvezető igazgatója – 2022-ben, a vezérkar lemondása után teljes megújulást ígért. Az új szuperfegyver Cristiano Giuntoli lett, aki a Napoli egyik sikerkovácsa volt. 2023-ban úgy nyerték meg a bajnokságot, hogy a nagy nyári szerzemények - Khvicha Kvaratskhelia és Kim Min-jae – együttesen kerültek 32 millióba.
Giuntoli ötéves szerződést kötött a klubbal, a projekt azonban a második évben indult csak be. "A 2023/24-es szezon a Juventus nulladik éve" – írta 2023-ban Elkann az Exor részvényeseinek. "Lefektettük az alapokat, hogy visszatérjünk a csúcsra." Az új sportigazgató megkapta a lehetőséget és a pénzt (a tulajdonos mintegy 200 millió eurós tőkeemelést hajtott végre) a csapat felépítésére.
Ha a 2023/24-es szezon volt a nulladik év, akkor a projekt érdemi része az előző szezonban kezdődött. Giuntoli leültette a liga legizgalmasabb stílusedzőjét Thiago Motta személyében, és több mint 200 millió eurót költött új játékosokra. Khéphren Thuram fantasztikus igazolásnak bizonyult, tulajdonképpen bevált Michele Di Gregorio is, Francisco Conceiçãóban pedig van fantázia.
Nem olyan apró szépséghiba, hogy a sportigazgató nagy igazolásai - Teun Koopmeiners, Douglas Luiz és Nico Gonzalez – viszont pokoli nagyot hasaltak, pedig elméletben ők voltak azok, akikkel rövid távra lőtt a Juve. Egyik sem kimondottan idős játékos, ellenben mindannyian most vannak a legjobb korban, ehhez képest ketten már nem is a Bianconerit erősítik, és ha őszinték akarunk lenni, akkor Koopmeiners sem.
Új projekt – de valóban projekt ez?
Giuntoli helyére a nyáron Damien Comolli érkezett, aki elsősorban a moneyball-típusú modelljéről ismert. Ami nem szükségszerűen rossz dolog. Marotta – még ha nem is feltétlenül az algoritmusok embere – alapvetően ilyesmit csinál: keresi a piaci lehetőségeket, összehasonlítja a csapat igényeivel, általában olcsón vesz és drágán ad, és még a távozásokból is képes kihozni a maximumot.
A moneyball lényege végső soron valami ilyesmi lenne: azonosítani a problémát, és lehetséges megoldásokat keresni rá, mindezt szigorúan a pénzügyi keret adta lehetőségek között. Marotta úgy tartotta éveken át az Intert a Serie A élén, hogy kőkeményen spórolnia kellett, a Juventus küszködése tehát alapvetően nem pénzügyi, hanem sportszakmai kérdés.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/10/26/image-01c08f87-cc4d-46b5-9fd5-33214413083d.jpeg)
Jonathan David
Fotó: Getty Images
Comolli – papíron – segíthet ezen, de az első mercatója neki is felemásra sikeredett. A nyári igazolások közül – és most csak azokat vegyük számításba, akiket valóban az új vezetőség igazolt – senki sem vált be. Jonathan David (a Nem futball, calcio rejtőibb világában szigorúan Rozsdás Zsoni) egyetlen gólnál jár, Loïs Openda kereken nullánál, João Marióban nem bízott Tudor, Edon Zhegrova pedig mindössze 33 percet játszott a szezonban.
Nem épp egy olyan átigazolási ablak jellemző tulajdonsága ez, amit kimondottan az edző igényeire szabtak. Talán nem véletlen, hogy Tudor koncepciója nem állt össze: október végére sem tudta eldönteni, melyik támadóformáció a legjobb, milyen felállással lehetne kihozni a legtöbbet a játékosokból, és ami még rosszabb, azt sem lehetett látni, mit szeretne játszatni a csapattal.
Ez az identitásválság azonban túlmutat az edző személyén. Comóban például egészen zavarba ejtő volt a Juventus teljesítménye: a hazaiak pontosan tudták, mit akarnak játszani (kőkemény letámadás, labdatartás, sok kombináció), és a legjobb játékosukra (Nico Paz) optimalizálták a rendszert. A torinóiak közben egyéb ötlet híján felívelték a labdákat, és bíztak abban, hogy a többit majd Kenan Yildiz megoldja egyedül.
Tudor – amellett, hogy kamu-kiscsapatként jellemezte az ellenfelüket – egy fontos dologra is rámutatott. A Como jelenleg egy olyan klub, ahol mindenki egy irányba húz, ahol az edző a projekt egyik alappillére, van beleszólása abba, kiket igazoljanak le, és láthatóan értik is, mit csinálnak. Ez jelenleg a Juventusnál nem látszódik, és nem csak a pályán, a vezetőségben sem tiszta, mit szeretnének elérni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés