Az imaidőt a nem muszlim játékosok is végigülik – magyar kapus meséli el, milyen a szaúdi futballélet 54 fokban
Szappanos Péter, a magyar válogatott és a Saudi Pro League-ben szereplő Al-Fateh kapusa mesélt az Arab-félszigeten szerzett tapasztalatairól a bunteto.com-nak.
Szappanos Péter - Fotó: AlFateh Saudi club
Fotó: Twitter
Nyolc meccset játszottál eddig az Al-Fatehben, hatszor kikapott a csapat. Tizenhat gólt kaptatok, és bár rengeteget próbálkoztok kapura lövéssel, alacsony a hatásfok. Hogy látod, mi a probléma?
A pozíciós feladatok betartása, a területvédekezés, az elővételezés – a kapuból azt látom, hogy ezekben jelentős hiányosságaink vannak, ám gyakorlással mindez orvosolható. Itt nincs olyan intenzív letámadás, mint amit az NB I-ben tapasztaltam, simán ki lehet hozni a labdát, a közepes vagy alacsony letámadás miatt nincs is a kapusnak szerepe a labdakihozatalban.
Amikor kikerül a szélre a labda, akkor indul az akció magas intenzitással. A szaúdi játékosok lelkesek – nálunk alig van légiós –, sokszor már túl bátrak, onnan is lövést vállalnak, ahonnan nem kellene. Így nőttek fel, nehéz ezen változtatni. Ha ezeken sikerül javítani, el fogunk mozdulni az utolsó helyről.
Tehát az a tapasztalatod, hogy taktikai téren a szaúdi liga lemaradásban van?
Más csapatoknál is látszik ez, igen. Egy-egy pár perces hosszabbítás alatt, amikor mentálisan és fizikailag is fáradtabbak már a játékosok, akár két-három gól is születik a meccseken, és sok óriási helyzet alakul ki, ami szintén ezt mutatja.
Ezek szerint a nagyképet nézve a szaúdi első osztály gyengébb, mint a magyar?
Az extrém körülmények miatt nem lehet összehasonlítani a két ligát. Amikor 52-54 fokban kell játszani, teljesen más teljesítményre vagy képes. Az első meccsemen 52 fok volt, és olyan páratartalom, amilyet még életemben nem éreztem. Nem szoktam panaszkodni az időjárásra, de ott majdnem elpusztultam. Nem véletlen, hogy egy-egy párharc után rendszeresen lent marad egy játékos, és ilyenkor mindenki tud pihenni egyet, esetleg inni. Ez egy teljesen más világ.
– Sándor György (Al-Ittihad) után te vagy a második magyar labdarúgó a szaúdi Pro League-ben. Mesélj egy kicsit a körülményekről! Hol laksz a családoddal? Hogyan festenek a hétköznapok?
– Érdekes itt a közigazgatási beosztás, az ember autózik pár percet, és már új városban van, összeérnek a települések. Mi az Al-Fatehhel az Al-Mubarraz nevű városban játszunk, ez az Al-Ahsa oázishoz tartozik, csakúgy, mint Hofuf, amelynek egy másik csapata van, a második ligás Al-Adalah. Mi a családdal Al-Khobarban lakunk, 1 óra 20 perc az út a stadionhoz.
Minden nap este van edzésünk. Augusztusban, szeptemberben simán 50 fok felett volt a hőmérséklet nappal, most épp jött egy óriási lehűlés, 35-36 fok helyett csak 27-30 fok van. Egyébként két hét alatt megszokja az emberi szervezet ezt az iszonyatos hőséget, kicsit besűrűsödik a vérünk. Viszont az időjárás miatt itt késő este kezdődik a szociális élet, este 10-11-kor még nyitva vannak a szolgáltatók, éjfélkor zár az IKEA, mindenki a kávézókban ül. A játékosaink a hajnali 3-4 órás fekvés miatt délnél előbb nem nagyon kelnek fel, úgyhogy az egész napirendet meghatározza az időjárás.
– Rajtad kívül egy örmény, egy belga és egy zöld-foki-szigeteki játékos nem muszlim a csapatban. A napi ötszöri szalát, vagyis az áhítat hogyan befolyásolja a napirendet?
– Igazodik az edzés az imádságokhoz. A programban külön szerepel az imaidő. Az öltöző közepén leterítik a szőnyeget, zajlik az imádság, mi, nem muszlimok addig csendesebben beszélgetünk, nem röhögcsélünk. Meccs előtt, a bemelegítés után szintén mindig van egy 3-5 perces imádság. A ramadán idején majd este 10-kor lesz az edzés. Semmilyen kellemetlenség vagy furcsaság nincs ebben, mindenki elfogadja a másik vallását.
A Pro League kapcsán a szurkolók döntő többségének két dolog jut eszébe: Cristiano Ronaldo és az iszonyatos mennyiségű pénz. A pénzről engedj meg egy szolid érdeklődést. Neked mennyire éri meg ez a légiós időszak, megkeresed havonta a négyszeresét annak, amennyit mondjuk a Honvédnál vagy a Paksnál kerestél?
Az itteni klubok nyilván a sokszorosát fizetik a máshol megkereshető összegeknek, másképp nem jönnének ide az európai játékosok. Mióta válogatott vagyok, és szerencsére jól megy a védés, voltak külföldi érdeklődők, és láttam, milyen összegeket lehet megkeresni például Cipruson vagy akár Belgiumban.
Ide sokkal magasabb fizetésért hívtak, és kétéves szerződést kaptam, ami biztonságérzetet ad. Azt is tudni kell, hogy kapusból nem kell sok, a rájuk szabott büdzsé nem túl magas a kluboknál, jól meg kell gondolni, merre indul az ember. Minden rosszindulat nélkül mondom: egy csatár egy jobb szezonban nagyon jól tud keresni. A kapusnál azért más a helyzet, még annak ellenére is, hogy a játék átalakulásával egyre megbecsültebb poszt a kapusé. Ezeket mind mérlegelni kellett.
Akkor engedjük el az összeg nagyságát?
Ahogy mondtam, sokszorosa az otthoni béremnek, de tovább azért nem részletezném, mivel otthon mások fizetése mindig érzékeny téma, különösen a focisták esetében.
Leginkább talán az óriási vagyoni különbségek miatt.
Otthon, ha egy sportoló jól keres, akkor azt szinte szégyellnie kell. Még csak ne is a Premier League-et nézzük vagy a LaLigát, hanem mondjuk csak Franciaországot. Hogy ott mennyi az átlagbér, és mennyit keresnek ehhez képest a PSG játékosai. Horrorisztikus összegekről van szó. Azonban aki ennyit keres, az is ugyanonnan kezdte, ahonnan azok, akik nem keresnek annyit, mint ő. A fizetésed csak akkor lesz több, ha jól teljesítesz, ha keményen dolgozol és jobb leszel másoknál. Elsősorban mondjuk a posztriválisaidnál.
Amikor te a belga és a szaúdi ajánlat között mérlegeltél, az volt a meghatározó, hogy a szaúdi sokkal-sokkal jobb egzisztenciális lehetőséget kínált? Ez volt a döntés alapja, a kiszámíthatóbb megélhetés a karrier utolsó harmadában?
Így is lehet mondani. Az én esetemben azért tudni kell, hogy a karrierem első öt évében az NB III-ban, majd négy évig az NB II-ben játszottam. Ez nem csak szakmai, de anyagi értelemben is nagy hátrány volt, 28 évesen kezdtem el normálisan keresni. Az NB III a napról napra való túlélésről szólt. Dolgoztam a foci mellett, és már majdnem meghoztam a döntést, hogy hosszú távú munkát keresek a foci mellett, amit így csak alacsonyabb szinten tudok majd csinálni. Nehéz volt így élvezni az életet, minden nap csak a reménykedésről szólt.
Az volt a kérdés, hogy sikerül-e végre olyan szerződést kötni, hogy maradjon 10 ezer forint a számlámon a hónap végén, plusz olyan legyen, ami szakmailag is előrelépést jelent. Ez azért felemészti az embert. Mégis szerencsésen jöttem ki ebből az egészből.
A mostani döntésemre visszatérve az is fontos szempont volt, hogy kilenc év alacsonyabb osztályú játék után NB I-es, majd válogatott labdarúgó lettem, és most egy olyan külföldi ligában játszhatok, ahol világsztárok futballoznak: Ronaldo, Aleksandar Mitrovic, Neymar, Riyad Mahrez, Sadio Mané. Az, hogy most ilyen játékosok ellen léphetek pályára, legalább olyan fontos szempont volt, mint a magas fizetés. Egy hónap múlva 34 éves leszek, és kétéves szerződésem van, ez is óriási dolog ennyi idősen. Innentől már csak egy-egy éves szerződések jöhetnek szóba, és akár ligán belül is válthatok.
Ha Belgiumba igazolok, és kiemelkedően védek egy évig, 35 évesen már nem tudtam volna előrelépni szakmailag, anyagilag, mert az Anderlecht vagy az FC Bruges már nem szerződtet ilyen korú kapusokat. Ezek a szempontok is szerepet játszottak.
Forrás: bunteto.com
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-96003c89-cf48-4721-828c-1772716592b4-68-310-310.jpeg)