Baggio mutatja még mindig az utat Kane-nek, aki dalt írt a copfos zseniről

Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság sok mindenről emlékezetes maradt. A Hristo Stoichkov vezette bolgár, a Tomas Brolin-féle svéd, a Gheorghe Hagi repítette román válogatottról. Diego Maradona újbóli felemelkedéséről, majd zuhanásáról, az orosz Oleg Salenko Kamerun elleni öt góljáról, Bebeto babaringatós gólöröméről, Roberto Baggio remekléséről.

Arról, hogy a kameruni Roger Milla a vébék történetének legidősebb gólszerzője lett, amikor Oroszország ellen 42 évesen és 39 naposan betalált. Meg hogy Saeed Al Owairan 70 méteres szóló után lőtte be a belgáknak. A 3-2-es brazil-holland meccsről. Daniel Amokachi, Rashidi Yekini és Samson Siasia nevéről, és a nigériai válogatott szuper focijáról.

Arról, hogy Puhl Sándor vezette a döntőt, ahol Baggio megállt csípőre tett kézzel, és nézte, hová szállt a labda, amit a brazil kapu helyett az égbe lőtt a büntetőpárbajban.

E sorok írójának a nagyszülei ugranak be először a tornával kapcsolatban. A Jász-Nagykun-Szolnok (vár)megyei Alattyán nevű faluban töltöttük 1994 nyarának nagy részét az apai nagyszüleinknél. A nagypapánkkal néztük végig a vb-t, amit a nagymamánk türelemmel viselt. Előbbi ugyanabban a fotelben ült végig, úgy ette a paradicsomot, mint az almát, és néha beszólogatott Vitray Tamásnak.

Sokan drukkoltak az olaszoknak, a cikk szerzője is, de elsősorban azért, mert kedvenc franciáink nem jutottak ki a vb-re, és akkoriban a Milan volt a kedvenc csapatunk, Paolo Maldini pedig az egyik legkedvesebb játékosunk.

Arra is emlékszünk, hogy egy helyi bácsi megkért, hogy egy cetlire minden játéknapon írjuk fel az eredményeket (pl. Olaszország-Írország 0-1), és a község Postája előtt azt adjuk át neki. Már rejtély, hogy miért, de megtettük.

Sokan Roberto Baggio-ért voltak oda, nyilván több eurosportos kollégánk is (nevek a szerkesztőségben). Miles Kane is így volt ezzel.

A brit zenészt főleg a kiváló The Last Shadow Puppets nevű zenekarból lehet ismerni (beírod a megfelelő helyre, kedves olvasó, hogy Separate and Ever Deadly, meghallgatod, és olvadozol majd a gyönyörtől – mi így teszünk 15 éve), amelynek ő az egyik fele, a zseniális Alex Turner a másik (vagy fordítva).

Kane az augusztus 4-én megjelenő One Man Band c. ötödik szólólemezéről már megjelent egy dal Baggio címmel, amelyet az aranylabdás olasz futballista ihletett.

Így szól ennek első verzéje:

Magyarul:

A 37 éves Kane az NME-n olvasható cikkben elmesélte, hogy a jelenleg 56 éves Roberto Baggio nyolcesztendős kora óta inspirálja és formálja őt.

"Nyolcéves voltam, amikor először láttam Baggiót a tévében, az 1994-es világbajnokságon" - mondta Miles Baggióról egy sajtóközleményben. "Elragadott a megjelenése és a tehetsége. Ez volt az első alkalom, hogy egy embert ennyire másnak és egyedinek láttam.

Hozzánk hasonlóan az ő dolgát az könnyítette (vagy éppen nehezítette) meg, hogy a franciákhoz hasonlóan az angol válogatott sem volt ott a ’94-es vb-n.

Itt még nincs vége a sztorinak.

Miles Kane ugyanis Olaszországba utazott, hogy találkozzon hősével, Roberto Baggióval, és meg is örökítette a pillanatot egy mini-dokumentumfilm (Searching for Baggio) számára.

Erről az Instagramon ezt írta Kane: "Egy gyerekkori álom, amely valósággá vált. Ez a kedvencem, amit valaha készítettem! Sok szeretetet küldök mindenkinek, aki részt vett ebben!"

Osztozunk az örömében.

Csodálatos, ahogy Kane a Baggióval való találkozása után közvetlenül felhívja az autóból az édesanyját, és gyermeki örömmel meséli el neki, mit élt át.

Ilyen fontosak a gyerekkori hősök felnőttként is.

(Köszönjük egyik zenei update trénerünknek, az egykori Heaven Street Seven és a nagy sajnálatunkra már szintén feloszlott Pegazusok Nem Léteznek basszusgitárosának, a Nem vagyok itt c. regény szerzőjének, Németh Róbertnek, hogy átküldte a Baggio c. dalt!).

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni!