Guardiola imádja, topklubok legyeskednek körülötte – elindulhat a harc az egyik legkapósabb edzőért

Tavaly októberben lezárult egy korszak a River Plate történetében, miután távozott a klub történetének legeredményesebb edzője, Marcelo Gallardo. Az argentin válogatottban 44-szer pályára lépő Gallardo már játékosként is közönségkedvencnek számított (több mint 200 alkalommal öltötte magára a klub mezét), edzőként pedig még jelentősebb örökséget hagyott maga mögött. Rövidesen az is kiderülhet, az európai topfociban is kamatoztatni tudja-e képességeit.

„Elképzeltem már, mi lehetne a következő lépés a karrieremben” – mondta Gallardo az Athleticnek adott interjúban. „Kell egy konkrét érzés. Megtalálni a kapcsolódási pontot, egy olyan helyet, ahol átadhatod a gondolataidat. Nem vagyok olyan ember, aki csak azért leül egy tradicionális európai klub padjára, hogy Európában edzősködjön. Nem így működöm. Olyan hely kell, ami érzelmeket mozgat meg bennem. Azonosulnom kell vele.”

Gallardo az előző hónapokban eltávolodott a futballtól, hogy több időt tölthessen a családjával. 8,5 év után érthető, hogy változatosságra vágyott, elvégre az edzői munka a világ minden pontján nagy stresszel jár – a futballőrült Argentínában ez hatványozottan igaz. Az argentin szakember pályafutásában egy európai klub lehet a következő állomás, ráadásul olyan nevekkel hozták szóba, mint a Paris Saint-Germain, a Chelsea és a Real Madrid.

Az argentin nem csak a klubok körében népszerű, de a kollégáit amúgy is előszeretettel dicsérő (és tőlük sokszor ihletet merítő) Pep Guardiola is kiemelte a Rivernél végzett munkáját. "Hihetetlen, amit a Rivernél csinált. Minden évben megnevezik a világ három legjobb edzőjét, és ő mindig kimarad. Amit nem igazán értek. Olyan ez, mintha Európán kívül más földrész nem is létezne a világon” – nyilatkozta egy 2020-es interjúban.

Mostanság nem sűrűn fordult elő, hogy egy dél-amerikai edző olyan elismertségre tegyen szert az európai szerepvállalását megelőzően, mint amit Gallardo a magáénak tudhat. Ennek számos összetevője van: a River Plate-nél elvégzett munkája során 14 trófeát nyert, köztük két Libertadores-kupát, hosszú távon fenn tudta tartani a sikereket, miközben állandóan újra kellett gondolnia a csapatát. Kinek ne kellene egy ilyen edző?

Gallardo egy meglehetősen ramaty állapotban lévő Rivert vett át 2014 nyarán. A dicső múlttal rendelkező klub három évvel korábban kiesett az első osztályból, és a története során először a második ligában találta magát. Nem csak a Monumental szebb napokat látott gyepén voltak gondok, a klub anyagilag is borzasztó helyzetben találta magát, a létesítmények pedig enyhén szólva is modernizálásra szorultak.

A változás szele Rodolfo D’Onofrio elnök és Enzo Francescoli sportigazgató színre lépésével kezdődött meg, akik egy hosszú távú projektet akartak felépíteni; ekkor keresték meg a Nacionallal uruguayi bajnoki címet szerző, de már két éve munkanélküli Gallardót. Meglehetősen hamar kiderült, hogy jó lóra tettek: az első szezonban a Copa Sudamericanát, a másodikban a Libertadores-kupát nyerte meg a River, ami nagyjából ahhoz hasonló, mintha egy európai klub az EL után a BL-t is besöpörné.

D’Onofrio egyszer úgy fogalmazott: azt szeretné, hogy Gallardo legyen a River Plate Fergusonja. Nem mintha a két edző helyzetét össze lehetne hasonlítani: Ferguson éveiben a Manchester United az egyik legnagyobb hal volt a világon, a River Plate viszont a tápláléklánc aljához tartozott. Mindenki tisztában van azzal, hogy ha sikerül kinevelni egy sztárpotenciállal rendelkező játékost, rövid úton leigazolja valamelyik európai klub. Gallardo azonban megbirkózott ezzel a feladattal.

Gallardo játékosként kiemelkedő technikai adottságokkal rendelkezett, a testi adottságok terén azonban hátrányban volt az átlaghoz képest. Ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy folyamatosan tanult, nagy érdeklődést mutatott a játék taktikai aspektusa iránt, az így összegyűjtött tudást pedig edzőként is kamatoztatja. Mivel a keret folyamatosan cserélődött, ráadásul általában a kulcsjátékosok távoztak, a folyamatos sikerek az edző kreativitásán múltak.

Konkrét játékrendszert nem is lehet Gallardóhoz kötni; játszott három és négy védővel, duplaszűrővel, két irányítóval, egy, kettő vagy akár három csatárt is a pályára küldött. Az argentin számára a szisztéma másodlagos, a fő hangsúly a játékstíluson és a futballról vallott alapelveken van. Gallardo azt tartja a legfontosabbnak, hogy a csapatai ne az elszenvedői, hanem a formálói legyenek a mérkőzéseknek.

Gallardo előszeretettel használja a protagonismo kifejezést, ami kiválóan leírja az elképzeléseit: azt várja, hogy főszereplők legyenek a mérkőzéseiken. „Lehet, hogy van egy elképzelésed arról, hogyan fogsz játszani. A terv végrehajtása egészen más dolog, mert van egy ellenfeled is a pályán, aki próbál meggátolni téged. A mi játékunknak az az alapja, hogy mi szeretnénk lenni a főszereplők, ez áll a legközelebb ahhoz, ahogyan a játék iránt érzek.”

Itt jön képbe Gallardo másik nagy erőssége: a Rivernél eltöltött közel kilenc év során egyetlen botrány sem rázta meg az öltözőt, ha voltak is belső feszültségek, azokat elsimították házon belül. A pszichológia iránt már fiatalon érdeklődő szakember szerint az edzői szakma alapja a tiszteletben rejlik; ha ez kölcsönösen megvan, akkor nagyobb esély van a sikerre. „Az emberek ismerete alapvető. Ismerned kell a személyiséget, hogy kihozd belőle a legjobb játékost” – mondta.

A hosszabb kihagyást követően Gallardo úgy érzi, lassan készen áll a munkára, ugyanakkor megfontoltan fog dönteni a következő állását illetően. Kapkodni nem szeretne, és csak akkor vág bele egy projektbe, ha azonosulni tud a felvázolt vízióval. Amennyiben nem talál ilyet, még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy örökre felhagy az edzősködéssel, mivel a mostani, futball nélküli életével is tökéletesen elégedett.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.