Tóth Alex a Fradiból a Premier League-be igazolt – nem a pénz döntött, a világ legjobb csapatai harcoltak érte
Publikálva 21/02/2026 - 08:18 GMT+1
Egy hónap telt el azóta, hogy Tóth Alex a Ferencvárosból a Premier League-be, a Bournemouth-ba igazolt, amivel a magyar bajnokság történetének legdrágábban értékesített játékosa lett. A Hosszabbítás podcastben a válogatott középpályás menedzsere,Papp Bence beszélt arról, hogy mi vezetett idáig, miért ezt a csapatot választották, és hogy neki milyen feladatai vannak Alex pályafutásának segítésében.
José Mourinho: "Nem szeretném hazugsággal vádolni Viníciust"
Videó forrása: SNTV
A beszélgetés a Hosszabbítás podcastben készült a téli olimpia előtt – az adás meghallgatható itt:
Hány órát aludtál a januári átigazolási időszakban?
Nincs ilyen szám a fejemben. Azt tudom, hogy mennyit nem aludtam ebben az időszakban, és az is egy szép szám, de nem erről az oldalról közelítem meg, mert minden, amin nekem keresztül kellett mennem, vagy amin keresztülmentem ebben a folyamatban, annak minden perce megérte a végén, amikor láttam debütálni Alexet a Premier League-ben.
Milyen érdekes, hogy manapság, ha az ember márciusban bemutatkozik a felnőttválogatottban, novemberre akár kilenc válogatottságnál is járhat. Mennyire a ferencvárosi szereplése, és mennyire a válogatott szereplése vonzotta be az érdeklődőket?
Jó, ha innen közelítjük meg a témát. Azt el szeretném mondani – és ez nem a magyar bajnokság színvonalának a degradálása, sőt –, hogy egy Ferencvárosban játszó fiatal játékosnak, aki extrán, nemzetközi szinten is kiemelkedő számokat tud produkálni, a magyar bajnokságban mutatott teljesítményét már nem igazán figyelik olyan mélységben a legjobb klubok, mert nem tudják megfelelően értékelni a top öt bajnokság szintjén és elhelyezni az ő csapatukban, az ott elvárt átlagteljesítményhez viszonyítva. Tehát sokkal inkább a nemzetközi mérkőzések azok, amelyek döntően befolyásolják a döntéshozatali mechanizmus egyes részeit. Nemcsak a téli átigazolási időszakban volt nagy érdeklődés körülötte, hanem már az előző nyáron is. Ha valaki ilyen szinten berobban az adott ország legjobb csapatába, aki nemzetközi szinten kiemelkedőt tud nyújtani – mind az átigazolási érték, mind a pályán mutatott teljesítmény terén –, és gyakorlatilag három és fél hét leforgása alatt az NB II-ből az Európa-ligába átülteti ugyanazt a teljesítményt, amire mindig is készen állt – és utána ezeket számokkal is alá lehet támasztani akár a kétkedőknek, akár azoknak, akik kevésbé értenek a futballhoz –, akkor akarva-akaratlanul nagyon hamar eljutunk oda, hogy rendkívül sok csapaton már túllépjünk. Nem meglepő, hogy a világ legjobb csapatai harcoltak érte, álltak érte sorban.
Ez komoly munka, gondosan megtervezett stratégia, és ami a legfontosabb: ez Alex nélkül nem megy. Ő erre készen állt, készen álltak erre a szülei is, mindent megtettek érte, és ami nagyon fontos: erre készen állt a Ferencváros minden egyes döntéshozója is. Emelem a kalapomat előttük, mert véleményem szerint egy olyan történelmi átigazolást láthattunk, egy olyan átigazolást sikerült véghez vinni, ahol minden egyes szereplőnek a maga szerepe, a maga viselkedése és az egész megnyilatkozása szerintem példaértékű.
Mi jelenti szerinted a különbséget azok között, akik eljutnak egy bizonyos szintre – oda, ahová álmodtak, vagy ahová el szeretnének jutni –, és azok között, akik megragadnak egy bizonyos szinten, és valamiért nem sikerül megvalósítaniuk az álmaikat? Érezted, láttad Alexen már akár a ferencvárosi bemutatkozása előtt is, hogy egy ilyen karrier várhat rá? És hol dől el menedzseri szempontból, valaki egy olyan komoly labdarúgó lehet, akit nemzetközi szinten is figyelni kell?
Nagyon jó a kérdés, és rendkívül összetett választ igényel. A legfontosabb értelemszerűen a szülői, a családi háttér. Amit most mondok, az nem azt jelenti, hogy szerintem mindenkinek így kell csinálnia, azt tudom elmondani, hogy itt hogyan történt, és ebből szerintem nagyon jó mintákat, példákat lehet hozni, amin érdemes mindenkinek elgondolkodnia. Nekem is van három gyermekem, tehát nekem is el kell gondolkodnom azon, hogyan és miként kell ezeket a dolgokat csinálni.
Az egész kiindulópontja tehát nyilván a család. A szülei mérhetetlen alázattal, odaadással, és a saját igényeiket mindig képesek voltak háttérbe szorítani Alex fejlődése érdekében. Ha élvezte a focit, akkor még több edzésre vitték, még több lehetőséget biztosítottak neki – úgy, hogy egyébként korábban semmi közük nem volt a futballhoz. Egyszerűen el akarták vinni, mert annyi energiája volt, hogy mást nem nagyon tudtak vele csinálni. Éjjel-nappal ment mindenhová. Eszméletlen energiabomba volt, és a futballban pedig olyan szándékkal vett részt, hogy csak menjen és csinálja, mert látszik, hogy szereti. A szülők a mai napig tudják ezt az attitűdöt hozni.
Nem gondolják, hogy ők jobban tudják, hol kellene játszatni, mint az edző. Nem gondolják azt, hogy a másik játékos nem annyira ügyes, de mégis többet játszik. Nem gondolják azt, hogy mást kellene csinálnia a pályán, mint amit az edző kér. Egyszerűen azt teszik, ami a szülő legfontosabb és eredendő dolga: támogatják a gyereket.
Nyilván minden szülő támogatja a gyermekét, mindenki a legjobbat akarja neki, de náluk egyszer sem volt olyan, hogy bele akartak volna szólni abba, hogyan játsszon a pályán.
A családon kívül van még egy fontos szereplője annak, hogy Alex egy év alatt az NB II-ből a Premier League-be került: az edző, aki a Ferencvárosnál megérkezésekor nagy lehetőséget adott neki, Robbie Keane.
Van olyan, hogy nagyrészt egy edzőváltáson múlik egy ilyen meglehetősen gyors fellendülés, vagy ez inkább a játékoson múlik?
Lehet kívülről úgy nézni, hogy az edzőváltás hozta el Alex karrierjének a megindulását, ugyanakkor én onnan közelítem meg, hogy Alex erre készen állt. Már 2024 májusában, az Újpest elleni bajnokavató mérkőzésen – amikor először volt kezdő a Ferencvárosban az NB I-ben, 22 ezer néző előtt, teltházzal, eszméletlen hangulattal, örömmel, mámorral – gyakorlatilag hiba nélkül játszott. Akkor is megmutatta, hogy készen áll nagy dolgokra. Aztán jött az a periódus, amikor az aktuális vezetőedző, Pascal Jansen alatt szintén hibátlanul dolgozott, mégsem kapott igazán lehetőséget, viszont az alatt az időszak alatt is végig készen állt. Bárhol szerepelt – akár kooperációban, Soroksáron, akár edzésen –, soha nem azt kereste, hogy miért nem itt játszik, miért nem ott, miért nem amott, hanem egyszerűen csak érezte, hogy amit csinál, az jó irány, és tudta, hogy el fog jönni az ő ideje.
Az, hogy ez végül megadatott neki az edzőváltással, szerintem szenzációs dolog. Nem akarom elvenni az edző érdemeit sem, mert kétségtelen: az ő döntése indította be igazán a nemzetközi pályafutását, viszont ehhez készen kell állni. És pontosan ez volt az a faktor, amit észrevettek rajta: hiába nem volt játékperce korábban, ez a srác készen áll, be lehetett dobni. A többi pedig már történelem.
Az utóbbi két évben – akár a májusi Újpest elleni derbitől számítva, akár az azt követő időszakot nézve – mentálisan mennyit változott? Vagy pont az a különleges benne, hogy ugyanaz a mentalitása volt végig, függetlenül attól, milyen csapatban szerepelt vagy milyen helyzetben volt?
A kérdés második felében benne is van a válasz. Alex mentalitása, hozzáállása, koncentrációja, fókusza, nyomástűrése egészen páratlan. Nem találkoztam még ilyennel sem itthon, sem külföldön. Ugyanilyen volt 15–16 évesen, amikor elkezdtünk együtt dolgozni, és ugyanilyen ma is. Semmit nem változott. Fizikálisan természetesen erősebb lett, sokkal több mérkőzés van a lábában, tapasztaltabb lett, de a személyisége, a mentalitása nem változott. Az a fajta top, nemzetközi szintű hozzáállás már akkor is megvolt benne.
A téli időszakban lehetett hallani, hogy elég sok kérője volt. Miért éppen a Bournemouth lett a célpont?
Erre a kérdésre maga a klub adja meg a választ, hiszen nézzük meg akár csak a 2024–2025-ös nyári átigazolási időszakot – az elmúlt 10–15 évből nem nagyon tudok olyan csapatot mondani, amely egyazon átigazolási időszakban játékost értékesít az aktuális Bajnokok Ligája-győztesnek, a Premier League bajnokának, illetve a Real Madridnak. Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag a teljes védelmét eladja elképesztő összegekért, és nemhogy visszaesik és küszködik, hanem szinten tudja tartani magát, sőt, olyan profilú játékosokat hoz be, akik képesek lesznek a következő hasonló ugrásokat megvalósítani. A Bournemouth-nál tehát olyan munka folyik, amely a világ elitjéhez tartozik. Játékosmegfigyelés, játékosfejlesztés, futballszervezés, edzői filozófia – mind a világ élvonalát képviseli.
Jelenleg Alex karrierjében nem tudnék ennél jobb helyet elképzelni.
Ugyanez volt az érzésem akkor is, amikor először kint jártam az új performance centerben, vagy amikor az első videóhívásunk volt. Mindenki, akivel valaha találkoztam a klubnál, rendkívül pozitív, jóindulatú, felkészült szakember, kiváló hozzáállással és átgondolt szemlélettel. Olyan szakmailag megalapozott, teljes projektet vázoltak fel Alex számára, amelyről azt mondtam, ha ők valóban mellette döntenek, nincs kérdés. Emlékszem, amikor szeptemberben kijöttem az edzőközpontból, felhívtam a szüleit: ha ez lesz a következő projekt, akkor nincs min gondolkodni. Pedig sok más lehetőség és ajánlat is volt, több klubnál is szerepelt a nyári kívánságlista élén. A téli átigazolási időszak azonban sajátos, mert sokszor a kluboknak gyorsabban kell cselekedniük, nem várhatnak a nyárig. Ez a helyzet most is így alakult a Bournemouth esetében.
Hogyan történik egy kapcsolatfelvétel klub és játékos, klub és menedzser között? Mi a menedzser pontos szerepe egy ilyen átigazolásnál?
Az én véleményem szerint – és nem kell mindenkinek egyetértenie vele – az ügynöki, menedzseri munka komoly szakma. Sokan nem így űzik, ezért megosztó lehet, amit mondok. Nem célom mindenkit meggyőzni, de meggyőződésem, hogy a játékosügynökök talán tíz százaléka dolgozik valóban komoly szakmai alapokon, tisztességesen és következetesen. Én ebbe a körbe szeretném sorolni magam, és ezért beszélek így.
Az én szerepem három kulcsfontosságú feladatból állt a folyamat során: Alex megfelelő képviselete, megfelelő pozicionálása és védelme. A klubmenedzsmentben szerzett hatéves tapasztalatom, valamint a Real Madrid egyetemi sportigazgatói képzésén szerzett ismereteim alapján mindig kíváncsi vagyok arra, hogy egy adott klubnál milyen szakmai munka folyik, hogyan választanak játékost, milyen fejlesztési politika mentén dolgoznak, mik a célok, a víziók, hogyan játszik a csapat. Szakmai alapon közelítünk, és csak akkor kezdünk közös gondolkodásba, ha a klub valóban olyan profilt keres, amelyet én hitelesen tudok prezentálni. A Bournemouth például rendkívül magas szinten működteti a játékosmegfigyelést. Tudom, hogy a Fradi AZ Alkmaar elleni mérkőzését követően – amelyen Alex nemzetközi szinten is kiemelkedő fizikai mutatókat produkált, különösen high intensity futásban és megtett méterben – a rendszerük azonnal jelezte, hogy figyelniük kell rá.
Őszintén szólva: január végén még nem ajánlottam őt a Bournemouth-nak. Februárban már igen. A külföldi klubok felé először 2023 októberében kezdtem el tudatosan építeni a profilját.
Nem akkor kell kapcsolatba lépni klubokkal, amikor már mindenki látja, hogy fut a szekér.
A profilt nemzetközi szinten előre kell felépíteni, hogy mire a játékos valóban berobban – például nemzetközi kupaszerepléssel, amelyre jelenleg Magyarországon leginkább a Ferencváros képes –, addigra már legyen előkészített kommunikáció és bizalom a külföldi klubok felé.
Amikor a klubok minden információt begyűjtenek, és eljutnak az első hivatalos lépésig, akkor kell jól menedzselni a folyamatot. A védelem kérdésére visszatérve: ez kemény világ. A profi futball és az ügynöki szakma is az. Sokan próbálnak rövid távú haszonért beavatkozni egy játékos karrierjébe. Megfelelő partnerekkel kell körülvenni magunkat, és védeni kell azt az imázst, azt az értéket, amit közösen felépítettünk. Már február közepén nagyon magas polcra helyeztük Alex értékét a Fradival közösen. Több lengyel, belga, holland klub érdeklődését vissza kellett utasítanunk, még a válogatott mérkőzések előtt. Ez nem nagyképűségből történt. Lehet azzal érvelni, hogy erősebb bajnokságban szerepelnek, de maga a játékos olyan szintet képvisel – minden tiszteletem mellett –, amely túlmutat rajtuk.
A fő feladatom az volt, hogy ha egyszer kimondtam, ő lesz a magyar bajnokság valaha volt legnagyobb igazolása – ezt már februárban elmondtam –, és három-négy éven belül Európa legjobb középpályásai közé fog emelkedni, akkor – amennyiben jól választjuk meg a következő lépést – ezt az álláspontot minden egyes érdeklődés és minden egyes klubmegkeresés kapcsán tartanom kell.
Nem engedhetem, hogy ez a profil, ez az imázs sérüljön csak azért, mert egy kisebb vagy gyengébb csapat esetleg több pénzt ajánl a játékosnak és a klubnak is. Pénzügyileg ez csábító lehetne, de nem a pénz az elsődleges, hanem kizárólag a szakmai szempontok és egy olyan karrierút felépítése, amely példaértékű lehet. A védelem leginkább erről szól.
Tehát mindhárom dolog, amit említettem – a képviselet, a megfelelő pozicionálás és a védelem – összefügg. Nem gyengülhetsz el akkor, amikor – és tényleg nem akarok senkit megbántani, ezért sem mondok konkrét neveket – egy kisebb olasz csapat, egy alacsonyabban jegyzett német klub, vagy egy jó teljesítményt nyújtó, de közepes holland csapat érdeklődik, miközben korábban azt mondtad: Európában csak az a 15–20 topcsapat jöhet szóba, amelyek a legjobbak. Ez szerintem teljesen érthető.
A sajtóban rengeteg minden megjelent a téli átigazolási időszakban, sőt már nyáron is: ez a klub keresi Alexet, az a klub keresi Alexet. Gyakorlatilag külön "szakma" épült az átigazolási hírek köré a nemzetközi médiában; sokan már nem is hagyományos újságok alkalmazásában dolgoznak, hanem saját felületeiken. Talán a legismertebb ilyen kapcsolattartó az ügynöki világ és a nemzetközi futballhírekre éhes szurkolók között Fabrizio Romano. Van-e kapcsolatotok ezzel a világgal? És milyen a kapcsolat például a magyar sajtóval? Ettől a világtól kell védeni Alexet, vagy megvan a saját véleménye és érettsége ahhoz, hogy helyén kezelje mindezt?
Ez része a profi futballnak, és természetesen a játékosainkat ettől is meg kell védeni, óvni kell. Ugyanakkor Alex képes megfelelően kezelni a fókuszt, és ez nem okoz neki problémát. A kapcsolatunk a sajtóval – ezt talán inkább a sajtómunkatársak tudnák igazán megítélni – szerintem kifejezetten jó. A magyar médiával sikerült korrekt, szakmai viszonyt kialakítani, és ugyanezt igyekeztem átültetni a nemzetközi sajtóba is. Fontos: soha nem mondok konkrét klubneveket újságíróknak csak azért, hogy leírják, ki érdeklődik. Elvégezzük a munkát, legyen érdeklődés, legyen megkeresés, legyen ajánlat, forogjon a neve. Ha valaki jól menedzseli a nemzetközi sajtót – és azt gondolom, Alex esetében ez az elmúlt időszakban látszott –, akkor a német, az olasz, majd az angol média kezd el konkrét érdeklődőkről beszélni, és a magyar sajtó ezt követően veszi át a híreket.
Mindezt úgy mondom, hogy egyetlen német, olasz vagy angol újságírónak sem adtam ki klubneveket. Sokszor beszéltem velük, ez igaz, de azért, mert az volt a célom: amikor megvalósul az átigazolás – bárhová is –, Alex beilleszkedése, adaptációja minél könnyebb legyen. Megvan hozzá minden kvalitása és képessége, de ha teljesen ismeretlenként érkezel egy országba, klubba, városba, az nehezebb helyzet. Fontos volt tehát számomra, hogy a nemzetközi médiában is felépítsünk egy olyan profilt, amelyen keresztül már sokan ismerik őt.
Erre jó példa volt, amikor egy Premier League-topcsapat – a tabella első hat helyezettje közül – sportigazgatójával beszéltem először videóhívásban, valamikor október végén vagy november elején. A kollégáival korábban már egyeztettem, de vele személyesen akkor még nem. Azt mondta: "Bence, szinte mindent hallottam Tóth Alexről, rengeteget tudok róla a médiából, de élőben még nem láttam játszani." A kollégái már igen, ő pedig készült megnézni. Ez számomra fontos visszajelzés volt: a kommunikáció működött.
Sokat beszéltem David Ornsteinnel is, aki Angliában az egyik legkomolyabb futballújságíró, és a világ legerősebb bajnokságában első számú hírforrásnak számít. Emlékszem, amikor a Fenerbahçe-Ferencváros előtt Alex családjával ebédeltünk, ő a vonatról hívott, hogy egyeztessük a cikk részleteit, amelyben a The Athletic top 50-es listáján szerepelteti Alexet mint a téli átigazolási időszak egyik legfigyelemreméltóbb játékosát. Ez komoly szakmai visszaigazolás volt. Később egyébként írtam Fabrizio Romanónak is: ha része akar lenni a magyar futball egyik legnagyobb átigazolásának, és ő szeretné elsőként megírni, akkor kezdjünk el beszélgetni. Az átigazolás előtti órákban, már az orvosi vizsgálatok közben jelölte be Alexet, és tette közzé a hírt. Ez jól mutatja, hogyan működik a nemzetközi média világa.
Volt olyan nap egyébként Törökországban, amikor gyakorlatilag "Tóth Alex-mánia" uralkodott: az összes sportműsor arról beszélt, hogy a Galatasaray megpróbálja elhappolni őt a Bournemouth vagy a Lazio elől. Egészen elképesztő dolgok jelentek meg, de ezek nem azért történtek, mert mesterségesen generáltunk volna figyelmet, hanem mert ez az átigazolási időszak természetes velejárója.
Mi lesz a következő időszaknak a nagy feladata, akár a te szempontodból, akár a kettőtök szempontjából, amellett, hogy Alex beilleszkedik, és hol látod ezt a három-négy éves ciklusnak a következő lépcsőfokát?
A következő három-négy év kapcsán nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Hívő ember vagyok, hiszem, hogy Istennel bármi lehetséges, és Alex is így gondolkodik. Volt egy 2025-ös checklistünk – válogatottság, gól nemzetközi kupaselejtezőn, gólpassz az Európa-ligában, bajnoki gólok –, amit év végéig terveztük teljesíteni, és nagyjából március végére kipipáltuk. Ez is megmutatta, hogy ezzel a hozzáállással számára nincs lehetetlen.
Most azonban türelemre van szükség, hiszen a világ legerősebb bajnokságáról beszélünk. Ebben az időszakban az is óriási dolog, ha fokozatosan egyre több játékpercet gyűjt, tapasztalatot szerez, felveszi a mérkőzések ritmusát, és legkésőbb a következő idény kezdetére meghatározó kezdőjátékossá válik a Bournemouth-nál.
A vezetőedző, Andoni Iraola döntései kulcsfontosságúak. Hogy pontosan mik a terveik vele, azt ők tudják, de most az a legfontosabb, hogy ne helyezzünk rá irreális elvárásokat. Élvezze a futballt, dolgozzon az edzéseken, a szurkolók pedig örüljenek, amikor pályára lép. A cél, hogy folyamatosan fejlődjön, egyre jobb játékossá váljon, és amikor visszatér a válogatotthoz, fizikálisan és Premier League-rutinnal felvértezve érkezzen, ami a magyar futball számára is óriási érték lehet.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés