Roberto De Zerbi veheti át a Tottenham Hotspur irányítását, de hiába álmodoznak régóta ilyen edzőről, az időzítés nem is lehetne rosszabb

A Tottenhamnek már a 2024/25-ös szezon sem sikerült jól az angol bajnokságban, egyedül az Európa-liga megnyerésével sikerült elkerülni a teljes kudarcot. Ange Postecoglu állását azonban az európai menetelés sem mentette meg (alighanem joggal), és azt a Thomas Frankot nevezték ki a helyére, aki a Brentfordnál a sokoldalúságával és az analitika iránti nyitottságával szerzett hírnevet magának.

A dán szakember beilleszkedése nem ment zökkenőmentesen a Tottenhamnél, és miután a csapatot utolérte egy, a tavalyihoz hasonló sérüléshullám, valamint az xG-ingának is a rosszabbik végére került, drasztikusan romlani kezdtek az eredmények. A szurkolók heteken át tüntettek a kirúgása érdekében, de a klubvezetés egészen sokáig állta a sarat, és csak február közepén köszönte meg Frank munkáját.

Ekkorra a Tottenham már a 16. helyen állt a Premier League-ben, és mindössze öt pont választotta el a kieséstől, vagyis nem lehetett tovább halogatni az edzőcserét. Csakhogy a klubvezetésnek a nyári rossz döntést sikerült tetézni egy még rosszabbal: ahhoz az Igor Tudorhoz fordultak, aki békeidőben talán jó megoldást jelentett volna, az idény közben azonban teljesen reménytelen választás volt.

Hogy miért? A Spurs keretét alapvetően négyvédős rendszerre tervezték, elöl-hátul rengeteg sérültje volt a csapatnak, Tudor elképzelései pedig a 3-4-3-as felállásra és az agresszív, emberezős védekezésre épülnek. Sem az idő, sem a szükséges erőforrás nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a horvát jó munkát végezhessen, a klubnál töltött 44 napjával mindenki rosszul járt.

Tudor egyébként is megtépázott hírneve – a Juventusnál az utolsó nyolc meccséből egyet sem tudott megnyerni – újabb csorbát szenvedett, a Tottenham pedig még közelebb sodródott a kiesőzónához. A horvát szakembernek öt bajnoki mérkőzés jutott, ebből négyet elveszített, egyedül a Liverpool ellen tudott pontot szerezni, és miután a szintén kiesés ellen menekülő Nottingham Foresttől is kikapott 3-0-ra, megköszönték a munkáját.

Mivel a bajnokságból hét forduló van hátra, ezért sokan azt várták, hogy a klubvezetés ezúttal egy biztosabb megoldást választ, és egy olyan edzőre teszi a voksát, aki egyrészt nem bonyolítja túl a játékot, másrészt jártas a kiesés elleni küzdelemben. A Sean Dyche-típusú lehetőségek helyett azonban Roberto De Zerbit szemelték ki, aki nyilvánvalóan csábítóbb opció, rövid távon azonban kockázatosabb.

De Zerbi egyike azon stílusedzőknek, akik az ötleteikkel még a legnagyobbak elképzeléseire is hatással voltak, Pep Guardiola például előszeretettel dicsérte az innovatív megoldásai miatt. Ez ugyanakkor azt is jelzi, hogy nem szeret kompromisszumot kötni, és a csapat céljaitól függetlenül ragaszkodik az elképzeléseihez – még a Beneventónál is támadó focira törekedett, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Ahhoz, hogy az elképzelései működjenek, két dologra mindenképpen szükség van: időre és bátorságra, jelenleg pedig épp ez a kettő jelenti a legnagyobb hiánycikket a Tottenhamnél. Tudor alatt – elég szegény Antonín Kinskýre gondolni – a játékoson önbizalma mélypontra zuhant, erre az alapra elképesztően nehéz lesz pár hét alatt felépíteni egy olyan rendszert, ami a folyamatos kockázatvállalásra épül.

Ezt leírni is furcsa, de a Tottenham valójában még növeli is a kiesés kockázatát, ha valóban De Zerbit ülteti le a padra. Elképzelhető persze, hogy már elfogadták a kiesés lehetőségét, és úgy gondolkoznak, hogy ha egyébként is benne van a pakliban a búcsú, akkor megszerzik a legjobb elérhető szakembert, akivel a legrosszabb esetben elkezdhetik az építkezést egy kevésbé kompetitív környezetben.

A világ kilencedik legnagyobb bevétellel rendelkező klubjaként a Spursnek valahol az angol élmezőnyben kellene lennie, az azonban egyértelmű, hogy évek óta komoly problémák vannak a felsőbb szinteken. Ahhoz képest, hogy a Tottenham 2010-es évek közepén még az egyik leghatékonyabban működő klub volt a Premier League-ben, mostanra a legrosszabbak közé került.

A kiesés alighanem rákényszerítené a tulajdonosokat azokra a strukturális átalakításokra, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy ismét felvehessék a versenyt a PL elitjével. Amíg évről évre átmeneti megoldásokkal küzdenek a túlélésért, teljesen esélytelen a továbblépés, és De Zerbi kinevezése talán ennek szól; leszámolás a rövid távú megoldásokkal, és befektetés a jövőre nézve.

A következő hetek feladatára ugyanis lenne alkalmasabb jelölt De Zerbinél, hosszabb távon nézve azonban ő a legjobb edző, akit megszerezhet a Tottenham. Bár a marseille-i időszak csúnya véget ért, az olasznak még mindig elég jó a megítélése, és egyáltalán nem garantált, hogy még a nyáron is elérhető lenne a londoniak számára. Ha nem is egyértelműen most vagy soha szituáció, de érthető, ha a klubnál kihagyhatatlan lehetőséget látnak benne.

Az már egy másik kérdés, mennyire lehet hosszú távon építeni De Zerbire. A tudása egyértelműen megvan ahhoz, hogy igazán nagy edző legyen, a személyiségét viszont nem egyszerű kezelni, szinte mindegyik klubjánál volt kisebb-nagyobb balhéja a vezetőséggel. Az is beszédes, hogy az élvonalbeli munkái közül egyedül a Sassuolónál töltött el legalább két szezont, ott 2018 és 2021 között 120 meccsen irányította a csapatot.

Ezek a balhék az ő megítélésének is ártottak, nem véletlenül maradt le újra és újra a legkecsegtetőbb padokról. Amennyiben a Tottenhamnél sikerül rácáfolnia a vele kapcsolatos sztereotípiákra, és így vagy úgy, de teljesíti a vezetőség elvárását, az ismét megnyithatja az utat a magasabb szintű lehetőségek felé. Épp úgy, ahogyan azt 2022-ben, a Premier League-ban való bemutatkozásakor megjósolták.