A legkomolyabb próbatétel lehet, ha valóban meglegyinti a kiesés szele a ManUnitedet

A Newcastle elleni mérkőzés 33. perce szépen szimbolizálta a Manchester United problémáit. Ez volt az a pont, amikor Rúben Amorim kétgólos hátrányban, egy megalázó arányú vereséget elkerülendő, lehozta a pályáról Joshua Zirkzeét. A fütty kíséretében leballagó holland válogatott csatár egyenesen az öltöző felé vette az irányt, egyes beszámolók szerint így akarta elrejteni a könnyeit a nyilvánosság elől.

A nyáron 42,5 millióért igazolt támadónak egyébként sincs erős szezonja: új klubjában 27 meccsen csupán négyszer volt eredményes, a találatok felét ráadásul az Everton elleni 4-0-s győzelem alkalmával szerezte. Nem véletlenül lát napvilágot egyre több pletyka azzal kapcsolatban, hogy már a télen újra klubot válthat, Olaszországban például – már ha lehet hinni a sajtóhíreknek – több helyen is tárt karokkal várnák.

A probléma aligha Zirkzee képességeivel van. A holland támadó a Bolognában sem volt más játékos, épp csak egy olyan rendszer volt körülötte, amelyben használni tudták a készségeit. Gólerősnek éppenséggel Olaszországban sem lehetett nevezni, az első szezonjában kétszer, a másodikban 11-szer talált be a bajnokságban. Zirkzee az előző idényben 245 percenként szerzett gólt, amitől nem sokkal maradnak el a mostani számai, Angliában átlagosan 265 perc kellett neki egy találathoz.

A holland legnagyobb erőssége Olaszországban a kombinatív készsége volt, a labda nélküli mozgásával és az egyérintős játékával ő tette olajozottá Thiago Motta relacionizmusba hajló rendszerét. Mivel Manchesterben kevésbé építenek ezekre az erényekre, sokkal inkább a kapu előtti teljesítményére kerül a fókusz, ami viszont a tradicionális középcsatárokhoz viszonyítva még átlagosnak sem nevezhető.

A Manchester United kerete az ehhez hasonló baklövésekre lett felfűzve. Találunk túlfizetett veteránt, aki már akkor túl volt a csúcsán, amikor leigazolták, egydimenziós játékost, aki valaha, valamikor jól mutatott egy egészen más rendszerben, és persze ott vannak a Ten Hag-listáról elhozott játékosok, akik azért érkeztek, mert szakmai koncepció híján az edzőnek kellett megmondania, kiket igazoljanak le. Innen szép nyerni – tartja a mondás. Csak épp nem lehet.

Amorim személyében egy olyan edző ült le a padra novemberben, aki sziklaszilárd elképzeléssel rendelkezik a játékról. A portugál nem árult zsákbamacskát, már a legelején leszögezte, hogy ő itt elsősorban a stílus és a játékrendszer felépítésére törekszik, ám egy ilyen folyamat sok időt vesz igénybe. A hetekkel ezelőtt megjósolt vihar mostanra megérkezett: sorozatban három vereség után a Manchester United egyre közelebb sodródik a kiesőzónához.

"Tisztában vagyok a helyzetünkkel" – nyilatkozta Amorim. "Szerintem az emberek belefáradtak már a kifogásokba. Néha én magam beszélek a kiesésről, ennek a klubnak ugyanis sokkra van szüksége."

A manchesteriek egyelőre messze vannak attól, hogy a másodosztályban gondolkozzanak, a 18. Ipswich Townhoz képest hét pont a csapat előnye, és ha nem is rózsás a helyzet, a keretben bőven van annyi minőség, hogy legalább 18 pontot összekaparjanak a szezon második felében. Amorim legfontosabb feladata most nem is feltétlenül az, hogy minden pontot kipréseljen a szezonból, bőven megérett már az idő arra, hogy valaki legalább megpróbáljon identitást teremteni.

A kérdés csak az, hogy az erőfeszítéseinek lesz-e a jövőre nézve pozitív következménye. "El kell adnom az elképzeléseimet, mert nincs másik. Ha minden alkalommal változtatnék, csak még rosszabb lenne" – jelentette ki az edző. Ezek azért is fontos mondatok, mert korábban Erik ten Hagot is abban a reményben szerződtették, hogy egy-két szezon alatt meghonosítja az Ajaxnál alkalmazott sokpasszos, kreatív játékot.

A holland az első nagyobb pofonokat követően letett arról, hogy a stílust helyezze a középpontba, és megpróbált alkalmazkodni a kerethez, ám a két szék között a pad alatt találta magát. Amorim a jelek szerint makacsabb és idealistább annál, hogy az állását tartsa szem előtt. Ha már az ötletei miatt vették meg (ideális esetben), azokkal a módszerekkel dolgozik, amiket ismer és amik bizonyítottan működőképesek. Akár azon az áron is, hogy egy darabig eredménytelenek maradnak.

A Zirkzee-dilemma azonban Amorim esetében is óvatosságra int. Vajon tudták azt a döntéshozók, hogy milyen csomagot vesznek, amikor rácsörögtek a Sportingra, hogy készek kivásárolni az edzőjüket, vagy egyszerűen csak lecsaptak az egyik legfelkapottabb fiatal edzőre, hátha majd ő megfordítja a csapat szerencséjét?

Ha a válasz az, hogy tudták, mire fizetnek be, nem akkora a baj a bajnokságban elfoglalt pozíció és a vereségek ellenére, mert ez azt is feltételezi, hogy készek Amorim stílusára szabni a keretet, amely jelenleg szinte semmilyen szempontból nem felel meg az edző elképzeléseinek. Amennyiben viszont ez is csak egy blöff, akkor hiába tűnt a világ egyik legjobb edzőjének Portugáliában, aligha várnak rá nagyobb sikerek, mint az elődökre.

A mostani időszakot akár úgy is fel lehet fogni, mint egy castingot: Amorim most méri fel, hogy az előző években összekalapált keretből ki azok, akik alkalmasak lesznek az ő focijára, és kik azok, akiktől meg kell szabadulni. Az egyik első áldozat Marcus Rashford lehet, aki jobb napjain nagyszerű futballista, de voltak a múltban magatartásbeli problémái, ráadásul rendszerszinten sem illik a portugál 3-4-2-1-es felállásához.

Hasonló sors vár majd Casemiróra és Eriksenre, akik egészen pocsékul mutattak a Newcastle elleni meccsen, a fegyelme miatt szintén elővett Garnachóra, a teljesen félreértett Zirkzeére, Harry Maguire-re és Victor Lindelöfre, valamint – feltéve, hogy lesz érdeklődő – Antonyra. A sort valószínűleg még bőven lehetne folytatni, és kicsit hasonló a helyzet a hiányposztokkal is: sokkal többet tudnánk felsorolni, mint ahányat reálisan sikerül befoltozni rövid távon.

Ideális esetben már januárban elkezdenék az új edzőre szabni a keretet, a klub azonban már most is a pénzügyi fair play kereteit feszegeti, télen ráadásul mindig jobban a zsebbe kell nyúlni, különösen, ha a legmagasabb polcról van szó. Amennyiben elmaradnak a szükséges erősítések, úgy a folytatásban is nehéz időszak vár a csapatra: naivitás lenne azt feltételezni, hogy számottevően javul a játék, ha nincsenek meg a kellő minőségű és profilú játékosok.

Még az sem kizárt, hogy kiderül, akkor is ragaszkodik-e Amorim az elveihez, ha valóban meglegyinti a kiesés szele a Manchester Unitedet.