Mindent máshogy csinál, mint a többi 190 centis csatár, de épp ez teszi különlegessé

Vannak sportolók, akik akaratlanul is magukra irányítják a nézők tekintetét. Még mielőtt bárki félreértené, itt most nem a külsőségekre kell gondolni, de még csak nem is azokra a showmanekre, akik minden alkalmat megragadnak a közönség szórakoztatása érdekében. Azokról van szó, akiknél még a legegyszerűbb, leghétköznapibb mozdulatok is művészinek hatnak: egy labdaátvétel, egy passz, vagy egy szinte észrevehetetlen testcsel.

Némileg esetlenül megfogalmazva: ők azok, akik nem csak jól, de közben szépen is sportolnak. Mintha a feleslegesség koncepciója teljesen ismeretlen lenne számukra, minden mozdulatuk tökéletesen kimért, helyénvaló, harmonikus. Ez a megtévesztő egyszerűség sokszorosan becsapja a nézőt, akinek sosem fog pont úgy engedelmeskedni a labda, ahogyan azt a tévében látta, és a rendezett felszín is csak szemfényvesztés.

A leírás sokakra igaz lehet, de most elsősorban a Bologna 22 éves támadójára, Joshua Zirkzee-re vonatkozik. A korosztályos holland válogatott játékos neve régóta ismerősen cseng a futballisták között, hiszen már akkor csodagyerekként tartották számon, amikor 16 éves korában leigazolta a Bayern München. Noha az idáig vezető út egyáltalán nem volt zökkenőmentes, a mostani szezon alapján úgy tűnik, most már valóban készen áll arra, hogy egy topcsapatnál is megmutassa, mire képes.

Pedig voltak olyanok, akik már leírták a tehetséges támadót. Bár a 2019/20-as szezonban 9 bajnoki mérkőzésen 4 gólt szerzett a Bayern München színeiben, a minden évben BL-győzelemben és hazai duplában gondolkozó bajoroknál nem számíthatott rendszeres játéklehetőségre. A fejlődés reményében Olaszország felé vette az irányt, ahol a bennmaradásért küzdő – na jó, inkább szélmalomharcot folytató – Parma vette kölcsön.

Zirkzee csak négy bajnokin kapott lehetőséget, de ez nem csak az edzőn múlt: előbb lumbágó miatt kellett meccseket kihagynia, majd a bajnokság hajrájában egy térdsérülés hátráltatta. A következő idényt már a Vincent Kompany irányította Anderlechtnél kezdte meg, ami remek döntésnek bizonyult: minden sorozatot figyelembe véve 18 gólt és 13 gólpasszt jegyzett, vagyis 47 mérkőzésen 31 találathoz járult hozzá, amivel újra felkeltette a topligás klubok figyelmét.

Végül a Bologna lett a befutó, amely 8 millió euróért végleg megvásárolta a Bayern Münchentől. Ez elsőre talán nem tűnik soknak, ám a Bologna ritkán szokott ennyit fizetni egyetlen játékosért, vagyis jelzésértékű volt abból a szempontból, mennyire bíztak a tehetséges játékosban. Mint kiderült, jó okkal tették, mostanra ugyanis megsokszorozta az árát, amellyel a Bayern sem jár rosszul, hiszen ha a Bologna értékesíti Zirkzee-t, az összeg fele a münchenieket illeti.

Zirkzee nem feltétlenül a legjobb pillanatban került Bolognába. Sinisa Mihajlovic betegsége egyre súlyosabbá vált, a csapat gyengén kezdte a bajnokságot, és miután öt forduló alatt csak három pontot szerzett, megváltak az edzőtől. (Pár hónappal később Mihajlovic elveszítette a leukémiával vívott 3.5 éves harcát.) Helyére Thiago Motta került, aki korábban a Genoát és a Speziát irányította, előbbit kevesebb, utóbbit több sikerrel.

A játékosként hatalmas intelligenciával megáldott, de üveglábakkal megátkozott Motta élni tudott a kiugrás lehetőségével, és megfordította a Bologna szerencséjét, a csapat végül a 9. helyig kapaszkodott a tabellán. Ekkor azonban még a rutinos osztrák center, Marko Arnautović számított az első számú választásnak a kilences posztra, egy hamisíthatatlan erőcsatár, aki Zirkzee-vel ellentétben a hagyományos módon értelmezte a szerepkört.

Nyáron azonban az osztrák továbbállt, így Zirkzee elől elhárult a legnagyobb akadály, hogy beverekedje magát a kezdőcsapatba. Igazából ez Mottának is tökéletesen megfelelt: amíg Arnautovićcsal többször összetűzésbe került, a holland csatár tulajdonképpen a prototípusa azoknak a játékosoknak, akiket a Bologna mestere kedvel. Vagyis sokoldalú, intelligens és már-már földöntúli technikai fölénnyel rendelkezik.

Zirkzee valójában egy anomália. Egy 193 centi magas csatártól azt várná az ember, hogy fejpárbajokat nyerjen, a tizenhatoson belül birkózzon a védőkkel, és a gólszerzésen járjon az esze. Ehelyett előszeretettel veszi fel a labdát a középpályán, hogy egy-két érintős játékkal, vagy akár hosszabb passzokkal, súlypontváltásokkal vigye tovább az akciók lendületét. Testben center, lélekben trequartista, vagy ahogyan a sportigazgató Marco Di Vaio mondta, egy kilenc és feles.

A holland remekül cselez, olyan zavarba ejtően kétlábas, hogy szinte értelmetlen ügyesebbről beszélni (egyébként a jobb az), képes a legszűkebb területen is megtartani a labdát, és a megszokott zirkzeésedésekbe’ már a gólok is egyre inkább beletartoznak. A mostani szezonban 22 mérkőzésen 8 gól és 4 gólpassz a mérlege (az Inter elleni kupameccsen szerzett két asszisztját kiállításokon kellene mutogatni), és ez még mindig csak a töredéke a benne rejlő potenciálnak.

Di Vaio elég egyértelműen kimondta, hogy a télen meg sem fontolják a beérkező ajánlatokat (és miért is tennék, miközben a Bologna az ötödik helyen áll a bajnokságban, egyetlen pontra a BL-től), de nyáron már nehezebb lesz nemet mondani az esetleges ajánlatokra. Mert ha így folytatja, akkor garantáltan jönni fognak a topcsapatok, még az sem kizárt, hogy a visszavásárlási opcióval rendelkező Bayern München rendeli vissza Harry Kane mögé.

Ritkán látni olyan játékost, aki ennyire különleges profillal rendelkezik, de részben talán épp ez a legnagyobb veszély is vele kapcsolatban. Ha olyan edző kezei közé keveredik, aki képtelen a megszokott rendszeren kívül gondolkozni, akkor félő, hogy nagyon hamar beleszürkül a környezetébe. Ha viszont egy Mottához hasonló edző veszi kezelésbe, aki szabadjára engedi a fantáziáját, abból valami nagyon különleges dolog is kisülhet.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!