A Stoke City óta nem féltek ennyire csapattól – brutálisan hatékony az Arsenal a tizenhatoson belül

Elsőre nehéz eldönteni, hogy Dimitar Berbatov dicsérni szeretett volna-e, vagy épp ellenkezőleg, és az volt a célja, hogy egy kicsit odaszúrjon az egykori riválisnak. De még az is lehet, hogy pont azért fogalmazott ennyire sarkosan, mert így egy kicsit összekiscsapatozta az Arsenalt, egyúttal a szakértői szerepének megfelelve elismerte, hogy a rettegett Stoke-hoz hasonlóan piszkosul jók abban, amit a tizenhatoson belül csinálnak a rögzített helyzeteknél.

Túlzás lenne azt állítani, hogy korábban nem voltak fontosak a pontrúgások a nagyobb csapatoknál, ám az sem volt mindig magától értetődő, hogy egész stábok törjék a fejüket a legújabb szabadrúgásrutinokon és azok begyakorlásán. Sőt: logikus módon először a kicsik jöttek rá arra, hogy ha már fociban nem lehetnek jobbak az ellenfelüknél, akkor olyan terepen kell felülmúlni őket, amire mások kevesebb figyelmet fordítanak – például a pontrúgásokban.

A Tony Pulis-féle Stoke City ékes példája volt annak, hogy egy nem túlságosan ügyes, de ultrafizikális csapat hogyan építhet egész szezonokat a szabadrúgásokból, illetve az esetükben a bedobásokból származó gólokra. 2008 és 2013 között a Stoke góljainak 43%-a rögzített helyzetből született, ami döbbenetesen magas szám, ráadásul nem is igazán a lábbal elvégzett szabadrúgásokkal terrorizálták az ellenfeleket, hanem a gerelyhajítóból lett futballista, Rory Delap bedobásaival.

"Ha tökéletesen dobom el a labdát, a csapatunk magasságát és minőségét figyelembe véve szerintem levédekezhetetlen" - mondta a védő a legendás bedobásokról. Delap az Opta adatai szerint hivatalosan csak öt asszisztot jegyzett kézzel (amivel még így is ő a Premier League legsikeresebb játékosa), de ez az adat megtévesztő, hiszen sokszor – tudatosan vagy a kétségbeesett felszabadítási kísérletek miatt – irányt változtatott a tizenhatoson belül a labda.

Az olasz válogatott korábbi pontrúgásedzője, Gianni Vio a szakdolgozatában amellett érvelt, hogy a szabadrúgások – amennyiben komolyan veszik azokat – nagyjából egy 15 gólos csatárral érnek fel. A munkája eljutott Walter Zengához is, akit kapusként mindig lenyűgöztek a szabadrúgások, és amikor a Catania vezetőedzője lett, egyetlen kérése volt a vezetőséghez. Szerezzék meg neki Gianni Viót, aki akkoriban amatőrligás csapatoknál oktatott, miközben az egyik banknál dolgozott.

Zenga megérzése bejött, a Catania a góljainak 39%-át pontrúgásokból szerezte, és az élvonalban maradt. Vio pedig tulajdonképpen akár a házi gólkirályi címet is megkaphatta volna, mivel 17 találatot szereztek a rögzített helyzetekből. "Egy csapat általában heti két órát fordít a bemelegítésre, a szabadrúgásra viszont tíz percet. Figyelembe véve, hogy a gólok 30%-a pontrúgásból születik, ezt hibának tartom" – mondta a szakember egy 2022-es interjúban.

Mára a legmagasabb szinten is megváltozott a felfogás a pontrúgásokkal, de még a bedobásokkal kapcsolatban is. A vezetőedzők ma már komplett stábokat irányítanak, amelyen belül minden feladatrésznek megvannak a felelősei, és egyértelmű versenyhátrányt jelent, ha valaki anyagi vagy szakmai megfontolásból lemond a specialistákról. Elég megnézni a Tottenhamet, ahol Vio 2023-as távozása óta támadó- és védőoldalon is romlottak a számok.

A tehetősebb csapatok közül egyértelműen az Arsenal jár az élen a pontrúgásoknál, nem kis részben Nicolas Jovernek köszönhetően. Jover 2016-ban került Angliába – nem meglepő módon az adatelemzésben élen járó Brentford adott neki lehetőséget –, később Mikel Arteta hívására a Manchester Cityhez igazolt. Szintén Arteta volt az, aki az Arsenal vezetőedzőjeként meggyőzte a váltásról, így 2021 óta ő felel a londoniak szabadrúgásaiért.

Jover leigazolása óta az Arsenal stabilan ott van a legjobbak között, ha a pontrúgásokról van szó, és az évek során folyamatosan fejlődtek ebben a műfajban. Ez sem véletlen: ahhoz, hogy a rögzített helyzeteknél sikeres legyen valaki, ugyanúgy szükség van bizonyos minőségű, vagy még inkább típusú játékosokra. A Stoke például a maga idejében elképesztően fizikális volt, így az ötösön belülre hajított/ívelt labdákat hatékonyan tudták megjátszani.

Ilyen tekintetben érvényes Berbatov hasonlata: az Arsenal is elképesztően fizikális csapattá vált Arteta alatt, a Jover által felrajzolt figurákkal pedig sokszor lehetetlen helyzetbe hozzák az ellenfeleiket.

Gabriel Magalhães lényegében egy cheat code lett Jover és Arteta rendszerében. A brazil védő 2020 óta 15 gólt szerzett a Premier League-ben, amivel a liga történetének 17. leggólerősebb védőjének számít. Ezt a listát John Terry magabiztosan vezeti (41), a második helyen álló Garry Cahill (28) viszont nincs már nagyon messze a braziltól: ha a továbbiakban is ilyen ütemben termeli a gólokat, akkor már három szezon alatt utolérheti.

A brazil a maga 190 centijével és az ahhoz tartozó fizikumával alapból komoly problémát jelentene a védőknek, de nem ez az egyetlen, ami kiemeli őt a mezőnyből. A tizenhatoson belüli szituációknál ugyanúgy meghatározó a játékolvasás, az ütemérzék és a technikai kivitelezés – aki ezt a hármat magas szinten hajtja végre, és ezen felül még fizikailag is kimagasló, halálosan veszélyes fegyverré válhat a megfelelő kezekben.

Magalhães ráadásul nem az egyetlen fizikális játékos az Arsenalban. William Saliba, Kai Havertz, a nyáron szerződtetett Mikel Merino egytől egyig jól megtermett, erős játékosok, akiket nem hagyhatnak őrizetlenül az ellenfelek. Jover ezt ki is használja elterelő futásokkal, a zónákat szétszedő elzárásokkal, illetve egyenlőtlen párharcokkal – minél fizikálisabb a játék a tizenhatoson belül, annál jobb az Arsenalnak.

Mindez persze nem működne akkor, ha a szabadrúgásra kijelölt játékosok – Bukayo Saka és Declan Rice – kevésbé végeznék jól a feladatukat. Azonban mindketten magasan az átlag felett vannak ebben a műfajban, ami egyébként önmagában rávilágít arra, mennyire kiváló szakmai munka folyik ezen a téren az Arsenalnál. Rice-szal például korábban inkább a tizenhatoson belül számoltak a szögleteknél, és Jover döntött úgy, hogy jobban járnak, ha a rúgásokra specializálódik.

"A szezon elejétől kezdve beszéltünk erről Nicóval, a szabadrúgásedzőnkkel. A magasságom miatt azt akarta, hogy a tizenhatoson belül legyek. Úgy érzem, hogy egyszerűen csak változtatni akart. Ha nincs a gólpasszom, akkor szerintem nem is beszélt volna róla senki. Nyilvánvalóan jó labdákat adtam középre, illetve a hosszú oldalra. Most már az is izgat, hogy gólpasszokat szerzek. Ez nagy dolog nekem, előtte a gól és a gólpassz nem az én műfajom volt" – mondta márciusban Rice.

A 2023/24-es idénytől számítva 22 gólja volt az Arsenalnak rögzített helyzeteket követően, ami magasan a legtöbb a topligákat tekintve. A lista második helyén a Bayer Leverkusen áll 17 találattal, Angliában pedig a 15 gólos Manchester City a legsikeresebb Arteta csapata mögött. A 22 találatból ráadásul 10 a vezetést jelentette az Arsenalnak, vagyis sokszor abban is segítenek, hogy nyitottabbá váljanak a meccsek.

A 14. forduló rangadóján az Arsenal mindkét gólja szögletből született, ráadásul a Manchester United még örülhetett is, hogy csak kétszer voltak eredményesek. Rice és Saka pontrúgásai elképesztően élesek és pontosak voltak, André Onanát az ötösön belül tömörülő Arsenal-játékosok teljesen kizárták, a védőknek pedig úgy kellett takarítaniuk, hogy szinte mindegyik szituációban fennállt annak a veszélye, hogy a saját kapujukba fejelik a labdát.

A második gólhoz szerencse is kellett – legalábbis aligha úgy képzelte Jover, hogy a Saliba fenekére fejelt labda pattan vissza a kapu irányába – de az Arsenal alaposan megdolgozott ezért a szerencséért.

"Nagyon jók ebben, mert régóta dolgoznak rajta. Ráadásul megvannak hozzá a nagy játékosaik, ez is a stratégiájuk része, mi pedig két hete dolgozunk ezen. Próbáltunk tenni valamit, de tisztában vagyunk azzal, hogy a Premier League-ben minden csapat küzd a rögzített helyzeteikkel. Kár érte, mert nem játszottunk jól, de az Arsenal sem" - értékelte Rúben Amorim a meccset.

Egy ilyen fegyver pedig akár a bajnoki címről is dönthet. Bár a Liverpool előnye továbbra is megnyugtató (a Newcastle-ben játszott döntetlennel hét pontra csökkent), az Arsenalra most épp egy könnyebb időszak vár, Martin Ødegaard visszatérésével pedig akcióból is sokkal veszélyesebb lett a csapat. Nem lenne tehát olyan váratlan fordulat, ha már az ünnepi hajtás alatt közelebb rázódna az élmezőny Angliában.