Minimum forradalom tört volna ki Liverpoolban, ha ez a transzfer létrejön

A nemzetközi fuball topklubjai gyakorlatilag valamennyi futballista számára a vágyott kategóriát jelentik. Nehéz lenne olyan, mondjuk az NB1-ben szereplő futballistát találni, aki ne szeretne a Liverpool, a Real Madrid vagy épp a Juventus játékosa lenni egy napon.

A legnagyobb klubok általában egymással versenyeznek egy-egy futballista kegyeiért, egymás között viszont ritkán kötnek üzletet. Utóbbira is akad azonban példa, elég csak megfigyelni, hogy az elmúlt nyáron milyen játékosmozgás alakult ki a Manchester City-Chelsea-Arsenal hármason belül.

Ezzel együtt is ritkának számítanak az ilyen transzferek, azt pedig főleg nagyítóval kell keresni, amikor egymással ősi rivalizálást folytató klubok között alakult ki játékosmozgás. Ez olyan terület, amit azért jobb nem bolygatni, egy-egy ilyen üzlet után ugyanis a közvetlen népharag valósággal rázúdul az érintettre. Emlékezzünk csak mi várt Luis Figora, miután 2000-ben a Barcelona szerelését a Real Madridéra cserélte.

Valami hasonló bánásmód érhette volna húsz évvel ezelőtt Steven Gerrardot is, ha a Liverpool csapatkapitánya enged a csábításnak, és úgy dönt, elhagyja szeretett klubját. Olvasóink zöme vélhetően arra az esetre gondol, amikor a 2004/2005-ös szezon őszén a Vörösök legendás kapitánya komolyan fontolgatta, hogy a Chelsea-hez szerződik.

Ahogyan arról Életem Vörösben c. könyvében Stevie G maga is írt, a Bajnokok Ligája csoportkörének sorsdöntő, Olympiakos elleni hazai mérkőzését megelőzően úgy gondolta, hogy bármennyire is fáj, de télen elhagyja a klubot. A mérkőzést a Liverpool, Gerrard zseniális játékának és persze góljának köszönhetően végül megnyerte, a kapitány maradt, a csapat pedig minden idők talán legizgalmasabb BL-döntője után 2005-ben Isztambulban megnyerte a sorozatot.

Minderről egy podcastben a többek között manapság már tévés szakértőként dolgozó Gary Neville, Jamie Carragher és Roy Keane beszélgetett, amikor a Manchester United korábbi védője előállt a képtelen történettel.

Amikor Gerrard esetleges Chelsea-be szerződése napvilágot látott és eljutott a Vörösök szurkolóihoz, az Anfield környékén Gerrard-mezeket égettek. Ahogy arra Ian Wright is rávilágított, miután felocsúdott a képtelen szavak hallatán, felvetődik egy kérdés: ha egy szimpla bajnoki riválishoz szerződés lehetőségétől ennyire feldühödtek a szurkolók, mit kezdtek volna azzal a helyzettel, hogy imádott kapitányuk a gyűlölt rivális Manchester Unitednál köthet ki?

Gerrard, bár valóban fontolgatta, hogy elhagyja nevelőegyesületét, azon nyomban elutasította az informális megkeresést, ami így igencsak hamar hamvába holt.

– szólt a Liverpool ikonikus 8-asának Gary Neville megfogalmazása szerint azonnali és kategorikus válasza.

Gerrard így végül maradt, és bár a hőn áhított bajnoki címet soha nem nyerte meg szeretett klubjával, legendává nőtte ki magát a pályán, és legendaként intett végül búcsút az Anfieldnek. 2015 nyarán a Los Angeles Galaxyhoz szerződött, 2017-ben pedig bejelentette visszavonulását.

Edzői karrierjét a Liverpool utánpótlásában kezdte, a későbbiekben pedig irányította a Rangerst és az Aston Villát a felnőttek között. 2023-ban azonban őt is elkapta a szaúdi gépszíj, nyár óta ugyanis a jelenleg a Saudi Pro League nyolcadik helyén álló Al-Ettifaq csapatának vezetőedzője.

Általános Liverpooli vélekedések szerint egy napon biztosan a Liverpool menedzsere lesz, talán épp a 2016 óta hivatalban lévő Jürgen Klopp utódjaként.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!