Sok szempontból ez Klopp leggyengébb éve – de mi ment ennyire félre Liverpoolban?

Az idényt megelőzően a legtöbb szakértő arra számított, hogy az előző évekhez hasonlóan a 2022/23-as szezont is a Manchester City és a Liverpool rivalizálása fogja meghatározni. Ehhez képest mindkét csapat gyengébben teljesít, de kiváltképp a Liverpool, amely a bajnokság feléhez érve csak a 9. helyen áll. Noha jó pár klub úgy előzi meg Jürgen Klopp csapatát, hogy több mérkőzést játszott, a top 4-től 10 pont a lemaradás, ami szinte ledolgozhatatlan különbség.

Amennyiben a Liverpool egy csapásra magasabb fokozatra kapcsolna, és sorban nyerné a mérkőzéseket az előző évekhez hasonlóan, megoldható lenne a fordítás, de a csapat mostani teljesítményét nézve ez felérne egy nagyobb csodával. A potenciál kétségtelenül megvan a Liverpoolban, hogy jobban teljesítsen – elég csak a kihagyott helyzetekre gondolni – a problémák többségére azonban nincs rövid távú recept.

Volt már példa arra a Klopp-érában, amikor nem akart összeállni a csapat játéka, és csak óriási küzdelem árán sikerült befutni a Bajnokok Ligája-indulást érő helyekre. A 2020/21-es idény javarészt a csapatot sújtó, egészen döbbenetes sérülési hullám miatt ment kis híján a kukába, ami miatt szinte minden egyes forduló a kármentésről szólt. A vereségek számában a mostani szezon azt az évet idézi, akkor kilencnél állt meg a mutató, míg jelenleg hatnál jár a Liverpool.

A visszaesés egyik fő oka a védelem teljesítményében keresendő, ugyanis 18 fordulót követően 25-ször találtak a kapujukba, ami hárommal több, mint amit 2018/19-ben összesen kaptak. Ez mérkőzésenként 1.39-es átlagnak felel meg; ennyire rossz mutatója még nem volt a Liverpoolnak azóta, hogy Klopp átvette a csapat irányítását. Ráadásul ez nem csak egy peches széria eredménye, a várható kapott gólok alapján is reálisnak mondható képet mutatnak a nyers számok.

Klopp játékrendszerében – noha ez már rég nem a pályafutása első felét meghatározó gegenpressing – mind a mai napig kulcsszerep hárul a letámadásra. Az adatok ezen a téren jelentős visszaesést mutatnak, a támadó harmadban visszaszerzett labdák terén közel a felére csökkent a csapat teljesítménye az előző szezonhoz képest. Utoljára ehhez hasonló szinten öt évvel ezelőtt, tehát még a Klopp-éra elején tartott a Liverpool.

Mindez nem csak a védekezésre van hatással, hiszen a visszatámadás egyik legnagyobb előnye, hogy a labdaszerzést követően egyből rá lehet vezetni a labdát a még rendezetlen védelmekre. Idén a Liverpool több mint három méterrel hátrébb kezdi meg a támadásait, mint a 2021/2022-es szezonban, így sokkal többször találják magukat szembe felállt védelmekkel. Ez a visszaesés tartósnak bizonyulhat, tekintve, hogy a Liverpool rendelkezik a 4. legidősebb kerettel a Premier League-ben.

Látványos visszaesést azonban nem csak a védőknél, illetve a védekezésre irányuló taktikai elemeknél látunk, de a támadók formája is hagy kívánnivalót maga után. A legtöbb kritikát a Benficától 80 millió euróért megszerzett Darwin Núñez kapta, aki az Opta adatai alapján 15 nagy helyzetet hagyott ki a szezonban. Öt Premier League-találatát 7,39-es xG-re lőtte, vagyis a számok azt mindenképp megerősítik, hogy a befejezések minőségén van még mit csiszolni a játékában.

A nagyobb képet figyelembe véve ez inkább pozitív dolog, mivel azt jelzi, Núñez könnyedén kerül helyzetbe, és ha ezen a téren fenn tudja tartani ezt a teljesítményt, akkor csak idő kérdése, mikor jönnek a gólok is. A meccsenkénti várható gólok tekintetében csak Erling Haaland előzi meg a Premier League-ben, a lövések számát tekintve pedig ő a bajnokság legjobbja - nagyon sok van még tehát az uruguayi játékosban.

Núñez beépítése kapcsán azonban van egy viszonylag fontos kérdés: vajon meg tudja-e oldani Klopp, hogy hatékony támadósort alkossanak Mohamed Salahhal. Az egyiptomi szélső teljesítménye is masszívan visszaesett az előző évhez képest, kevesebbszer kerül helyzetbe és rosszabb hatásfokkal értékesíti azokat. Mindez alapvetően arra vezethető vissza, hogy Salah ritkábban találkozik a tizenhatoson belül a labdával, a meccsenkénti 8.4 a legalacsonyabb, amióta a Liverpoolban focizik.

Trent Alexander-Arnold sem azt hozza, amit az előző években, és nem is arról van szó, hogy az ellenfelek egyre gyakrabban kényszerítik hibára védekezésben. Hátul sosem volt jó az angol válogatott védő, viszont ezt bőven kompenzálta a kreativitásával. Amíg az előző három szezont egyaránt 10-nél több gólpasszal zárta a Premier League-ben, idén 18 mérkőzésen csak 1-et hozott össze, és úgy általában véve is kevesebb helyzetet alakított ki.

Közben a háttérben is fontos események zajlottak, hiszen az előző idény végén Michael Edwards sportigazgató távozott a klubtól, a mostani szezont követően pedig az analitikai részleget vezető Ian Graham lép tovább. Mindketten meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a Liverpool viszonylag kevés költéssel – 2016 óta 717 millió font – versenyképes volt a jóval vastagabb pénztárcával rendelkező Manchester Cityvel szemben is.

Mindezt sokan a csapaton belüli hierarchia megváltozásával magyarázzák – egészen pontosan Pep Lijnders másodedző növekvő befolyásával, aminek az igazolások irányán is érződött a hatása. Amíg korábban a Liverpool szisztematikusan, lépésről lépésre építkezett, és minden egyes igazolás mögött érteni lehetett a vezetőség gondolkodásmódját, a nyári és a téli szerzemények nem feltétlenül tükrözték ezt a fajta megfontoltságot.

Márpedig a következő nyáron mindenképpen reagálnia kell a klubnak a mostani problémákra, a középpálya frissítését például nem lehet tovább hanyagolni. 2021 óta a klub 179 millió fontot költött támadókra, a védelemre durván 45 millió jutott, a középpályára pedig kereken 0, ami érződik is a csapat játékán. A Klopp-éra jövője is múlhat azon, sikerül-e a megfelelő játékosokat kiszemelni, ahogyan azt az előző hét év nagy részében tették.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.