Korszakos tehetségként érkezett, csalódásként távozik – a Milannál élesztené fel karrierjét az amerikai szélső

Az amerikai válogatott támadó tehetségéről sokat elmond, hogy még a németeknél sem mindig volt alapember, ennek ellenére 2019 januárjában 64 millió eurót fizetett érte a Chelsea. Marina Granovskaia a nyélbe ütött üzlet után úgy fogalmazott, a „világ egyik legkapósabb” tehetségét kaparintották meg, aki akár hosszú távon meghatározhatja a Chelsea játékát. Ehhez képest 2023 nyarán dicstelenül távozik Londonból, ahol csak rövidebb periódusokban tudta megmutatni a képességeit.

A még mindig csak 24 éves Pulisic a következő idénytől a Serie A-ban próbálja meg újraindítani megtorpant pályafutását, méghozzá a Milan színeiben, ahol ideális esetben – ez azért nagyban múlik majd a sérülésein – sokkal több játékidőre számíthat. Egy dolog biztos: a pocsék szezont záró milánóiaknál kevesebb játékossal kell megküzdenie a kezdőért, ráadásul egy olyan edzővel dolgozhat, aki kifejezetten kérte a vezetőségtől a leigazolását. De miért nem vált be a Chelsea-nél Pulisic, és mire számíthat a Milanban?

Pulisic leigazolásában nagy szerepe volt Maurizio Sarrinak, aki nagy rajongója volt a fiatal dortmundi szélsőnek. Az olasz vezetőedző személyesen találkozott a futballistával és az édesapjával, és többek között Lorenzo Insigne, valamint José Callejón mozgásán keresztül mutatta be, milyen szerepkörben képzeli el őt a Chelsea-nél. Egy dolog nem stimmelt csupán: mire Pulisic megérkezett Angliába, Sarri már a Juventus vezetőedzője volt, és nem egészen az várta az amerikait, amire számított.

Sarri utódja az a Frank Lampard lett, aki a Chelsea-re kiszabott átigazolási korlátozás miatt kénytelen volt több lehetőséget adni a fiatal játékosoknak. Pulisic azonban így is csak novemberre tudta megszilárdítani a helyét a csapatban, amikor volt egy sorozata, amely során négy forduló alatt öt gólt szerzett, a Burnley kapujába pedig háromszor is betalált. Az amerikai támadó 25 bajnokin kilenc gólt és hat gólpasszt hozott össze, ami több mint tisztességes idény volt első nekifutásra.

A következő nyáron azonban már újra igazolhatott a Chelsea, amely ennek megfelelően alaposan bevásárolt, részben vagy teljesen háttérbe szorítva azokat a fiatalokat, akiknek jól sikerült a 2019/20-as szezon. A helyzettel Lampard sem tudott mit kezdeni, akit a télen elküldtek, hogy a helyére a PSG-től nem sokkal korábban menesztett Thomas Tuchelt nevezzék ki. Papíron ez a váltás kedvezhetett volna Pulisicnek, azonban a dortmundi múltjuk ellenére sem volt felhőtlen a kapcsolatuk.

Tuchelnek ugyanis az volt a benyomása, hogy Pulisic alig fejlődött azóta, hogy tinédzserként berobbant a Dortmund színeiben, és többnyire kiegészítő játékosként vette számításba. Nem sokat javult a helyzete Graham Potter alatt sem, akinek óriási keretet kellett menedzselnie, és érthető módon inkább azokra koncentrált, akiket frissen igazolt a klub. Beszédes adat, hogy Pulisic az előző szezonban már csak 1012 percet töltött a pályán – minden sorozatot figyelembe véve.

Kétségtelen, hogy Pulisic fejlődését nem segítették a gyakori edzőcserék, mint ahogyan az sem, hogy a Transfermarkt szerint hat különböző poszton játszott a Chelsea-nél töltött négy szezon során. Van azonban egy másik tényező, ami szintén megkerülhetetlen a Pulisic-jelenséget vizsgálva: ezek a hosszú távú sérülések, amelyek sokszor kizökkentették a ritmusából. Négy szezon alatt ugyanis 55 mérkőzést hagyott ki különböző problémák miatt.

A gyakori sérülések több szempontból is hátrányosan érintették őt: egyrészt nehezebben tudta felépíteni az önbizalmát, ami mindig kulcsfontosságú egy támadó esetében, másrészt pedig a csapaton belüli hierarchiában is hátrébb szorult. Formán kívül, meccshiányos állapotban visszatérve pedig csak elvétve tudta bizonyítani, hogy a tehetségével a legmagasabb szintre tartozik, és meghatározó játékos lehet egy Premier League-topcsapatban.

Sok játékos esetében nehéz megérteni, miért úgy dönt a jövőjét illetően, ahogy. Ez Pulisic esetében is igaz: 2019-ben még a Borussia Dortmund kezdőjéből is kiszorult (mentségére szóljon, Jadon Sancho szenzációsan játszott), ennek ellenére magasabb szintre lépett a karrierjének egyik fontos szakaszában. Sarri tervei kétségtelenül vonzóak lehettek, akkoriban azonban fontosabb lett volna Pulisicnek, hogy heti rendszerességgel pályán legyen – ezt pedig még az olasz sem garantálhatta.

Pulisic karrierjében a mai napig egyetlen szezon van, amely során átlépte a bajnokságban 2000 percnyi játékidőt, és ezen kívül is csak három olyan, amikor legalább az 1500 megvolt. Ennek fényében aligha meglepő, hogy az amerikai válogatott játékos viszonylag keveset fejlődött a tinédzser éveihez képest, a padon ülve, csereként beszállva, sokszor poszton kívül szerepelve aligha abba a környezetbe csöppent, amelyben kiaknázhatta a képességei legjavát.

24 évesen még mindig fiatalnak számít, és ha a milanos kitérő jól sül el, akár az sem kizárt, hogy magasabb szintre is visszatalál. Azonban bármennyire is okos döntésnek tűnik a Serie A a karrierjének mostani szakaszában, még így is valós veszély, hogy sosem jut el arra a szintre, amire a képességei alapján meglenne a lehetősége. Elméletileg az új környezet segíthet neki, kevésbé kell tartania a posztriválisoktól, emiatt a játékidő terén is javulhat a helyzete.

A Milannál évek óta alkalmazott 4-2-3-1-es játékrendszer tökéletesen illik Pulisic képességeihez, aki a csatár mögötti három pozíció mindegyikét be tudja tölteni. Ha lehet hinni a híreknek, Stefano Pioli elsősorban 10-est lát az amerikai játékosban, de sok múlik azon is, sikerül-e a nyáron jobbszélsőt igazolnia a Milannak. Ha nem, még az is elképzelhető, hogy Pulisic lesz az első számú választás a jobb oldalon, de a dortmundi időszakában sokszor szerepelt ebben a pozícióban, így ez nem lenne testidegen szerep.

A legnagyobb kérdőjel Pulisickal kapcsolatban azonban nem is az, hogy be tud-e illeszkedni a Milan rendszerébe és a Serie A-ba, hanem az, mennyi időt tud a pályán tölteni. Amennyiben a piros-feketéknél sem kerülik el a súlyos sérülések, és legfeljebb 20-25 mérkőzést vállal egy szezonban, nehéz elképzelni, hogy meghatározó játékossá váljon Olaszországban. Egészségesen viszont az is benne van, hogy egy év múlva a szezon egyik legnagyobb fogásaként beszélünk majd róla.