Ten Hag kinevezése okos húzás, de így is nagy változásokra lesz szükség Manchesterben

Erik ten Hag kinevezése kapcsán lényegében már csak a bejelentésre vártunk, lévén, a brit sajtó egy ideje kész tényként kezelte, hogy mindenben megállapodtak a felek. Nem is várt tovább a Manchester United, csütörtökön hivatalosan megerősítette, hogy nyártól az Ajax edzője veszi át az irányítást, aki Sir Alex Ferguson visszavonulása óta az ötödik vezetőedzője lesz a klubnak. Vajon a holland szakember sikeresebb lesz az elődeinél?

Ten Hag rendkívüli tudatossággal építette a pályafutását. Első megbízatását a Go Ahead Eagles kispadján kapta (sikerült is élvonalba juttatnia a klubot), utána a Bayern München második csapatánál vállalt munkát, ezt követően pedig az Utrechtnél töltött el két szezont. 2017 decemberében vette át az Ajax irányítását, ahol minden tekintetben kifogástalan munkát végzett, a csúcsot pedig alighanem a 2019-es Bajnokok Ligája-elődöntő jelentette.

A holland szakember önéletrajza topligás eredmények hiányában is meggyőző, ugyanakkor a kinevezése kétségtelenül rejt némi kockázatot magában. A következő idényben (de inkább években) nem csak az Eredivisie és a Premier League közötti szintkülönbséget kell megszoknia, de a Manchester United és az Ajax közötti eltéréseket is. Manapság is látjuk, mennyire kritikus tud lenni az Old Trafford közönsége, amennyiben nem az elvárások szerint alakul a játék.

Taktikai szempontból azonban Ten Hag hibátlan választás, az Ajaxnál töltött szezonjai során többször bizonyította, hogy a világ legjobbjai közé tartozik. Önmagában az meggyőző, hogy a 2019-es csapat szétszéledését követően, új játékosokkal képes volt továbbfejleszteni az Ajax játékát, de arra is láttunk példát, hogy a játékstílusát az ellenfelekhez igazította. Egy olyan stílusedzőről van tehát szó, aki nem fél beismerni a csapata korlátait, és az alapján kidolgozni a meccstervet, anélkül, hogy az identitását teljesen feladná.

José Mourinho vagy épp Louis van Gaal úgy ült le a Manchester United kispadjára, hogy lényegesen eredményesebb karrierrel rendelkeztek, mint most Ten Hag. Mindketten nyertek Bajnokok Ligáját, ültek topcsapatok kispadján, szereztek bajnoki címeket a legnagyobb európai bajnokságokból – mégsem lehet azt mondani, hogy velük a legmagasabb polcról hozott edzőt az MU. Mindkét szakemberről elmondható, hogy már jócskán túl volt a csúcson, amikor Manchesterbe került.

Van Gaal a ’90-es évek közepén robbant be és érte el a legnagyobb sikereit, majd az AZ-nál eltöltött éveket követően a Bayern Münchennél is volt egy erős szezonja 2009/10-ben. A dogmatikus, kompromisszumokat hírből sem ismerő edzőt aztán elég hamar kiutálták Münchenből, és legközelebb a holland válogatott kispadján tűnt fel. Bár kétségtelenül nagyon sikeres volt a második kapitánysága, a válogatott foci egészen más szint, mint mondjuk a Premier League.

Ami Mourinhót illeti: neki épp a 2009/10-es szezon jelentette a csúcsot, amikor az Internél összehozta a klub történetének első tripláját. Innentől viszont lassú, de egyre jobban érezhető hanyatlás vette kezdetét. A Real Madridnál (noha nyert bajnoki címet és kupát is a csapattal) valami végleg megtört benne, a Chelsea-hez való visszatérése pedig a 2014/15-ös bajnoki cím ellenére csúfos véget ért, a harmadik idényére teljes összeomlást produkált a csapat.

Mindkét edzőről elmondható, hogy – bár nagyon eltérő módon – de kifejezetten pragmatikus stílust képviselt, és az elképzeléseik felett lassacskán elhaladt az idő. Ilyen tekintetben Ferguson nyugdíjazása óta Ten Hag lesz az első olyan edző, aki az adott kor szellemének megfelelő játékstílust képvisel, és a pályája csúcsán ül le az MU padjára. Ráadásul – és ez egy ekkora klubnál nem elhanyagolható szempont – olyan játékfelfogással, ami a Manchester United kultúrájához is passzol.

Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a Manchester United hatalmas hátrányban van a Manchester Cityvel és a Liverpoollal szemben. Ralf Rangnicknak igaza volt, amikor arról beszélt, évekkel megelőzi őket a két csapat az építkezésben, és amíg Pep Guardiola és Jürgen Klopp maradnak a kispadon, nem várható tőlük drámai visszaesés. Ez természetesen azt jelenti, hogy a Manchester Unitedre hosszas építkezés vár, mielőtt akár csak megközelítheti a Premier League legszűkebb elitjét.

Önmagában az edzőváltás nem fogja megoldani az MU összes problémáját. Az előző évtizedből nyoma sincs bárminek, amit koncepciónak nevezhetnénk, az átigazolások és az edzőválasztások is ad hoc jellegűek voltak, ráadásul a marketingcélok gyakran írták felül a szakmai szempontokat. Ezekben tehát ugyanúgy javulnia kell a Manchester Unitednek, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokat hatékonyabban ki tudja használni a jövőben.

Ten Hag ehhez az építkezéshez ideális alapot biztosíthat, innentől kezdve ugyanis megvan az a játékfilozófia, amelyhez máris kereshetik a megfelelő játékosokat. „Amennyiben tudják, mit szeretnének, két-három átigazolási ablak elegendő lehet. Ha viszont nem tudják, az olyan, akár a tű a szénakazalban. Amennyiben tudod, milyen focit szeretnél játszatni, milyen profilra van szükség egyes pozíciókban, utána már csak megtalálni és meggyőzni kell őket” – mondta nemrég Rangnick.

Szinte a végtelenségig lehetne sorolni mindazt, ami rosszul működött a Manchester Unitednél az utóbbi években. Mind közül azonban az egyik legégetőbb probléma, hogy a játékosok fejlesztésében igen gyatra munka zajlott, pedig tehetségekből azért nem volt hiány. És ezt nem lehet arra fogni, hogy a Manchester United gyakran „kész játékosokat” vásárolt, mert Guardiola és Klopp esete is bizonyítja, hogy a topszintű játékosok is fejleszthetőek.

Vagy még ennyire sem kell messzire menni: elég megnézni, mit hozott ki a Manchester United Romelu Lukakuból, és aztán hogyan nézett ki később Antonio Conte rendszerében az Internél. Ha már Conte: az olasz azt is megmutatta, hogyan lehet hatékonyan használni Paul Pogbát, de ezt a rejtvényt Manchesterben senkinek sem sikerült megoldania. Akárhova nézünk, elvétve találunk olyan játékost, aki ténylegesen sokat fejlődött a Manchester Unitedhez való megérkezését követően.

Még a saját nevelésű játékosoknál is találni negatív példát. Marcus Rashfordban a berobbanásakor a klub és az angol válogatott következő sztárját vélték felfedezni, de a játéka nagyon kevés eszközzel bővült az évek során, mind a mai napig akkor tud a leghatékonyabban játszani, ha van előtte befutható terület. Bár a helyzetek értékesítésében javult az évek során – ezt talán Solskjær számlájára írhatjuk – más tekintetben alig-alig lépett előre.

Ten Hag alatt az Ajaxban nem csak a fiatal játékosok fejlődtek szépen, de a rutinosabbak karrierjébe is képes volt új életet lehelni, erre Dušan Tadić vagy épp Sebastian Haller az élő példa. Manchesterben nagy szükség lenne erre a képességére, mert a kezdőben lévő játékosok közül – a teljesség igénye nélkül – Harry Maguire, Marcus Rashford, de újabban Bruno Fernandes teljesítménye is hagyott kívánnivalót maga után.

Ferguson idejében is voltak nagy sztárok az öltözőben, a menedzser és a menedzsment azonban mindig elejét vették annak, hogy túlságosan nagy legyen a játékosok hatalma. Nem egyszer fordult elő olyan, hogy a skót hajlandó volt lemondani egy-egy sztárjátékosról, ha azt érezte, nélkülük jobb, egységesebb csapatot tud összerakni. Ezt a szabadságot – legalábbis annak egy részét – vissza kell adni az edzőnek, jelen esetben Ten Hagnak.

Ez nem azt jelenti, hogy Ten Hagnak innentől a régi típusú menedzseri szerepben kell dolgoznia, de fontos, hogy ő álljon a projekt középpontjában, ahogyan a Manchester Citynél Guardiola, vagy a Liverpoolnál Klopp. Az átigazolásért felelős személynek – akárki is legyen az – az edző igényeit figyelembe véve kell a keretet kialakítania, és nem csak a vásárlások, de az eladások kapcsán is. Ez már a következő nyáron is nagyon fontos feladat lesz.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.