Sergio Agüero: Az alulértékelt legenda, aki mindent tudott a góllövésről

„Úgy döntöttem, hogy befejezem a labdarúgást. Nagyon nehéz pillanat… De ez van. Mindent megtettem, hogy maradjon némi remény, de nem volt” – mondta a könnyeivel küszködő Sergio Agüero. A több mint 100-szoros argentin válogatott támadó 10 nappal ezelőtt hozta meg ezt a döntést, miután az orvosai azt tanácsolták: az egészségi állapotára való tekintettel zárja le a karrierjét, hagyjon fel a profi labdarúgással.

Az argentinról régóta tudták az orvosai, hogy szívritmuszavarral küzd, de a karrierje nagy részében ez nem jelentett problémát, idén októberben viszont rosszul lett a Barcelona-Alavés találkozón. Agüero légzési nehézségekre és mellkasi fájdalmakra panaszkodott, ezért a lecserélését követően egyből orvosi vizsgálatokat végeztek rajta; az első diagnózis három hónapos kihagyásról szólt, a későbbi teszteredmények pedig megerősítették: jobban jár, ha egyszerűen csak befejezi a focit.

Bár Agüero mai viszonylatban szokatlanul korán, 33 évesen kénytelen visszavonulni a labdarúgástól, a karrierje így is teljesnek tekinthető. Teljesítményével örökre bebetonozta magát a Premier League legnagyobb játékosai közé, ő rendelkezik a PL történetének legjobb gólátlagával, 184 találatával pedig a liga legeredményesebb légiósa is egyben, olyan játékosokat megelőzve, akiket lényegesen magasabb polcra helyeznek.

Bizonyos tekintetben Agüero mindig is alulértékeltnek számított, pedig nem csak a nyers számok támasztják alá a legenda státuszát: szerzett fontos és emlékezetes gólokat (erre még visszatérünk), akadtak egészen kiemelkedő szezonjai, tíz manchesteri éve során hatszor legalább a 20 bajnoki gólig eljutott, és nem utolsósorban mindent megnyert Angliában. Ami azt illeti: csak a bajnoki címekből van neki öt, amit három különböző edzővel ért el.

Hogy miből fakad ez az alulértékeltség, arra nehéz magyarázatot adni. Talán annak tudható be, hogy nem valamelyik történelmi nagycsapathoz szerződött, hanem egy olyan klubhoz, amely akkoriban kezdte el ténylegesen bevásárolni magát a hazai, idővel pedig a nemzetközi elitbe. Nehéz elképzelni, hogy Manchester másik felében is annyira észrevétlen lett volna, amennyire egy hozzá hasonló gólvágó az tud lenni.

Agüero ráadásul nem kimondottan az a sztáralkat: bár az nagyobb sajtóvisszhangot kapott, amikor tönkrement a házassága Giannina Maradonával, a botrányok elkerülték. Pár évvel ezelőtt feltűnt a City idényéről készült All or Nothing dokumentumsorozatban, ahol elárulta – spanyolul, mert az angolt a mai napig nehézkesen beszéli –, hogy otthon többnyire egyedül van és filmeket néz. A körülményeket leszámítva nem az a tipikus életmód, amit egy sztársportolóhoz kötnénk.

Elsőre az is meglepőnek tűnhet – és legkevésbé a képességei miatt –, hogy az argentin válogatott történetének harmadik legeredményesebb játékosa, a címeres mezben lőtt 41 góljánál csak Lionel Messi és Gabriel Batistuta vágott többet. Létezik racionális magyarázat, miért szorult háttérbe a válogatott teljesítménye: a legnagyobb nemzetközi figyelmet generáló világbajnokságokon rendre visszafogottan teljesített, a legtöbb gólt egy tornán (szám szerint kettőt) a rossz emlékű 2018-as eseményen lőtte.

Minden nagy játékos esetében van olyan pillanat, ami beleégett a szurkolók kollektív emlékezetébe, Agüero esetében ez már az angliai pályafutásának legelején megtörtént. A 2011/12-es szezon szoros küzdelmet hozott a két manchesteri csapat között, az utolsó fordulót pedig a City várhatta nyerő helyzetből, papíron ráadásul könnyűnek ígérkező meccs várt a csapatra a kieséstől sikeresen megmenekülő Queens Park Rangers ellen.

Ehhez képest 90 perc elteltével a vendégek vezettek 2-1-re, miközben a Manchester United nyerésre állt a Sunderland ellen – Roberto Manciniéknek tehát csodát kellett tenniük a hosszabbításban. És ez a csoda jött is: a reményt Edin Džeko fejesgólja adta vissza a 92. percben, a katartikus harmadik gólt pedig Agüero vágta be. Mario Balotelli nagy nehezen megtartotta a labdát a tizenhatoson belül, a csapattárs irányába sodorta, aki tolt egyet rajta, majd elemi erővel a kapuba bombázta.

Ha csak ez az egy mozzanata lett volna Agüerónak a Manchester City mezében, valószínűleg akkor is szobrot állítanak a tiszteletére az Etihad Stadion előtt – még ha az inkább a pillanatnak is szólt volna. Az argentin azonban letett még ezt-azt az asztalra a Citynél, Angliában mindent megnyert a csapattal: a bajnokságot ötször, a ligakupát hatszor, az FA-kupát egyszer, a Community Shieldet pedig háromszor. Bár a győzelem nem jött végül össze, 2021-ben BL-döntőt is játszhatott a klub színeiben.

Nyílt titok, hogy a felkészülés és az étkezés terén Agüero soha nem tartozott a legprofibbak közé, a pályán viszont rendre odatette magát, és a hozzáállásáról az is sokat elárul, mennyire jól alkalmazkodott az edzőihez. Roberto Mancini és Manuel Pellegrini esetében ez talán nem volt akkora kihívás, Pep Guardiola érkezésével azonban kérdésessé vált, van-e egyáltalán helye a csapatban – a katalán ugyanis sokkal több mezőnymunkát várt el a támadótól.

Kezdetben nehezen jöttek ki egymással, és volt olyan időszak, amikor a csatár kikerült a kezdőcsapatból, mivel Gabriel Jesus sokkal többet hozzátett a City letámadásaihoz, idővel azonban Agüero is felvette a ritmust, és Guardiola elvárásaihoz igazodva nem csak a gólszerzésből, de a kőkemény munkából is kivette a maga részét. Ráadásul ezt is meglepően magas szinten csinálta: még 30 fölött is a csapat hasznára volt ebben a műfajban.

Karrierje során 786 mérkőzésen 427 gólt szerzett, vagyis durván minden második meccsén eredményes volt. Sokoldalúságára jellemző, hogy olyan műfajokban is kiemelkedően teljesített, amit nem feltétlenül kötnénk hozzá elsőre: a tizenhatoson kívülről például 21-szer lőtt gólt a Premier League-ben, aminél csak Christian Eriksen szerzett többet abban az időszakban, amit az argentin a ligában töltött.

A gyengébbik lábával 34 gólt lőtt, fejjel pedig – dacára annak, hogy 173 centi – szintén a PL élmezőnyében volt, többnyire 190 centi fölötti játékosok társaságában. Az Angliában töltött tíz éve alatt csupán két olyan szezonja akadt, amikor nem érte el a 20 gólt a teljes idényt figyelembe véve, viszont ötször is elérte a 30-as határt. Karrierje utolsó gólját már a Barcelona színeiben lőtte, méghozzá az első és egyetlen El Clásicóján.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.