Karrierje elején Ronaldót és Lampardot is lepipálta, mostanra peremember lett a csapatában
Frissítve 23/10/2021 - 14:18 GMT+2
22 éves koráig annyi gólt és gólpasszt jegyzett, amivel az elithez tartozott, azóta viszont a teljesítménye drámaian visszaesett. Nagy kérdés, láthatjuk-e Dele Allit valaha a régi formájában futballozni, de a játékát elnézve erre egyre és egyre kevesebb az esély.
Dele Allit nem olyan nagyon régen még az angol labdarúgás egyik legnagyobb ígéreteként, sőt, sztárjaként tartották számon. Mostanság viszont már az is nagy szó, ha egyáltalán bekerül a Tottenham kezdőcsapatába.
Maradjunk annyiban, nagyon nem így indult Dele Alli pályafutása. A 37-szeres angol válogatott középpályás ezen a héten 90 percet töltött a pályán a Vitesse elleni Konferencia-liga-mérkőzésen, ami nagyjából össze is foglalja a Tottenhamben betöltött szerepét: akkor léphet pályára, amikor az edző pihenteti a kulcsembereit. Csapata legutóbbi két Premier League-mérkőzését a kispadról nézte végig, és az ő szempontjából nézve nem jó hír, hogy a Tottenham mindkét találkozót megnyerte.
Könnyű lenne elintézni annyival, hogy a még mindig csak 25 éves játékos képességeit túlértékelték, és most derül ki igazán, mennyit ér a játéka ezen a szinten, csakhogy ez nem tükrözi a valóságot. Miután Alli az MK Donstól a Tottenhamhez került, jelentős hatással volt a Premier League-re, amit a statisztikái is alátámasztanak: 22 éves koráig több gólban működött közre, mint Cristiano Ronaldo, Romelu Lukaku és Raheem Sterling hasonló életkorban, összességében pedig a PL történetének hatodik legjobbja ebben a tekintetben.
Frank Lampard 26 éves volt, amikor megszerezte az 50. gólját az angol élvonalban, Alli ezt a mérföldkövet már 23 évesen kipipálta, pont annyi idősen, mint Harry Kane, akiről úgy tartják, hogy megdöntheti Alan Shearer 260 gólos Premier League-rekordját is. „Mentalitás terén egy fiatal Roy Keane-t láttam benne, amikor először dolgoztunk együtt az angol válogatottnál” – mondta Gary Neville, a Sky Sports szakértője.
Agresszív, box-to-box játékos volt, de egyszersmind gólerős, kellemetlen stílusú középpályás, aki képes volt felhozni a labdákat, jól passzolt, és látszólag minden megvolt benne, amit csak egy futballistától kívánhatunk.
Amennyiben így folytatta volna, most leginkább arról beszélnénk, mikor dönti meg a Premier League különböző rekordjait, ezek viszont egyre távolabb kerülnek tőle. Neville három évvel ezelőtt utalt először arra, hogy problémái lehetnek a játékosnak, és hogy újra fel kellene fedeznie magában a sikeréhséget, a helyzet pedig azóta nem javult, sőt. A három bőséges szezonjára három ínséges jutott, a számai pedig megállíthatatlanul romlanak, jóformán minden releváns mutatóban.
A 2016/17-es idényben magasra tette a lécet azzal, hogy minden sorozatot figyelembe véve 22 gólt szerzett, az azóta eltelt négy szezonban viszont összesen nem volt képes ennyire; akcióból legutóbb tavaly januárban volt eredményes, a Norwich ellen. Alli védelmében fel lehet hozni a kevés játéklehetőséget, azt követően ugyanis, hogy az előző idény első mérkőzésén José Mourinho lekapta a pályáról félidőben, kegyvesztetté vált a portugálnál, Ledley King azonban ennél összetettebb választ adott.
„Ha őt kérdeznénk erről, azt mondaná, hogy leginkább saját magának és a hozzáállásának köszönhető. Nyáron elvonult, keményen dolgozott, az volt a célja, hogy idén visszatérjen és mindenkit lenyűgözzön. Nehezen boldogult vele” – magyarázta a Tottenham egyik edzőjeként dolgozó King. Nuno Espirito Santo kinevezését követően tiszta lappal indulhatott, az idény első öt PL-meccsét végig is játszotta, az Arsenal ellen viszont már a félidőben lecserélte őt az edző.
Azóta a csapat – ellentétben az Arnhemben látott, tartalékos verzióval – jobban nézett ki: Oliver Skipp elfoglalta a helyét a duplaszűrő egyik tagjaként Pierre-Emile Höjbjerg mellett, ezáltal a Spurs jobban tudja irányítani a mérkőzéseket. Az Alli hozzáállásával kapcsolatos kritikák miatt ugyanakkor érdemes leszögezni, hogy az idény első öt mérkőzésén ő futotta a legtöbbet a Spurs játékosai közül. Talán az intenzitásban elmaradt korábbi önmagától, de a statisztikái alapján a mennyiség teljesen rendben van.
A probléma inkább abban keresendő, a pálya mely részén kell elvégeznie ezt a feladatot, Neville és King egyetértett abban, hogy olyan dolgokat kérnek tőle, amik nem feltétlenül az ő erősségei, a labdajáratásban például sohasem volt elit szinten. „Vissza kell ahhoz térni, amit régebben csinált. Egyszerűsíteni kell a játékát. Ösztönös focista volt, aki felismerte, hogy minden támadás során fel kell tűnnie a tizenhatoson belül, és mélységből futott be Harry Kane mögé” – magyarázta Neville.
Most gyakorlatilag a támadásépítésbe vonják be, szervezőként gondolkodik, ami sohasem volt. Ő nem egy Thiago vagy egy Jorginho. Nem érdemes a támadásépítést bízni rá, ki kell ebből szabadulnia, hogy a támadó harmadban vonja be magát a csapat játékába.
Ez a megállapítás helytállónak tűnik, ha picit a statisztikák mögé pillantunk, ugyanis nem csak a gólok hiányoznak Alli játékából, de szinte mindenben beszakadtak a számai támadóoldalon: kevesebbet lő, kevesebb helyzetet alakít ki, ritkábban ér a labdához az ellenfél tizenhatosán belül. Ezek egyértelműen negatív tendenciát mutatnak, ráadásul a jelenség már jóval Nuno érkezését megelőzően látható volt.
Az, hogy a portugál nyolcasként kezdte játszatni, kétségtelenül nem sokat javított a helyzeten. Magát az elképzelést valószínűleg az táplálta – pláne ismerve Nuno óvatos hozzáállását –, hogy Alli és Tanguy Ndombele mellett ne kelljen egynél több védekező középpályást játszatni. Ez a rendszer azonban nem adott elég stabilitást a Tottenhamnek, ráadásul a támadásépítés sem volt az igaz, nem kis részben azért, mert a feladat egy része Allira hárult, akinek egy sorral feljebb lenne a helye.
Személy szerint azt gondolom, hogy a tízes poszton a legerősebb, ahonnan támadhatja a tizenhatost – mondta King. Tudjuk, hogy energikus játékos, van érzéke a gólszerzéshez, ez az egyik erőssége, és ott is szeretnénk látni őt. Meg kell találnunk azt a szerepkört, amely fekszik neki és a legjobbat hozza ki belőle.
Nem is annyira apró bökkenő, hogy a Vitesse ellen tízesként kapott lehetőséget, a mélyebben játszó Harry Winks és Giovanni Lo Celso előtt, ugyanabban a rendszerben, amit az alapcsapat is használt. Allinak ez lett volna az egyik lehetőség, hogy bebizonyítsa: képes felvenni a versenyt Ndombemével, ám a várt áttörés elmaradt: rossz labdaátvételek és gyenge letámadás jellemezte a játékát, miközben a tizenhatoson belül sem zavart túl sok vizet.
Ami azt illeti: Alli akkor is hátrébb ragadt, amikor beadásokkal próbálkozott a Spurs, a középcsatár mögötti befutásoknak, amelyek egykoron a védjegyének számítottak, nyomuk sem volt. Ezzel a teljesítménnyel nem valószínű, hogy meggyőzte az edzőit arról, helye lenne a kezdőben, és kevés az esélye annak, hogy a West Ham ellen kezdőként kap lehetőséget. Sőt, az is egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy egy napon visszatérhet még a régi formájához.
Forrás: Sky Sports
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés