Csúcsigazolásnak szánták, hatalmas csalódás lett – Mi lesz Romelu Lukakuval?

Ma már szinte olyan érzés, mintha évek teltek volna el azóta, hogy Romelu Lukaku – és mindenféle túlzás nélkül – kijelentette egy interjúban: ő a világ öt legjobb támadójának egyike. „Az előző hónapok alapján top öt, igen. Lehet, hogy akadnak játékosok, akik több gólt szereztek, de… A top öt helyénvaló. Nem szeretnék sorrendet felállítani, de közéjük tartozom” – nyilatkozta a center a France Footballnak.

Voltak, akik megmosolyogták Lukaku kijelentését, pedig a belga válogatott center kétségtelenül nagyot játszott az Interben. Minden sorozatot figyelembe véve 30 gólt szerzett, ami mellett kiosztott 10 gólpasszt is, és ő volt az egyik kulcsjátékosa annak a csapatnak, amely 11 év után bajnoki címet szerzett az Internek. Olaszországban – cseppet sem meglepő módon – az év játékosának is megválasztották.

Mindez nagy elégtétel lehetett Lukakunak azok után, ahogyan elhagyta Angliát és a Manchester Unitedet. Teljesítménye miatt sok bírálat érte, szemére vetették, hogy a nagy mérkőzéseken rendre eltűnik a mezőnyben, és gyakorta gúnyolták a rossz labdaátvételei miatt is. Antonio Conte azonban a történtek ellenére változatlanul hitt benne: az olasz edző, azok után, hogy 2017-ben – még a Chelsea vezetőedzőjeként – a leigazolása mellett kardoskodott, 2019-ben az Interhez csábította a támadót.

Az idő Contét igazolta, ám akkoriban nem volt egyértelmű, hogy az Inter jól járt ezzel az üzlettel. A vezetőedző ugyanis azt a Mauro Icardit áldozta fel, aki sosem volt egyszerű eset, cserébe futószalagon gyártotta a gólokat. Bár a 2018/19-es idényben csak 11-szer volt eredményes, előtte négy szezonból háromszor is 20 gól felett zárt a Serie A-ban, 2018-ban pedig 29 találatig jutott, amivel a gólkirályi címet is megszerezte Ciro Immobilével holtversenyben.

A Conte-Lukaku kettős azonban rácáfolt a kétkedőkre. Az edző tisztában volt azzal, hogy a belga játékos jóval sokoldalúbb, mint azt a korábbi edzői gondolták róla, és megfelelő rendszerbe helyezve egészen félelmetes lehetőségek rejlenek benne. Két szezon alatt 64 gólig jutott a kék-feketék színeiben, ám a számok nem árulják el igazán, mennyire domináns teljesítményt nyújtott ebben az időszakban az olasz bajnokságban.

Conte Interében Lukaku sokkal több volt puszta célembernél, miközben a hagyományos centerjáték terén is rengeteget fejlődött, kiemelten foglalkoztak például azzal, hogy javuljanak a labdaérintései. Az edző fő célja azonban az volt, hogy Lukaku lendületből támadhassa az ellenfelek kapuját, lehetőleg Lautaro Martínezzel és a szárnyvédővel együtt, kihasználva a center játékintelligenciáját, aki így nem csak a támadások befejezésében, de felépítésében is kulcsszereplő volt.

Annak ellenére, hogy jól érezte magát az Internél, és értelemszerűen a klubnál is elégedettek voltak a teljesítményével, a belga játékos tavaly nyáron elfogadta a Chelsea ajánlatát, és visszatért a Premier League-be. Mivel az Inter nehéz helyzetbe került anyagilag, épp kapóra jött a londoni klub érdeklődése, Lukaku pedig úgy érezte, van egy lezáratlan ügye a Chelsea-nél és Angliában. Tipikusan olyan üzletnek tűnt, amelyből mindegyik fél győztesen jön ki.

Néhány hónappal korábban a Chelsea valódi középcsatár nélkül, kiváló csapatjátékkal megnyerte a Bajnokok Ligáját, Lukaku tehát ismét egy olyan közegbe csökkent, ahol úgy gondolta, fontos szerep hárulhat rá. Tuchel az átigazolást követően azzal poénkodott, hogy mire eljön a tél, 50-60 gólt vár a játékostól, a várt extrát azonban Lukaku nem tudta hozzáadni a Chelsea játékához. Ami azt illeti: mostanáig csak öt gólt jegyzett a Premier League-ben, és az sem ritka, hogy a meccskeretbe sem kerül be.

Lukaku az első hónapokban bajlódott sérüléssel, aztán néhány hetet koronavírus-fertőzés miatt is kénytelen volt kihagyni, ami megnehezítette a formába lendülését és a csapatba való beilleszkedését is. A problémáit azonban nem csak erre lehet visszavezetni: amint arról a Sky Italiának adott, nagy visszhangot kiváltó interjújában is beszélt, Tuchel rendszerében kevésbé tudja kihasználni azokat az erényeit, amelyekre támaszkodva az Interben eredményes volt.

Az engedély nélkül adott interjú ráadásul mintha a bizalmat is megroppantotta volna az edző és a játékos között, Lukaku azóta egyértelműen peremembernek számít, ami a teljesítményén és az önbizalmán is érződik. A Bajnokok Ligájában például megvolt az esélye arra, hogy csereként beállva hős legyen, ám néhány méterről a kapu mellé fejelt egy ígéretes helyzetet, miközben a túloldalon Karim Benzema lényegesen nehezebb szituációkból is betalált.

Lukaku formahanyatlását kényelmes lenne annyival elintézni, hogy csak azért tűnt jobb játékosnak az Internél, mert egy gyengébb bajnokságban játszott, ám ez több szempontból sem állja meg a helyét. Pályafutása során volt már olyan szezon, amikor 25 góllal zárt a Premier League-ben, de még a gyengébb éveiben is legalább 10-et szerzett. 90 percre levetítve ez a második legrosszabb éve az angol bajnokságban, miközben korábban szerényebb képességű csapatokban futballozott.

Az viszont kétségtelen, hogy Lukaku meglehetősen nehéz helyzetbe került. Karrierje csúcsán, 28 évesen igazolt a Chelsea-hez, azzal a szándékkal, hogy a legjobb éveit a világ egyik legjobb csapatánál tölti. Látjuk azt más topjátékosok pályafutásán is, hogy az elit annyira beszűkült az európai labdarúgásban, hogy innen nem csak feljebb nehéz kapaszkodni, de egy szinttel lejjebb lépni sem egyszerű, mert egyszerűen nincs olyan csapat, amelyik meg tudná fizetni.

Hiába merült fel az olasz sajtóban, hogy szívesen visszatérne az Interhez, a kék-feketéknek továbbra is tartaniuk kell a pénzügyi fegyelmet, és a hírek szerint inkább Gianluca Scamacca leigazolásán gondolkoznak, aki fiatalabb és olcsóbb. Kizárhatjuk az Inter olaszországi riválisait is: a Milannak nincs elég pénze egy hozzá hasonló játékos szerződetésére, a Juventusnál pedig teljesen felesleges lenne azok után, hogy a télen leigazolta Dušan Vlahovićot.

Anglián belül kevesen jöhetnek szóba, és nehéz is elképzelni, hogy a Chelsea hajlandó az egyik közvetlen riválisát erősíteni, pláne egy olyan csapatot, amelyik egy jó Lukakuval a fedélzeten kihívóvá válhat. Kizárhatjuk a spanyol topklubokat is: a Real Madridnak nincs rá szüksége, a Barcelona úszik az adósságban, míg a német focit uraló Bayern München pénzügyileg fegyelmezettebb annál, hogy ennyi pénzt fektessen egy 30 körüli játékosba. Talán a PSG szóba jöhet, bár támadó oldalon bőven vannak opcióik.

Jelen állás szerint tehát nem valószínű, hogy az átigazolás jelentheti a kiutat Lukakunak a mostani helyzetből, ebből kifolyólag a Chelsea-n belül kell rendeznie a sorokat. Végtére is, volt már olyan a futballtörténelemben, hogy egy játékos képes volt megfordítani a helyzetét egy új klubnál a gyenge kezdést követően. Ehhez viszont bizonyítania kell, hogy elkötelezett a csapat irányába, majd fokozatosan meggyőzni az edzőjét arról, akár a csapat taktikáját is megéri miatta megváltoztatni.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.