Csak a szokásos: Conte megint elégedetlen. De mit lép erre a Tottenham?

Bárhol is járt, Antonio Conte soha nem rejtette véka alá a véleményét, ha elégedetlen volt a klubvezetés által kijelölt iránnyal. Leghíresebb és legtöbbet idézett nyilatkozatát még a Juventus vezetőedzőjeként adta, amikor a gyenge európai eredményekre utalva azt mondta: „Nem ehetünk 100 eurós étteremben, ha csak 10 euró van a zsebünkben.” Ezek a konfliktusok is szerepet játszottak abban, hogy Conte egyetlen klubnál sem töltött három szezonnál többet – a harmadikat csak a Juventusnál érte meg.

Lehet, sőt, biztos, hogy nem egyszerű ember, ám tagadhatatlanul eredményes, ráadásul – és ez elég sok klubnál szempont – már rövid távon képes megfordítani egy csapat szerencséjét. Mielőtt leült volna a Juventus kispadjára, a Barit és a Sienát is feljuttatta az olasz élvonalba, Torinóban pedig már az első idényében bajnokcsapatot rakott össze a korábbi szezonok során középmezőnyben vergődő társaságból. A Chelsea-nél az első, az Internél a második szezonjában nyerte meg a bajnokságot.

Annak, aki szerződteti Contét, fel kell készülnie a súrlódásokra, ha ugyanis azt érzi az edző, nem támogatják a kitűzött célok elérésében kellőképp, az első adandó alkalommal ki fogja nyitni a száját. Ki emlékszik már rá, hogy az Internél is pontosan így kezdődött minden? Conte azon a nyáron olasz viszonylatban mindent megkapott, amit egy edző megkaphatott, novemberben mégis nyíltan kritizálta a klubvezetést az elhibázott átigazolási stratégia miatt.

Idény végén már arról cikkeztek az olasz sajtóban, hogy a Conte-projekt az első idényben bedőlt az Internél, a klubvezetés pedig az utódját is megtalálta Massimiliano Allegri személyében. Ehhez képest Conte maradt, megkapta a kért játékosokat, és a döcögősebb kezdést követően letarolta csapatával a Serie A-t. Nem kellett sokat várni a Tottenhamnél sem, hogy az edző a mézesheteket követően megfogalmazzon néhány, nem is annyira kendőzetlen kritikát az átigazolásokkal kapcsolatban.

„Négy játékos távozott januárban, mind a négyen fontosak voltak a Tottenhamnek. Ketten érkeztek. Számszerűleg tehát, legalábbis papíron, inkább gyengültünk, mintsem erősödtünk volna. Egyes döntéseket meg kellett hozni különböző okokból kifolyólag, de arra nem számítottam, hogy négy általam is fontosnak tartott játékos csapatot vált” – fogalmazott Conte utalva Tanguy Ndombele, Giovani Lo Celso, Dele Alli és Bryan Gil klubváltására utalva.

Conte szavait – bár kétségtelenül üzenetértékkel bírnak – érdemes fenntartásokkal kezelni, legalábbis azt a részt, hogy a felsoroltak bármilyen szinten fontosak lettek volna. Ezek a játékosok együttesen is csak háromszor kaptak tőle lehetőséget kezdőként a Premier League-ben, Alli kétszer, Ndombele egyszer, utóbbi ráadásul a Morecambe elleni meccs után kikerült a keretből. Lo Celso és Alli helyett pedig Harvey White és Dane Scarlett ült a kispadon a Chelsea elleni bajnokin, egyértelművé téve a helyüket a hierarchiában.

Az inkább létszámfelettinek tekinthető négyes helyére ketten érkeztek a Juventustól, és a profiljuk alapján mindketten passzolnak a Conte-féle focihoz, innen nézve tehát valószínűleg még erősödött is a Tottenham kerete, de az edző variációs lehetőségei biztosan javultak. Nyilván nem véletlen, hogy mindezek ellenére előtörtek a panaszok az edzőből, a Tottenham téli mozgolódása valóban nem a tervek szerint alakult.

Nem sikerült például orvosolni a jobb oldali szárnyvédő kérdését, pedig Conte ezt jelölte meg fő prioritásként: bár Emerson Royal sebességét lehetne kamatoztatni, a gyenge beadásai miatt nem igazán tudják helyzetekre váltani a felfutásait. Conte fő kiszemeltje a Wolverhamptomban az utóbbi időben visszafogottan teljesítő Adama Traoré volt, akiért komoly erőket mozgósított Paratici, a játékos azonban – az érzelmek miatt érthető okokból – inkább a Barcelonát választotta.

Rajtuk kívül Luis Díaz és Franck Kessié is felkerült a Spurs radarjára, ám előbbi a Liverpool ajánlatára bólintott rá (ráadásul a hírek szerint a Tottenhamnek nagy szerepe volt abban, hogy sikerült lejjebb alkudni a kolumbiai árát), utóbbi pedig minden jel szerint a szerződése kifutására játszik a Milannál. Paraticinek így vigaszdíjként Rodrigo Bentancurt és Dejan Kulusevskit sikerült megszereznie, akik ugyan Conte-kompatibilisak, de…

„A Tottenham fiatal játékosokat keres, olyanokat, akiknek fejlődniük kell, és nem kész futballistákat” – jelentette ki az edző. „Ha gyorsabban akarsz fejlődni, hamarabb szeretnél versenyképes lenni, több tapasztalattal rendelkező játékosokra van szükség, mert ők azok, akik a hozzájárulnak a tapasztalat növekedéséhez. A tapasztalt játékosok segíthetnek a keret többi játékosának, főleg a rutintalan fiataloknak. Nem egyszerű rutinosakat szerződtetni, de ők, úgy gondolom, képesek nagyot alkotni.”

Milánóban erre hajlandó volt az Inter vezetősége. 2020 nyarán a kék-fekete klubnak lehetősége nyílt Sandro Tonali szerződtetésére, a Bresciával sikerült is megállapodni a részletekről, végül azonban Conte kérésére rutinosabb középpályás érkezett Arturo Vidal személyében. Tonali a Milanban kötött ki, ahol fél év után kezdett el beilleszkedni, és a második idényére ugrott szintet a játéka. A győzelmi módban lévő Conténak esze ágában sem volt egy zöldfülűvel bajlódni, más kérdés, hogy Vidallal sem húzott nagyot.

A kluboknál viszont nem csak azt kell nézni, mi lesz az aktuális és az azt követő szezonban, de a középtávú igényekre is figyelnek ideális esetben a klubvezetők. Nyilvánvalóan akadnak kivételek, ha úgy érzik, közel vannak egy nagy sikerhez, ezért megéri részben feláldozni a jövőt, a felelősségteljesebb kluboknál is elgyengülhetnek. Az Inter, amely 10 éve nem nyert semmit, megtehette, hogy kockáztat a Juventus egyeduralmának megtörése érdekében. Be is jött.

Észak-London ezen részén legutóbb 2008-ban nyertek trófeát (Ligakupa), azóta legfeljebb csak döntőket és második helyeket gyűjtött a Spurs. Elméletben tehát nem zárható ki, hogy a nyáron – kihasználva, hogy sikerült egy sorozatgyőztes edzőt leültetni a padra –, Conte kedvére tesznek majd, hátha vele megszakítják a pocsék sorozatot. Egy dolog biztos: a kötélhúzás megkezdődött, az olasz megtette az első lépéseket az elvárások nyomatékosítására.

Innentől a Spurs térfelén – és elsősorban Daniel Levynél – pattog a labda. Nehéz elképzelni, hogy teljesen váratlanul érték a vezetőséget Conte szavai, kisebbfajta csoda lett volna, ha az edző dráma nélkül lehozza a tottenhames időszakot, tartson az bármeddig is. Azt viszont mérlegelni kell, mennyire merik elcontésítani a keretet, miközben az edző várhatóan csak pár évet tölt a kispadon, és az sem zárható ki, hogy egy jobb lehetőség esetén ő maga akar idő előtt távozni Londonból.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.